Még pár nap elteltével is, szörnyen éreztem magam a történtek után. De nem tudtam mit tenni, minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtsem és ne gondoljak rá.
Tegnapelőtt érkeztünk meg Koreába, mivelhogy az európai turnékkal már végeztek a fiúk. Vissza kellett jönniük, mert ahogy év végéhez közeledett az idő, a díjátadók már egy szempillantás alatt itt lesznek a nyakukon.
Az egyetlen kérdés már csak az volt, hol leszünk elszállásolva.
- Szerintem ezzel nem lesz probléma. - jelenti ki Tae. - Mivel mindenkinek már külön szobája van, Vee velem alszik, Ree pedig Jiminnel, ha ez nektek is megfelel. - néz a többiekre.
- Nekem igen. - mondja teljes összhangban Jimin és Ree.
- Akkor ezt megbeszéltük. - karolja át a derekamat Tae és elvezet a szobája felé.
- Wow mekkora szobád van. - tátom el a szám miután beléptünk az ajtón.
- Igen, elég jó. - mosolyodik el, becsukja az ajtót mögöttünk és széthúzza a függönyöket, hogy egy kis fényt engedjen be.
- Álmos vagyok.
- Aludj. - vezet oda az ágyhoz.
- Mindjárt, csak átöltözök.
Gyorsan lecseréltem a ruháimat valami sokkal kényelmesebbre és befeküdtem Taehyung hatalmas ágyába.
- Neked már feltűnt, hogy időnk nagy részében mikor együtt vagyunk csak alszunk? - jegyzem meg nevezte, ahogy eszembe jut.
- Szeretek aludni.
- Vettem észre.
-*-*-
- Jungkook, hová megyünk? - nyaggatom Jungkook-ot már sokadjára.
- Majd meglátod.
- De már egy órája sétálunk. Vissza kéne mennünk.
- Hamarosan ott leszünk.
- De hol? Hova megyünk?
- Titok. - fordul felém sunyi mosollyal.
Az idő már kezdett hűvösre járni. Lassan beköszönt a tél is, ezért már elkel a nagykabát. A hideg szellő hatására jobban összehúzom magamon a kabátot és keresztbe fonom a karom. A sok sétálástól pedig már kezdtem elfáradni. A mérgezés hatására jelentősen legyengült a szervezetem, ezért még a kisebb fizikai munka is megártott.
- Jungkook.
Hátra se fordul.
- Jungkook! - mondom kicsit hangosabban.
- Mondom, nemsokára ott vagyunk már.
- Jungkook!!
Végre hátrafordul és mosolyát egyből aggódó arckifejezés váltja fel.
- Jól vagy? Mi a baj? Minden rendben? - siet oda hozzám. - Sápadt vagy.
- Jól vagyok, csak lehetne, hogy nem sétálunk tovább? Nem bírok sokat talpon lenni.
- Persze persze, sajnálom. Gyere üljünk le oda.
Odamegyünk egy padhoz és leülünk rá. Jungkook körülnéz és elmosolyodik.
- Itt is vagyunk.
Én is szétnézek és látom, hogy egy gyönyörű parkban vagyunk, egy szökőkúttal a közepén, ami a hideg idő ellenére még mindig működik.
أنت تقرأ
It's time to shine
أدب الهواةVee-nek egy nagy álma válik valóra és élete legmeghatározóbb koncertjében lesz része. Élete teljesen megváltozik egy este alatt. Az álomból hirtelen valóság lesz és mire ráeszmél már a világ egyik leghíresebb férfijába lesz szerelmes. Vajon, hogy al...
