Romance of the Library (Exo D.O. fanfiction -Befejezett!)

3.

-Azt mondtam, hogy nem mehetsz el, te féreg! -fogta meg Kyungsoo grabancát Bunkó. A nevét nem jegyeztem meg a szadista srácnak, ezért csak így neveztem állandóan. Megcibálta Őt, Kyungso kezéből pedig kiestek a könyvei.

-Engedj el, kérlek!

-Hé! -kiabáltam rá a folyosó túloldaláról Bunkóra. -Ereszted el de rögtön!

-Nahát! Már megint a segítségedre siet ez a kiscsaj? Minek érzed magad, Wonderwoman-nek? Takarodj innen, mielőtt téged is felképellek!

-Arra befizetek! Előbb töröm ketté a golyóidat!

-Mit magyarázol itt nekem?

-Nem volt elég a tegnapi?

-Idefigyelj, te ribanc! -ordított rám. -Nagyon megkeserülöd, ha nem akadsz le rólam. Efölött a kis korcs fölött tulajdonjogom van! Azt csinálok vele, amit akarok! Értetted?

-Mit képzelsz te magadról? -sziszegtem a szavaimat és nyaka köré fontam ujjaim. Nekilöktem őt a szekrénynek, melyen hangosan koppant a fiú háta. Elkerekedett szemekkel nézett mindenki, őt is beleértve. -Ne merészelj még egyszer kezet emelni rá! Megértetted?

-Takarodj innen! -lökött el magától. Kicsit próbáltam lehiggadni, mert el akartam kerülni, hogy nagyobb balhé legyen a dologból. A tegnapi eset után nem mertem már nagyon provokálni Őt. Bejött a könyvtárba, mikor befejeztük a filmet Kyungsoo-val és elkezdett randalírozni. Felborogatta az állványokat és lesodorta a polcról az összes könyvet. Kyungsoo szótlanul nézte végig, szája remegett és csendben folyt le arcán a könnye. Odamentem Bunkóhoz és izomból elkezdtem őt ütlegelni. Ekkor megjelent a hangzavarra a folyosóról egy tanár, aki szétszedett minket. Kyungsoo a földre rogyva sírt, miközben végignézett a romokon. Rengeteg munka volt abban, hogy mindig szépen legyenek rendszerezve a könyvek, de ez a fiú az egészet egy fél pillanat alatt tette a semmivel egyenlővé. Leguggoltam a fiú mellé és a hátát kezdtem el simogatni, miközben felszakadt belőle a sírás. Hangosan zokogott.

-Segítek, jó? Kérlek ne sírj, mindent a helyére rakunk!

-Miért kell ezt csinálni? Miért érzi jobban magát ettől? -nézett rám vörös szemekkel és rettenetesen összeszorult a szívem attól, hogy így láttam. Átöleltem a nyakát. Viszonozta ölelésem és ebben a helyzetben a földön ülve sírt hosszú perceken keresztül.

*

-Nem tudom, mit képzelsz magadról! -emelte fel a mutatóujját és ahogy hátralépett, rátaposott véletlenül Kyungsoo könyvére. A fiú pánikba esett, ahogy meglátta, hogy rááll a kis kincsére. Ijedt tekintettel guggolt le a könyvhöz.

-Mi van? Ez kellene? -emelte fel lelépve róla.

-Kérlek add vissza!

-Nesze! -tépett ki pár lapot a régi könyvből és összeszaggatva a lapokat ledobta elé a földre. A fiú elé térdelt és láttam, hogy a sírás kerülgette. -Takarodjatok innen! -lökött arrébb a vállával, majd elment és követte őt szinte mindenki. Kyungsoo a könyv maradványait bámulta és lehullott arcáról az első csepp.

-Megjavítjuk! Ne aggódj, rendben?

-Ezt a könyvet... -csuklott el a hangja és összeszorította szemeit. -Ezt a könyvet a nagypapámtól kaptam. Már nem él. -nézett rám keservesen. -Nem él már! -sírta el magát.

-Megcsináljuk, megígérem! Rendben?

-Hogyan? Nézz rá! Apró darabokra tépte! -emelte fel a fecniket sírva.

-Megragasztom neked, rendben? Szinte észre sem fogod venni, hogy szakadt! Bízd rám, megjavítom!

-Hogyan? -kérdezte halkan, gyermeki hangon. Kissé szipogott is. Annyira sajnáltam, majd megszakadt a szívem.