Facebook [BEFEJEZETT✓]

Tizenhárom

Taeyong ujjai lazán ölelték körül a poharat miközben hallgatta legjobb barátja meséjét arról mennyire unja már a vitákat a cégével viszont a gondolatai akaratlanul is más irányba fordultak el. Először arra gondolt, hogy ideje lenne már beiktatni egy hajfestést mert a mostani állapota egyszerűen szörnyű. Kopott és lenőtt szín kezdte irritálni a tulajdonosát. Aztán Jaehyun-ra gondolt. Lassan három hónapja ismeri a fiatalabbat de még egyszer sem látta vagy hallotta a hangját. Soha nem telefonáltak vagy küldtek egymásnak videót ami számára kissé szokatlan volt. Tudatában volt annak, hogy valamit rejteget előtte a szőke de bármennyire is igyekezett nem tudott rájönni mi is az.

- Fogadni merek, hogy megint rá gondolsz.

- Mi?

- Akkor te jössz a mesélésben, milyen Jaehyun? Van róla képed? - Taeyong aprót bólintót és lerakta a még teli poharát a dohányzó asztalra majd kezébe vette a telefonját. Szégyellte volna bevallani, hogy a fényképei között is meglelhető a kép az újdonsült barátjáról így inkább megnyitotta a beszélgetéseiket és ott kereste vissza. Ajkai apró mosolyra húzódtak amikor a képernyőén megjelent a fotó majd elpirulva tettén átnyújtotta a készüléket Mark-nak. Barátja összevont szemöldökkel vizsgálta a képet utána ugyanazzal az arckifejezéssel felnézett a vele szemben ülőre.

- Ő Jaehyun? Vele beszélgetsz hónapok óta?

- Igen. Miért, mi a baj vele?

- Ismerem, nagyon rég láttam de ismerem. Nagyjából két éve láttam utoljára, ő is gyakornok volt ugyanott ahol én de egyik napról a másikra eltűnt és azóta hallani sem lehetett róla. Senki nem értette mi történt, neki volt a legtöbb esélye a debütálásra már ki is volt tűzve az időpont, keményen dolgozott rajta de mivel kámforrá vált így mindent töröltek.

- Jaehyun énekel?

- Hát azt nem tudom, hogy folytatta-e de akkor énekelt és nem is akárhogy. Ha gondolod meg tudom mutatni, még van néhány videóm a közös próbákról. - az idősebb megrázta a fejét. Ez volt az amit annyira nem akart elmondani neki? Miért titkolta el? Miért hagyta abba ha volt hozzá tehetsége? Kérdések ezrei cikáztak benne. Friss levegőre volt szüksége, hogy tisztán tudjon gondolkodni így minden szó nélkül, telefonját megmarkolva kisietett a lakásból és a nyitott lépcsőházban járkált fel-alá.  

Taeyong
Miért nem mondtad el, hogy énekelsz?
Sőt, nagyon jó hangod van

Jaehyun
Ezt honnan veszed?

Taeyong
Tudom jól, hogy gyakornok voltál
Miért nem mondtad el?

Jaehyun
Nem akartam róla beszélni

Taeyong
Miért?

Jaehyu
Ez bonyolult

Taeyong
Az egész lényed bonyolult Jaehyun
Miért hagytad ott mikor te voltál a legjobb vokalista mind közül?

Jaehyu
Hagyjuk ezt

Taeyong
Miért?
Miért nem mondasz el semmit?
Az ég adta világon semmit nem tudok rólad
Rossz embernek tartasz? Félsz tőlem? Vagy mi az oka ennek?

Jaehyun
Nem dehogy! Te vagy a legjobb ember az egész világon!

Taeyong
Ha így gondolnád nem zárkóznál ennyire tőlem
Nem vagyok jó ember ezt elismerem de sose ártanék senkinek

Jaehyun
Egyáltalán nem vagy rossz ember!

Taeyong
Akkor áruld el az okát
Miért nem engedsz a közeledbe?

Jaehyun
Sajnálom...

Taeyong
Sajnálod
Hogyne

Jaehyun
Taeyong ne csináld ezt!
Kérlek...

Taeyong
Én? Jaehyun, én mindig őszinte voltam veled! Olyanokat is elmondtam neked amit még Mark-nak sem!
Beszéltem neked a szüleimről de te meg arra sem voltál képes, hogy elmond mi a szenvedélyed

Jaehyun
Ez rohadt nehéz nekem oké?
Évek óta nem beszéltem senkivel az ég adta világon
Szeretlek Taeyong, egy nagyon jó barátra leltem benned és nem akarlak elveszíteni amiért egy idióta vagyok viszont türelmesnek kell lenned
Próbálkozom, el nem tudod hinni mennyire nehéz ez nekem de igyekszem jobban nyitni feléd de kérlek értsd meg, hogy nem megy egyik pillanatról a másikra