It's time to shine

6. fejezet

Másnap reggel fáradtabban ébredek, mint valaha. Ráadásul a tudat, hogy vége a koncertnek és ki tudja mikor lesz a következő lehetőség, hogy elmenjünk egyre, befészkelte magát a fejembe. Ugyanakkor majd kicsattantam az örömtől, hogy csütörtök van, ami azt jelenti, hogy randim lesz Taehyung-gal.

Az egész délelőtt csigalassúsággal telik el, egyszerűen nem akar beesteledni. Ree-vel nem is mentünk ma várost nézni, mind ketten fáradtak voltunk így a szálláson maradtunk és megnéztünk egy pár filmet, a maradék időben pedig beszélgettünk.

- Itt az idő. - mondom az ajtóban állva, indulásra készen.

- Érezd jól magad! És csak hogy tudd, mikor haza jössz addig nem alszol amíg el nem meséltél mindent. - mondja kissé fenyegető hangon, amin egyből elnevetem magam.

- Értettem. - felelem neki kuncogva és kisétálok az ajtón.

Nem telt sok időbe míg odaértem a megbeszélt helyre, ráadásul még az idő is nekünk kedvezett, ugyanis estéhez képest különösen meleg volt. Körbenéztem, de Taehyung-ot még nem láttam sehol, így hát odasétáltam a korláthoz és néztem a kivilágított Tower Brigdet, ahogy beragyogja az éjszakát.

Pár perc múlva egy váratlan történés a frászt hozza rám. Egyszer csak két kéz fogja be a szememet, ami miatt teljesen bepánikolok és védelmi reakció gyanánt hátra rúgok egyet.

- Aúúú

A kezek leváltak a szememről én pedig készenlétben, hogy bármi történjék én most megvédem magamat, hátrafordulok. Nagy meglepetésemre Tae-t látom, ahogy éppen a lábát fogja. Feleszmélek mi is történt az előbb és azonnal oda sietek hozzá.

- Úristen, ne haragudj. Azt hittem valaki meg akar támadni és ösztönből cselekedtem.

- Ugyan, kibírom. Bár azt meg kell hagyni jó erősen tudsz rúgni. - egyenesedik fel.

- Megijesztettél. - bokszolok bele a vállába, persze csak finoman.

- Sajnálom. Nem szándékoztam, csak meg akartalak lepni. - húzódik mosolyra a szája.

- Hát sikerült. Örülj neki, hogy nem kaptál többet.

 Végig néz rajtam, de olyan szinten, hogy én jövök zavarba.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen erő van benned. Azt hiszem a jövőben jobb lesz vigyázni. - neveti el magát majd egy kicsit közelebb jön.

Jövőben? Mármint a kettőnk jövőjében? Esküszöm, minden mondatával csak még több kérdést fogalmaz meg bennem. Egyszerűen teljesen össze vagyok zavarodva.

- Szóval...mit szeretnél csinálni? - kérdezem tőle pár másodperc csend után.

- Hmm..először is sétálhatnánk és beszélgessünk. Szeretnélek jobban megismerni.

- Nem mintha annyira érdekes lennék,  a te életed ezerszer színesebb, mint az enyém. De bármiről is szeretnél tudni, kérdezz nyugodtan, nyitott könyv vagyok.

- Igenis érdekes vagy. És engem érdekel az életed. - mosolyodik el újból és megfogja a kezemet, majd elindul a híd irányába, magával húzva engem is.

- Tehát mit szeretnél tudni?

- Először is, mivel foglalkozol, mi az álmod és mi tesz boldoggá?

- Egy irodában dolgozom, ami nagyon unalmas, de legalább jól fizet így ki tudom fizetni az albérletet. A legnagyobb álmom, hogy elismert fotográfus legyek és persze, hogy eljussak egy BTS koncertre, de ezt már kipipálhatom. A fényképezés tesz boldoggá és... - te. Akartam mondani.