It's time to shine

13. fejezet

- Kész vagy már? - nyaggatott Taehyung, amiért lassan készülök el.

Hiába, a tökéletes ruhát szeretném ma viselni, ha már egyszer elmegyünk randizni.

Több órányi vacillálás után végül egy virágos ruhára esik a választásom, amit még  a Jinnel történő vásárlás alatt vettem.

Októberhez képest, még mindig jó idő van kint, ezért nem is veszek fel kabátot.

Sok készülődés után végre odaállok Tae elé.

- Kész vagyok. - mosolygok boldogan.

- Én is. Már vagy két órája.

- A tökéletes ruhát szerettem volna felvenni, ezért tartott ilyen sokáig.

- Bármit veszel fel az tökéletes. - húzódik mosolyra a szája. - Mehetünk?

- Igen. - fogom meg a kezét és elindulunk kifelé.

Tudom, hogy nem kéne nyilvánosan mutatkoznunk együtt, de már elegem van abból, hogy folyton csak a szállodában tartózkodunk. Majd kerüljük a feltűnést amennyire csak lehet.

- Mit terveztél? - kérdezi tőlem Tae kíváncsian.

- Piknikezni fogunk az Eiffel toronynál.

Tudom, ennél népszerűbb helyet nem is választhattam volna, de már nagyon régóta el akartam látogatni az Eiffel toronyhoz.

- Utána pedig elmegyünk a Louvre-ba. - folytatom tovább.

- Rendben. - mondja vidáman.

Mikor odaérünk a toronyhoz, keresünk egy viszonylag eldugott helyet.

- Ott, gyere. - mutatok egy részre, ahol nincs senki, és remek rálátásunk van a toronyra.

Leterítjük a takarót, amit útközben szereztünk be és kényelmesen elhelyezkedünk rajta. A kosarat, ami az ételeket tartalmazza, magam elé veszem és neki is látok lakmározni.

- Neked folyton az evésen jár az eszed? - nevet fel Taehyung, ahogy meglátja milyen élvezettel tömöm magamba a kaját.

- Az evésen és rajtad. - kacsintok rá.

- Helyes.

Órákat töltünk el beszélgetéssel, evéssel miközben már csak arra kapjuk fel a fejünket, hogy teljesen besötétedett.

A szél is kissé elkezdett fújni, minek hatására én összefontam karjaimat.

- Tessék, vedd ezt fel. - veszi le Tae a pulcsiját és odanyújtja nekem.

- Neked nagyobb szükséged van rá. Nehogy megfázz, holnap koncert.

- Nem fogok megfázni, vedd csak fel. - adja rám végül a pulcsit megelégelve a folyamatos visszautasításomat.

- A holnapi lesz az utolsó európai koncert..

- Igen. Utána megyünk vissza Koreába.

Tae látva az arckifejezésemet, tovább folytatja:

- Ugye nem gondolod, hogy ti nem jöttök velünk?

- Hát..

- Vee, most már nem szabadulsz tőlem, ezt megígérhetem. - neveti el magát.

- Rendben. - tér vissza a mosoly az én arcomra is.

Bárcsak örökre kettesben maradhatnánk. Bárcsak sose érne véget ez a pillanat. Nem akartam többet aggódni semmi miatt, de egy gondolat továbbra is ott motoszkált gondolataim között, amit akármennyire is akartam nem tudtam kiverni a fejemből. Próbáltam legalább a mai napra megszabadulni tőle, de ezt a mai események nem segítették elő, sőt csak még inkább erősítettek rajta.