Prosti hercegnő!?

Otthon?

Ahogy kiléptem a házból megszűnt bennem a bezártság érzete. Egyszerűen képtelen voltam elhinni a hallottakat. Megindultam vissza a vasúthoz. Ott tárcsáztam Hanna számát és elmeséltem a hallott sztorit. Ő pedig ledöbbenve hallgatta. Majd csak ennyit kérdezett.
•Meg keresed az igazi családodat? •Igen. Hisz tudni akarom hogy honnan jöttem.- Válaszoltam. •Gondoltam. Jah és még valami- jutott N eszébe. Azt mondtam a főnöknek hogy beteg vagy.
•Oh köszi! Jövök eggyel. Szia.- Majd letettem a telefont. Megvettem a jegyet Londonból Sethland szigetekig. De előtte még elküldettem a következő havi fizetésemet is. Prostiként elég jól megfizettek. Havi 200nál keveset még nem kaptam. Megérkezett a vonatom felszálltam, megkerestem a helyemet, elővettem a füllhalgatómat és elkezdtem hallgatni a zenét. Éppen a Linkin Park dübörgött a fülembe mikor megint leült mellém valaki. Egy darabig nem érdekelt hogy ki ült mellettem. Már 10 perce ültünk egymás mellett mikor odanéztem mellém. Majdnem kihagyott egy dobbanást a szívem. Nem tudom hogy a meglepetéstől vagy a dühtől de hirtelen zavarodottság futott át az agyamon. A széken egy ismerős arc ült. Hihetetlen hogy pont mellém szólt a jegye. Ez nem lehetett véletlen. Míg vizslattam az arcát hogy tényleg Ő-e, majd hirtelen rám fordította az arcát és fülig érő mosollyal megszólalt.
•Egész végig így fogsz nézni rám vagy megszólalsz végre!- Mondta rekedtes hangon.
• Hogy hogy pont mellettem foglaltál helyet máshova is leülhettél volna.- Válaszoltam kicsit búnkon.
• Én is örülök hogy látlak Bella.- Mondta még mindig mosollyal a száján. Én kevésbé gondoltam. •Még mindig nem válaszoltál!- Morogtam rá.
•Csak nem zavarok?
- Igazság szerint nem zavart de frusztrált az itt léte. Főleg mert pont tőle várok gyermeket..
•De zavarsz- hazudtam inkább. Az idő gyorsan eltelt. Dommal elbeszélgettük az időt. Nem is akkora seggfej mint gondoltam. Vonatozás után még volt egy hajó utam. Szerettem utazni bár az életemben nem sokszor volt rá lehetőség hogy én utazgassak. Így most kiélveztem minden percét. Megcsodáltam a hegyeket, réteket, a madarak raját és közben elgondolkoztam hogy milyen lehetett volna hercegnőként felnőni. Mikor a szigetre értem az első amit észrevettem az a rengeteg Póni volt. Hogy honnan tudtam hogy ide kell jönnöm hát úgymond utána jártam ennek a gyerek eltűnéses ügybe és akkor bukkantam erre a szigetre rá. Mert valahonnan ismerős volt ez a sztori. Csak még nem tudom hogy honnan.