It's time to shine

16. fejezet

Lassan visszaballagok az ágyhoz, még mindig könnyeimet törölgetve. Lefekszem és az üres plafont kezdem el bámulni.

Meghallom, hogy lassan nyílik az ajtó, mire odapillantok és Ree-t látom meg belépni rajta félénken.

- Bejöhetek? - kérdezi halkan.

- Érdekes az előbb ezt nem kérdezted meg és mégis bejöttél, szóval nem tök mindegy? - förmedek rá talán túl gorombán.

- Sajnálom, de ha mondjuk elmondtad volna időben akkor nem történt volna ez.

- Mondtam, hogy ma el fogom mondani neki.

- Most már mindegy. - hajtja le a fejét majd odajön az ágyhoz.

- Nekem mondod? - háborodok fel. - Azért igazán körülnézhettél volna a szobában mielőtt eljár a szád. 

- Tudod, én is aggódtam érted. A húgom vagy, nekem kellett volna vigyáznom rád.

Szavai újabb könnycseppeket eredményeztek.

- Ez nem a te hibád. Ne merd magadat hibáztatni. - ránézek és vigasztalóan megsimogatom a karját. - Nem tehettél volna semmit.

- De, megakadályozhattam volna, hogy igyál abból a pohárból.

Kijelentése után súlyos csend áll be kettőnk között. Még mindig szomorú visszagondolni a történtekre.

Miután jobban magamhoz tértem, tudatosodott bennem, hogy mekkora baj is történhetett volna. Ezért nagyon bepánikoltam, és ezen az sem nagyon segített, hogy összevesztem Taehyung-gal, és még Ree is rátesz most egy lapáttal. Hirtelen minden kilátástalannak tűnt és nem tudtam mitévő legyek ezután.

- Tae szóba se áll velem. - töröm meg a csendet.

- Minden rendben lesz, csak adj neki egy kis időt. Szeretnéd, hogy beszéljek vele?

- Nem kell, nekem kéne. 

Taehyung szemszöge

Nem arról van szó, hogy haragszom Vee-re, bár az fáj, hogy nem mondott el nekem semmit az egészből és úgy viselkedett mintha minden rendben lenne. De leginkább az fáj, hogy nem voltam ott mellette és nem tudtam megvédeni. Mekkora idióta vagyok amiért semmit nem vettem észre az egészből.

Visszafordulok Vee szobája felé, mert nem bírom elviselni, hogy azt higgye mérges vagyok rá. Mikor odaérek Ree hangját hallom kiszűrődni a szobából.

-  Ez nem a te hibád. Ne merd magadat hibáztatni. Nem tehettél volna semmit. - mondja Vee Ree-nek nyugtatólag.

 - De, megakadályozhattam volna, hogy igyál abból a pohárból. 

Ezután csend telepedett a szobára.

 - Tae szóba se áll velem. - mondja hirtelen Vee. Szívem összeszorul kijelentésére és hangjából hallom, hogy sír. 

 - Minden rendben lesz, csak adj neki egy kis időt. Szeretnéd, hogy beszéljek vele? 

 - Nem kell, nekem kéne.

- Rendben. - feleli Ree. - Magadra hagyjalak?

Beszélnem kell vele, tisztáznom kell a dolgokat.

Kopogok a már így is kinyitott ajtón, mire mind a ketten rám pillantanak.

- Beszélhetnénk? - intézem a kérdést Vee felé.

- Akkor én most megyek. - állt fel az ágyról Ree és kiballagott a szobából.