Árvából Herceg

3. rész

-Mi tartott ennyi ideig? - mosolyog rám Jack bácsi. - Nagy volt a dugó, mi?
Mosolyra húzódik a szám, de még mielőtt bármit is szólhatnék, hozzám vág egy konyharuhát.
-Gyerünk! Gyerünk! Ezek az asztalok nem tisztítják meg magukat. - mondja, miközben elkezdi törölgetni a pultot.
Leteszem a holmimat az egyik székre, és nekiállok takarítani.

Körülbelül fél óra asztal törölgetés után odamegyek a cuccaimhoz, ledobom a konyharuhát az asztalra, és leülök a székre. Közelebb húzom a rongydarabot, és szépen lassan összehajtogatom, majd vissza, újra és újra.
-Minden rendben van? - Jack bácsi lerak elém egy hamburgert.
-Teljes mértékben. - tolom el magamtól az ételt.
-Pedig nem úgy látszik. - mondja, majd a reakcióm hiányában újra megszólal. - Nekem elmondhatod.
Meredten nézek magam elé.
-Dan, kezdesz megijeszteni. - simítja végig az arcom.
-Csak rémálmom volt, ennyi. - a tekintetem még mindig nem találkozik az övével.
-Mit álmodtál? - kérdezi.
Nagy sóhajtással felnézek rá.
-Körülbelül egy hónapja kezdődtek a rémálmok. - kezdem el újra piszkálni a konyharuhát. - Eleinte még csak néha-néha tűnt fel ez az álom, aztán egyre gyakrabban, most pedig a héten minden egyes nap visszatért.
-Folytasd!
-Az összes álom ugyanarról szólt, egy férfi áll a távolban. Az elején csak egy sötét alakot láttam, de ahogy egyre többször álmodtam ezt, egyre élesebben láttam őt.
-Ki volt az a férfi? - húzza fel a szemöldökét.
-Nem tudom. - teszem le a rongyot. - Nagyon ismerős nekem, de fogalmam sincs honnan.
-Hogy néz ki? - kérdez újra.
-Nem tudom körbeírni... - nézek rá. - ...de ha látnám őt, valószínűleg felismerném.
Jobbra fordulok, s elindulok, mikor Jack bácsi ráteszi a kezét a kézfejemre, jelezve, hogy maradjak.
-És még mi volt az álmodban? - teszi fel a kérdést.
-Ennyi... - nyúlok a rongy után. - Egy idő után kíváncsi lettem, és elindultam felé, de amikor közelebb értem, eltűnt.
Pár percig csend ül közénk.

-Még hozzá se nyúltál a hamburgerhez. - tereli a témát.
-Nem vagyok éhes. - jelentem ki.
-Legalább egy falatot! - tolja közelebb a tányért.
Megrázom a fejemet.
-Becsomagolom neked, ha később esetleg megéheznél. - mondja, és még mielőtt bármit is szólhatnék hátraviszi a pulthoz.
Kis idő elteltével egy dobozzal és egy üveges vízzel tér vissza. Szó nélkül elpakolom a táskámba. El kezdek turkálni a zsebemben, pénz után kutatva. Látja rajtam, hogy mire készülök, ezért szép óvatosan megfogja a vállam és így szól:
-Ne fáradj vele!
-De... - kezdek bele a mondandómba, mikor félbeszakít.
-Ajándék.
Elmosolyodok.
-Most pedig menj, legyél egy kicsit a barátaiddal! - veregeti meg a hátam.
Felkapom a táskát a hátamra, és elindulok kifelé.

-J-Jack bácsi! - mondom még mielőtt teljesen becsuknám magam mögött az ajtót.
Egy szó nélkül odaáll mellém.
-Mit csinál ott az a csapat katona? - kérdezem tőle, a távolba nézve.
-Biztosan csak a szokásos járőrözést végzik. - mondja, és befelé veszi az irányt.
-Nem! - kiáltom el magam.
-Hogy érted? - fordul vissza hozzám.
-Ők nem a mi katonáink! - nézek rá.
-Dehogynem! Ugyanaz a sötét kék színű egyenruha van rajtuk, mint mindenkin. - vonja meg a vállát.
-A szín stimmel, de a vállukon lévő minta nem! - mondom meggyőzően.
Jack bácsi felhúzza a szemöldökét, az én tekintetem viszont nem hagyja el a katonákat.
Odamennek egy hölgyhöz, és elkezdenek beszélgetni vele. Majd fél perc után  felénk fordulnak, és közelednek az irányunkba.

Egészen addig mozdulatlanul állunk, míg ide nem érnek hozzánk.
Előrébb lép egy köpcös, szakállas férfi.
-Velünk kell jönnöd! - jelenti ki.
-Ki van zárva! - rázom meg a fejemet.
Megvonja a vállát. A mögötte álló csapatból ketten felém nyúlnak.
Felpattanok a deszkámra, és olyan gyorsan hagyom ott őket, amilyen gyorsan csak lehet.
-Elkapni! - kiáltja utánam.