Prosti hercegnő!?

Kastély

-Te..te terhes vagy?-kérdezte megdöbbentve én pedig láttam ahogy lepörög előtte az élete.
-igen. Az vagyok- mondtam természetesen mint ha  a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Ki az apja?-faggatózott tovább.
Nem tudtam hogy most az igazat mondjam vagy hazudjak. De inkább az igazságot választottam..
-Épp előttem áll.
Dom becsukta a szemét, a kezeit ökölbe szorította én pedig léptem egy lépést hátra hisz megijesztett ez a reakciója. Vajon addig üt amig el nem vetélek vagy talán megkegyelmez? Gondolataimban már 5 féle képpen menekültem el ebből a helyzetből.
-Hányadik hónapban vagy? Kérdezte.
Én meg riadtam tértem vissza a gondolataimból.
Még nincs egy hónapos. Válaszoltam remegő halk hangon. Még magam sem ismertem fel ezt a hangszínemet.
Lehajtott fejel vártam a további jeleneteket mikor  erős karokat éreztem amik átölelik a testemet.
Leszegett fejemet felemeltem és akkor vettem észre hogy Domé az erős kéz a derekamon. Hirtelen begörcsölt a hasam a jó érzéstől ami uralkodott rajtam. Ha valaki azt mondja hogy egyszer Dom karjaiba fogok lenni akkor azt annyira képen röhögtem volna hogy soha egy szót se szólt volna hozzám. Körülbelül 1 percig tartott majd a szemembe nézett. Komoly arcán láttam a zavarodottságot a szemében pedig elszántságot fedeztem fel.
-nem kell egyedül csinálnod. Kérlek hagyd hogy segítsek neked.
- Dom hiszen alig ismerlek..
- kérlek... könyörgött
Egy könyörgő férfi aki gyermeket akar nevelni.. ki tudna neki nemet mondani?
-Rendben.. adtam meg magamat.
De most már tovább kéne menni.
- pillanatok mulva megérkezik a taxi..
Ahogy Dom mondta a taxi 2 perc múlva meg is érkezett. Beszálltunk és elindultunk a Kastélyhoz. Útközben csak anyám szavai jártak a fejemben és az hogy végre találkozok az igazi szüleimmel. Az autó megállt egy hatalmas kastély parkolójában. Kipattantam és az első dolgom az volt hogy végig mértem a szememet az otthonomon..
Fura bele gondolni hogy itt nőttem volna fel kiskoromban.
Bekísértek minket a belsejébe és mondták hogy várjuk meg amíg a királyi páros fogadni tud minket. Addig körbe néztem a kastélyban. Az udvara meseszép volt. Leültem hát és csodálkoztam a gyönyörű tervezésű kertben. Dom is leült mellém és eggyütt csodálkoztunk tovább. A komornyik visszatért és közölte hogy találkozhatunk a királyi párral. Dom a hátamra tette a kezét és így lépkedtünk fel a lépcsőn. Egy nagy terembe értünk amit arany díszített. A királynő egy fiatal szőke hajú nő volt, a király pedig fiatal olyan 40 körüli férfi.  Amint eléjük értünk mind a ketten meghajoltunk.
Felséges úrnőm és királyom. A nevem  Bella Rosemarie és a mellettem álló  úriember pedig
Itt megakadtam mert csak annyit tudtam hogy Dominic de hogy milyen ugy hogy reflexszerűen ránéztem.. A nevem Dominic Hale. Elnézést szakított félbe minket a királynő. Kisasszony mint mondott hogy hívják magát?
A nevem Bella és úgy tudom legalábbis azt mesélték nekem nem régen hogy a felségük lánya vagyok. Erre a mondatra a királynőnek és királynak a szemébe könny fakadt Dom szemében pedig a megdöbbenés. Szerintem most jobban megdöbbent mint arra a mondatra hogy terhes vagyok.