Törhetetlenül Szerelmes

1. Álomvilág

Alig múltam 5 éves, és mivel azóta elég sok idő telt el így nehezen emlékszem de egy pár emlék azért megmaradt! Jók és rosszak egyaránt! Több rossz emlékem volt sajnos, így abból többet tudok mondani! Hol is kezdjem?... Tudjátok mit? Mennyünk vissza a legelejére! Nos amikor megszülettem mindenki nagyon szeretett és én voltam a család egyetlen kis hercegnője! Azomban nem sokáig élvezhettem ezt szerepet...mert sajnos egy idő után elmúlt minden varázs! Apukám inni kezdett és sokat járt el otthonról, volt hogy haza sem jött, de sőt még olyan is hogy egy egész hétre eltűnt! De én nem foglalkoztam ezzel hiszen alig lehettem 5 éves! De...aztán anyukám le betegedett! Először azt hittük sima megfázás de miután be vitték az orvoshoz megmondták hogy...anyukámnak daganata van! Ezzel sem foglalkoztam mert nem tudtam felfogni hogy ez mit jelent! Csak azt láttam hogy körülöttem mindenki szomorú és bánatos de én ezt egyáltalán nem értettem miért!! Miután ez kiderült apa csak rosszabb lett! Olyan volt mintha megutálta volna anyát, engem és a tesóimat! De egyszer amikor azt láttam hogy mindenki sír oda mentem apukámhoz és tettem fel érdeklődve a kérdést!
-Apu-vigyorogtam rá!
-Igen? -Mondta unottan.
-Miért olyan szomorú mindenki? És hol van anyu?
Kérdésemet figyelmen kívül hagyva felállt és elment valahová!
Nagyon elszomorodtam...ezért oda bújtam nővéremhez aki rekedtes hangon kisírt szemekkel kérdezte:
-Mi a baj pöttöm?
Felnéztem rá de jobbnak láttam ha inkább semmit nem mondok és kimegyek játszani!
Csóváltam fejem ezzel jelezve hogy semmi bajom!
Aztán kifutottam a kertbe ahol pakkokkal teli pakolt apukámat láttam kisétálni a kapun!
Nem értettem mi ez?!?
-Most hová megy?-kérdeztem magamtól a semmibe nézve.
Besötétedett így bementem a házba! Nővérem meg etetett majd megfürdetett végezetül be fektetett engem a puha meleg ágyikómba! Sosem tudtam a jól megszokott kakaóm nélkül elaludni így Valentína kiment és csinált nekem kakaót!
Én előkaptam egy képet a párnám alól amit korábban dugtam oda! Nem mertem a többiek előtt nézegetni mert szégyelltem. A képen én, anya, apa, Valentína, Emily, Cameron és Dave voltunk! Az egykori boldog családunk!
Sokszor nem aludtam éjszaka mivel nem tudtam anya nélkül aludni de ő kórházban volt...még mindíg! Apa elhagyott minket...elment és sosem jött vissza! Vártam és vártam! Reménykedtem hogy nemsokára megölelhetem őt és anyát is...és újra ugyan olyan boldog család leszünk mint régen!
Kezdtem idősebb lenni egy picit és sok mindent megértettem már de még mindíg maradtak bennem kimondatlan kérdések!