Árvából Herceg

7. rész

-Megvan! - kiáltom el magam.
A férfi, mellettem, összerezdül a hirtelen érkező felkiáltástól. Nem szól semmit, csak összehúzza a szemöldökét.
-Tudhattam volna! - csapok a homlokomra.
A férfi felém fordul.
-A Sopka-szigetekre megyünk, nem igaz? - teszem fel a költői kérdést.
Felhúzza az egyik szemöldökét, majd megszólal:
-Honnan tudtad? Messze vagyunk még a szigettől, hogy lásd!
-A fehér alapon fekete Főnix... A Sopka-szigetek jelképe. - nézek körbe a hajón. - A csatahajó. Hát persze! Ilyen hajóból csak 3 létezik a világon! És mind... a király tulajdona.
-Honnan tudod mindezt?
Mintha meg se hallottam volna, folytatom tovább a hangos gondolatmenetemet.
-Sopkán több száz féle hajót tárolnak. Miért nem egy kisebb hajót küldött ez a bizonyos Tábornok?!
Látom, hogy a férfi beszédre nyitja a száját, majd a kérdést hallva elgondolkozik.
-Egy ekkora csatahajót esetleg árulopásra lehetne használni. - folytatom. - Vagy megfélemlítésre! De még így sem praktikus a választás! Ez a hajó gyönyörű, a leghatékonyabb ágyúkkal rendelkezik és gyors. Viszont nehéz vele manőverezni...
A nagy monológom hallatán odalép hozzánk a köpcös. Mintha észre se vettem volna, visszamerülök a gondolataimba.
-Az egyetlen logikus válasz, hogy jelzésként választotta ezt a hajót. Másfelől pedig... nem volt túl logikus döntés, hiszen ha keresni fog valaki, azonnal tudni fogja hol vagyok. - szomorúan magam elé nézek. - Már, ha keresne engem valaki...
-Úgy érzem túl sok tudással rendelkezel! - jelenti ki a köpcös, s közben fordul a férfihez. - Csak szólni akartam, hogy találtunk egy rövidebb utat, így 1 órán belül a kikötőhöz érünk.
A férfi az arcához emeli a kezét, jelezve, hogy megértette.

A köpcös még magyarázott egy darabig, de már nem figyeltem rájuk. Ledőlök a padlóra és figyelem ahogy a szél mozgatja az óriási vitorlákat.

Egy ideig még ásítozok, majd már csak annyit veszek észre, hogy a hullámzás ragasztja le a szemem.