It's time to shine

9. fejezet

- Uhh, bocsi, úgy látszik olyan fáradt vagyok, hogy még a saját szobámat sem tudom megtalálni.

- Semmi baj, Vee. - mondja miközben még jobban magára húzza a takarót.

Gyorsan felállok az ágyról, kezembe veszem a szatyrokat és kisétálok a szobából.

Á kicsit sem volt kínos ez az egész. Gondolom magamban totál elpirulva a szobám felé sétálva.

Útközben találkozok Taehyung-gal, akit észre sem veszek már csak akkor mikor belé ütköztem.

- Szia, jól szórakoztatok? - keresi a tekintetemet ugyanis én végig a lábam elé néztem, hogy el ne essek.

- Öhm..igen, csak teljesen elfáradtam. - felelem mostmár végre a szemébe nézve.

- Örülök. Megmutatod miket vettél?

- Hogyne, gyere. - felelem fáradtabban, mint kellene, de nem tudok neki nemet mondani.

Mivel nincsenek olyan messze a szobáink hamar oda is érünk a hotel szobához ahol Ree-vel vagyunk elszállásolva.

Miután halkan benyitottam észre vettem, hogy a nővérem nem tartózkodik a szobában. Gyorsan felkapcsoltam a lámpát és a zacskók tartalmát az ágyamra borítottam.

- Itt vannak.

- Gondoltam fel is veszed őket. - nevet fel hangosan.

- Muszáj?

Végig böngészi a ruhákat mikor megakad a szeme egy piros ruhán.

- Akkor csak ezt. - fogja meg és nyújtja felém.

Nem emlékszem, hogy vettünk volna ilyen ruhát. A fejemhez kapok, mikor rájövök valószínűleg Jin vette meg titokban. Hát ez szuper.

- Rendben, mindjárt jövök. - és elballagtam a fürdőszobába kezemben a piros, igen csak rövid ruhával. Hogy vehetett nekem Jin ilyen ruhát?!

Pár perc alatt át is veszem, majd fáradtan, mint eddig sétálok vissza Tae-hez.

- Íme. - fordulok körbe előtte, folyamatosan a ruhát húzogatva, mert eléggé rövidnek érzem.

- Wooow. Azta. - tátja el a száját.

- Hogy tetszik? - mosolyodok el végre mikor meglátom reakcióját.

- Iszonyú dögös vagy.

Csuklómnál fogva megfog és odahúz magához, hogy a két lába között álljak.

- Így biztos nem mehetsz ki az utcára, mindenki beléd esne és nem szeretnék vetélytársakat. - teszi kezeit a derekamra.

- Oh, amiatt nem kell aggódnod. Veled nem versenyezhet senki. - felelem vigyorogva és egy puszit nyomok az arcára.

Visszahúz magához és megcsókol. Lassan és érzékien, kiélvezve minden percet.

Ismét a fellegekben érzem magam neki köszönhetően. Egy szempillantás alatt képes elvarázsolni.

- Holnap koncert. Örülök, hogy te is végig ott leszel. - mondja éppen két csók között.

- Én is örülök, hogy ott lehetek. Nem kéne pihenned?

- Nekem már az is pihenés ha veled lehetek. De ha már így mondod akkor le is dőlök egy kicsit.

Lerúgja a cipőit és bemászik az ágyba. Most komolyan itt akar aludni?

- Rendben, maradj csak, én pedig alszok Ree ágyán.

- Erre semmi szükség. - fogja meg a kezemet és az ágyra húz, hogy én is odafeküdjek mellé.

És ő komolyan elvárja azt, hogy ezek után én aludni tudjak?

- De előtte átveszem ezt a ruhát. Ebben nem tudok aludni.

Gyors lecseréltem a "dögös" piros ruhát egy melegítőre és egy hatalmas pulcsira.

- A ruhában is fantasztikusan néztél ki, de így még jobban tetszel. - jelenti ki az ágyról nézve.

Sietve vissza fekszem mellé az ágyra, és nem kell sok egyikünknek sem, hogy mély álomba szenderüljünk.

-*-*-

Szememet dörzsölve kelek fel, látva Tae még mindig mellettem fekve békésen alszik.

Ránézek az órára és azonnal kipattan a szemem ahogy meglátom mennyi az idő.

- Tae, kelj fel! Dél van. - kezdem ébresztgetni.

- Mi? Ne, még álmos vagyok. Hadd aludjak még egy kicsit. - nyöszörgi és átfordul a másik oldalára engem is magával húzva.

- Nem lehet. Ma este koncertetek van.

- Ú tényleg a koncert. Már el is felejtettem. - kap a fejéhez és azonnal kimászik az ágyból. - Mennünk kell. Gyere.

- Mi? Hogy én is?

- Igen. - kapja fel a táskámat és rohanó léptekkel kimegyünk a hotel szobából.

A próba zökkenőmentesen zajlott. A fiúk profik voltak és addig gyakoroltak míg minden tökéletes nem volt.

Végre elérkezett a várva várt koncert és én ugyan olyan ideges voltam mint az első alkalommal.

- Tegnap este óta nem is láttalak. Hol voltál? - jelenik meg mellettem Ree.

- Jiminnel.

- Jiminnel? És még este is?

- Nyugi, nem történt semmi. - kacsint rám. - Még. Egyébként is láttam te sem voltál egyedül az éjszaka. Reggel bementem mert kellettek tiszta ruhák és éppen édesdeden aludtál Taehyung-gal.

- Fáradtak voltunk.

- Meg hiszem azt. - kacsint még egyet egy nevetés kíséretében. - Biztos nagyon kimerültetek.

- Nem történt semmi, mielőtt beindulna a piszkos fantáziád. Mellesleg halkítsd le magad, a végén még valaki meghallja.

- Még. - suttogja nekem, már amennyire ilyen hangzavarban suttogni lehet.

Végül megjelentek a fiúk is a színpadon és elkezdték a fergeteges estét.

Mindegyik előadásuk tele volt energiával, szó szerint uralták a színpadot. A rajongók tomboltak, énekeltek és a tagok neveit kiabálták torkuk szakadtából.

Egy enyhe lökdösődést is tapasztaltam, de túl sok figyelmet nem fordítottam rá, gondoltam egy ilyen eseménynél ez elkerülhetetlen.

Viszont azt akkor még nem tudtam, hogy ez még csak a kezdet.