Prosti hercegnő!?

Szigeten

Amint a szigetre léptem vettem egy térképet.
•Hova akarsz eljutni?- hallottam a kérdést a hátam mögül egy ismerős hangon. Hátra pördültem és teljesen biztos voltam benne hogy Dom áll előttem.
● Kastélyhoz szeretnék eljutni! De te miért vagy itt? -Kérdeztem miközben rágtam a szám szélét. ●Teljesen véletlenül arra a döntésre jutottam hogy elkísérlek.- Vigyorgott miközben én zavarodottan néztem rá.
●Hát köszi de egyedül is odatalálok.- Sziszegtem hallkan. ●Hányszor jártál már itt a szigeten? -Faggatott.
●Egyszer de..
●Akkor el megyek veled. -mondta én pedig megforgattam a szemem, de beleegyeztem mert tudtam, hogy nem fog békén hagyni. Elindultunk fel a hegyre a földes úton. Körülöttünk csend pihent. Se autók, gyárak, hatalmas felhőkarcolót sem láttunk. Csak fákat, hegyeket, réteket, állatokkal teli természetet. És ez tetszett. Békés volt, ezzel béke telepedett le a szívemben is. Az ember úgy érezte magát mint a madár, aki  most szabadult volna ki a ketrecből. Szabad voltam amíg Dom nem szólalt meg mellettem.
● Min gondolkozol ennyire?
● Hogy leszakad a lábam. -Mondtam gondolkodás nélkül. Ő pedig elnevette magát. A nevetése szinte bearanyozta a napomat. Nem! Nem! Ilyen szóba sem jöhet. Nem kedvelhetem meg. Csak úgy veszekedtem saját gondolataimmal. 
●Nincs erre felé valami Taxi féle?- Panaszkodtam mert a lábam tényleg nagyon fájt már és körülbelül 3 km megtettünk.
●Várj felhívok valakit- mondta.
Arrébb sétált és elővette a telefonját. Elkezdett valakivel beszélni de én nem értettem amit mond, így hát inkább a tájat kémleltem. A távolban észre vettem egy várost, és annak a közelében egy hegyet amin hatalmas Kastély állt. Valami olyan sejtésem volt hogy mi oda tartunk. Ez a bolond elakart odáig sétálni? Morogtam magamban és úgy döntöttem, hogy ezt számon is kérem rajta amint visszatér a telefonálásból. Nemsokára le is tette és visszasétált. Arcán önelégült mosoly. De amint meglátta haragos tekintetemet egyből a szája széle lekonyult.
●Mi a gond?
● Te most komolyan ilyen hosszú távot akartál volna velem leséltáltatni terhesen?- vágtam a fejéhez de amint ki mondtam meg is bántam hogy egyáltalán megszólaltam. Kitágult szemekkel
nézett rám mint ha csak szellemet látott volna és szólásra nyitotta a száját majd becsukta. Lehunyta a szemét majd kinyitotta és még mindig döbbenten újra kinyitotta a száját. De most sikerült halk szavakat kinyögnie.
Te..Te terhes vagy?

Köszönöm hogy ennyien olvassátok a történeteimet és sajnálom hogy mostanában nem volt új rész. Ígérem hogy megpróbálok több időt szakítani a következő részekre.😊