Prosti hercegnő!?

Az igazság pillanata

A további távot mind a ketten csendben magunkba fordulva tettük meg. Majd mikor már láttam hogy a következő állomás már az enyém és le kell szálnom, eszembe jutott hogy még a nevét se tudom a kedves idegennek.
•Mielött mennék elárulnád a neved?- néztem rá könyörgő szemekkel.
• A nevem Alexander Ross.
•Alexander örülök hogy találkoztunk. De várj! Azt mondtad az egész kastély nem aludt. Ezt hogy értetted? Gazdag vagy? -Kérdeztem megdöbbenve.
•Igagzás szering igen. Tuvalu sziget hercege vagyok. -Mosolyodott el szerényen.
OMG. Egy herceg mellett ültem és így nézek ki. Sőt elmondtam neki mindent.... •sajnálom. Mondtam hirtelen.
•Mégis micsodát?-Értetlenkedett..
•Hogy az életemmel untattam. Ilyenkor azt kell mondani hogy felség?
Alexander a kérdésem miatt elkezdett röhögni. De olyan jó kedvűen ahogy még soha senkit se hallottam. Majd csak annyit felelt hogy szólítsam csak hercegnek.
Ezen én is nevettem. Ezután megálapodtunk az Alexander névben és én leszáltam a vonatról, Ő pedig utazott tovább.
Legalább egy óra eltelt mire a húsz perces sétával hazaértem. Nem tudtam azzonnal "haza" rohanni. Már nem éreztem otthonomnak. Beléptem a kiskapunk és a jó öreg házőrző kutyánk rohant oda hozzám. Rég nem láttam. Szegény már tényleg nagyon öreg. Kiskorom óta figyelt rám. Ugy hogy kb 16 éves lehet. Úgy elvoltam foglalva a Kutyussal hogy észre se vettem hogy kinyilt a ház ajtaja és Anyu állt a küszöbön.
•Szia Bella. Hát hazataláltál? Kérdezte kedvesen de egy kis szarkazmus volt a hagjában.
•Szia. Igen. Bár azért jöttem haza mert lenne pár kérdésem! -Válaszoltam.
•Rendben kislányom. Gyere be a házba.
Bent a lakásban semmi sem változott. Csak annyit, hogy a testvéreim nincsenek itthon, és hogy apát bevitték a börtönbe.
•Anyu! Kezdtem. Miért nem mondtátok hogy én nem vagyok a gyereketek? Adoptáltatok?
•Kicsim. Tudtam hogy egyszer rá fogsz erre jönni. Úgy hogy most elmondok neked mindent. Nem fogok neked többet hazudni, ahogy apád kérte tőlem.
20 évvel ezelött mikor megszületett Lena apád nagy bajba keveredett. Elúszott a házunk, az összes pénzünk s vele az életünk is. Így hát négy évvel késöbb találtuk ki hogy mi legyen. Eljött apádhoz az egyik kollégája és azt mondta, hogy ha megteszünk valamit neki, akkor majd rendbe hozza az életünket. A Foluo Szigeti királyságba született egy kislány aki ebben az évben töltötte be a harmadik életévét. A kislány voltál te. Elkellett lopnunk tégedet hogy megélhessünk. Utólag nagyon megbántam a döntésemet, mert nem ilyen sorsot érdemeltél volna. A király és királyné még mindig szomorúak a kislányuk vagyis a te eltünésed miadt, a fiúk pedig még mindig keres téged. Fejezte be a történetét. Én pedig a döbbenettől, a dühtől és a sokktól nem tudtam megszólalni.

Szereplők

Bella (L)

Alexander Ross Tuvalu sziget hercege

Öreg Susi