It's time to shine

1. fejezet

Egy hét. Mindössze egy hét van hátra a várva várt pillanatig, életem legboldogabb, legtökéletesebb napjáig. Találkozhatok vele.

Taehyung mély hangjára kelek fel, miközben megszólal az ébresztőm. Nem nyomom ki és addig hallgatom a Singularity-t, amíg a telefonom úgy nem dönt, hogy kikapcsolja saját magát. Rákapcsolódok a telefonnal a Bluetooth hangszóróra és max hangerőn dübörögtetem az Idol-t. Erre azonnal ki is kelek az ágyból és táncra perdülök. Akárhányszor meghallom ezt a számot mindig mosolyra fakadok és elkezdek furábbnál furább táncmozdulatokat produkálni a szobám közepén.

Ekkor nyitódik az ajtó és Ree dugja be rajta a fejét, fülig érő mosollyal.

- Ree Ree, gyere és csatlakozz.

Nem kellett neki sem kétszer mondani a dolgot, kitárta az ajtót és teljes lendülettel berontott rajta majd táncra perdült.  Naponta akár ezerszer is képes vagyok meghallgatni ezt a számot, persze az MV-vel együtt, ugyanis az, ha BTS-ről van szó, kihagyhatatlan. Hirtelen megint a gondolataim közé furakodott a tudat, hogy pontban egy hét múlva már a koncerten fogunk állni és valószínűleg örömkönnyeket fogunk hullajtani (á kit álltatok, bőgni fogok, mint egy óvodás).

Mikor véget ér a szám, mindketten lenyugodunk Ree-vel és az ágyamra huppanunk. Ree a testvérem, legjobb barátom és egyben a lakótársam is. Mindig is nagyon jól kijöttünk egymással, és órák hosszat tudunk beszélni, töménytelen mennyiségben szinte bármiről. A BTS az egyik a sok közös téma közül, ami megunhatatlan beszédtéma kettőnk között. 

- Te elhiszed ezt? Én azóta nem vagyok képes feldolgozni a dolgokat mióta megvettük a jegyet, pedig az már több, mint két hónapja volt. - kérdezem tőle olyan lelkesedéssel, hogy mindjárt leesek az ágyról.

- Ugye? A mai napig nem tudom elhinni. Már nagyon várom. - felelte miközben a szája sarka egyre feljebb görbült.

Ahogy rápillantottam az íróasztalomra, megpillantottam ott heverni a jegyeket. Azonnal még szélesebb mosoly jelent meg az arcomon. Ez komolyan hihetetlen.

- Viszont nekem most mennem kell Vee. Készülődnöm kell, mert hamarosan indulok dolgozni.

- Jól van, persze, menj. Legyen szép napod! - gyors átölelem majd intek neki mikor kisétál a szobából. Ő visszaint és becsukja az ajtót.

Leülök a laptopom elé, mert nekem még két órám van az indulásig, míg nagy szomorúságomra nekem is munkába kell mennem. Mi mást csinálnék, mint megnyitom a YouTube-ot és videókat kezdek el nézni a világ legtökéletesebb embereiről, akik nem mások, mint a BTS tagjai. Nagy és hihetetlenül széles mosollyal nézem végig a videókat mint mindig. Akárhányszor rájuk nézek mindig megmosolyogtatnak és megnevettetnek.

Sajnos gyorsan telik az idő és már azon veszem észre magam, hogy épp kilépek a házból és összehúzom magamon a vékony farmer dzsekit a kellemesen hűvös őszi szellő hatására. Az életem mindig is unalmasan telt mind ez idáig. De most minden meg fog változni.

És meg is változott.