Facebook [BEFEJEZETT✓]

Hét

A szél haragosan kapott bele a fiú rózsaszín fürtjei közé miközben szótlanul, erősen kapaszkodva igyekezett ki az épület széléhez. Szíve hevesen vert, nem hallotta tőle az őt körülölelő világot. Bár olyan magasságban nem is volt mit meghallania. Óvatosan leereszkedett egy vastagabb csőre, hogy lábait lelógatva tudjon tisztán gondolkodni. Az adrenalin ezerrel száguldott végig benne amitől szabadnak érezhette magát. Ilyenkor úgy érezte bármire képes lenne. Ujjai egyre gyengébben fonódott a kapaszkodójába majd véglegesen elengedte azt. Szemeit lehunyva, karjait maga mellé emelte, hogy még jobban bele élje magát a szárnyalásba. A hidegtől lilára színeződött ajkain apró mosoly jelent meg amikor képzelete a lehető legtávolabbi pontba repítette el. Lelki szemei előtt megjelent a sötétbe burkolózó óceán, érezte ahogy a sós víz illata körbe veszi, elképzelte, hogy ujjait végig húzza a felszínén ezzel csiklandós érzést keltve benne. Még egyszer magába szippantotta a kellemes érzést aztán visszatért a rideg valóságba. Tekintette az alatta elterülő várost fürkészte, annyira apró volt onnan minden. Régebben mindig elképzelte, hogy ez csak egy játék és ő irányítja a sebesen elzúgó kocsikat. Mostanra inkább a magány miatt szeret ilyen helyekre feljárni. Itt senki nem zavarja, nyugodtabban tudd gondolkodni. Gondolatai szinte azonnal Jaehyun felé vették az irányt. Szíve még jobban meglódult és nem a több méternyi magasságtól. Nem merte bevallani magának de ez alatt az egy hét alatt hozzá nőtt a szívéhez a rideg természete ellenére is. Amikor pedig bókolt neki - már ha ezeket annak lehet nevezni - arca azonnal felhevül. Nem értette miért mond neki ilyeneket mikor eleinte még csak beszélni sem akart vele. Bármi is volt a szándéka vele, megmelengette Taeyong szívét - csak ezt még önmagának sem ismerte be. Nehezére esett beszélgetni az ismeretlennel mivel folyamatosan csak tő mondatokban válaszolt a feltett kérdésekre és soha nem kezdeményezett ezzel kissé felbosszantva a másikat. Talán ezért kezdett el ilyen hamar ragaszkodni hozzá, vonzotta a titokzatossága. Beszélgetéseik felszínesek voltak és tudta, hogy egy idő után ez így már nem fog menni de nem akarta megszakítani az alakuló félben lévő kapcsolatot. Akárhogy nézte, rakosgatta az elméjében megbúvó gondolatokat mindig ugyanaz volt a végkifejlet, nem fognak már sokáig beszélgetni. Tanácsra volt szükségre de nem tudta miként kéne segítséget kérnie egyetlen barátjától, egyáltalán elérné-e.

Ismét megkapaszkodva tornázta fel magát álló helyzetbe majd elindult lefelé az építkezés sűrűjébe. Tenyerei nyirkosak voltak, alig bírta megtartani kórosan vékony alakját de ettől még izgatottabb lett. Az adrenalin ismét hullámokban tört rá és félelmek nélkül, fürgén mászott le. Az építési terület teljesen elvolt barikádozva így senki nem láthatta az életveszélyes mutatványát amit egy kicsit sajnált. Szeretett feltűnést kelteni. Amikor talpai már a biztos talajon vezették végig elkapta telefonját és sebesen kikereste barátja nevét.

Taeyong
Segítened kell

Mark
Hova küldjem a tűzoltókat?
Mentő kell?

Taeyong
Mi? Sehova
Barátkoztam ahogy kérted
De képtelen vagyok vele normálisan beszélgetni

Mark
Hány éves?

Taeyong
Azt nem tudom

Mark
Mi a hobbija? Miket szeret?

Taeyong
...Azt sem tudom

Mark
Akkor mondjuk kezdhetnél ezzel

Taeyong
Néha idegesítően okos tudsz lenni