Árvából Herceg

5. rész

-Ti figyeltek rá! - mondja a köpcös parancsolóan két férfinek, miközben rám mutat.
Ők ketten bólintanak, és figyelik, ahogy szépen lassan eltávolodik.
Odasétálok a hajó széléhez, és unottan nézem, ahogy egyre messzebb kerülünk a parttól. Egy szót sem szólok, csak lehajtom a fejem.
-Soha többé nem fogsz visszatérni ide... - mondja az egyik férfi gúnyosan.
-Legalábbis élve nem. - teszi hozzá a másik nevetve.
Mintha meg sem hallottam volna őket, nyugodtan feléjük fordulok.
-Hová megyünk?
Egymásra néznek, mire elmosolyodnak.
-Ahhoz neked semmi közöd! - mondják.
Visszafordulok, és nézem a hullámokat.
Annyira messzire kerülünk a szárazföldtől, hogy már nem is látszik.
-Soha többé nem fogsz visszatérni ide... - ismétlem meg az imént hallott mondatot.

Elindulok a fedélzet másik oldala felé, miközben folyamatosan pásztázom a környezetet.
Megragad a tekintetem az óriási, fehér vitorlákon. Rajtuk egy fekete, főnixre emlékeztető ábrával.
A pár perces csodálkozás után, elindulok a hajó oldala felé.
-Ágyú! - mondom halkan, egy kis csodálkozással a hangomban.
Közelebb lépek hozzá, s végigsimítom a tetejét. Egyre közelebb hajolok, hogy minél jobban lássam, mikor hirtelen valaki megragadja a karomat.
-Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?! - kérdezi haragosan.
Ez az a köpcös, felismerem már a hangját.
Feléfordulok, mire ő elkapja a bilincsem láncát, és visszaráncigál az éppen rám "figyelő" két férfihez.
-Csak egyetlen egy feladatotok volt! - ordítja. - És ezt is sikerült elrontani!
Fejéhez kapja a kezét, és idegesen néz rájuk.
-Fogalmatok sincs mennyit jelent ez az egész, igaz? - folytatja, mielőtt a két férfi bármit is tudott volna mondani.
-Ugyanmár... ez csak egy gyerek. Mit tudna tenni? - kezd bele az egyik.
-"Ez csak egy gyerek." Hát persze... - mordul felé a köpcös. - Szerintetek a Tábornok miért küldött el minket a világ másik oldalára?!
Ők csak megrántják a vállukat.
-Csupán "egy gyerek" miatt nem lett volna ennyi hűhó... Ezt tartsátok észben! - mondja egyre vörösebb fejjel.
Szépen lassan felém fordul.
-Ne is próbálkozz semmivel, érthető vagyok?! - fogja meg a pólóm nyakát.
-Teljes mértékben érthető, viszont én nem félek tőled. - mondom szemrebbenés nélkül.
Összehúzza a szemöldökét, majd megszorítja a csuklómat és a hajó falához közel, lelök a földre.
Mélyen a szemembe néz. Szavak nélkül is értem mit parancsol...
Felhúzom a térdemet a mellkasomig, és összefonom a karomat. Mikor látja, hogy értettem a célzást, hátatfordít, és elsétál.