Taeyong-nak már hányingere volt a levegőben terjengő fertőtlenítő és nagymama szagtól de ha fizettek volna neki, akkor sem hagyja el az ágy mellett díszelgő széket. Jaehyun még mindig az altató hatása alatt volt így nem érezhette ahogy az idősebb kivehetetlen formákat rajzol kézfején húzódó puha bőrére. Fáradt sóhaj szakadt fel belőle miközben homlokát az ágy szélének támasztotta és lehunyt szemekkel imádkozott egy bögre kávéért. Párja előtt hiába nem mutatta, jobban izgult a műtét sikeréért mint élete során bármi másért. Mindennél és mindenkinél jobban szerette a fiatalabb fiút, a legboldogabb emberévé akarta tenni.
Taeyong szemei kipattantak ahogy egy kéz simított végig kócos haján. Felegyenesedett a székben de azzal a lendülettel kapott fájó derekához. Nem tudta megmondani pontosan mikor aludt el de lüktető testrésze hosszú órákkal ezelőtti időpontra enged következtetni. Miután elegendőnek érezte izmai nyomkodását felnézett Jae arcára aki mosolyogva figyelte barátjának perceken át tartó szenvedését.
- Hogy érzed magad? - pillanatnyi sokk után közelebb húzta a széket az ágyhoz és ismét az előtte fekvő keze után nyúlt. Jaehyun szemeiben könnyek csillogtak ahogy megvonta a vállát. Taeyong gyomra bukfencezett egyet, kezdett kételkedni az orvos szavaiban miszerint sikeres volt minden. A barna hajú ülő helyzetbe tornászta magát és finoman húzni kezdte párja kezét, hogy tegyen ő is így. Nem kellett könyörögnie, cipőit lerúgva felmászott ő is az ágyra majd magához húzta síró barátja alakját.
- Beszélj még, kérlek. Hallani szeretném még a hangod. - Tae szemei elkerekedtek amikor meghallotta a hüppögő hangot és félelme azonnal elszállt. Halk, megkönnyebbült nevetés szakadt fel belőle majd még erősebben fonta a fiú köré karjait.
- Kívánságod számomra parancs. - egészen addig míg Jae ismét álomba zuhant Taeyong mindenféle felesleges dologról mesélt teljesen elveszve a szálak között. Sikerült megtartania az ígéretét, most már minden rendben van.
Mark
Valami hír?Taeyong
Felébredt
Vagy hát jelenleg alszik
De éjjel felébredtMark
Hogy van?Taeyong
Jól, kissé fáradt de ez normálisMark
Ezek szerint már hallotta a hangod
Hogy reagált?Taeyong
Rám hozta a szív rohamot
Elsírta magát én meg azt hittem mégsem sikerültMark
Elsírta magát?
De édesTaeyong
Este bejöttök?Mark
Mindenféleképpen
Vigyünk valamit?Taeyong
Egy váltó ruha jól esneMark
ViszünkTaeyong
Még nem is volt alkalmam megköszönniMark
Micsodát?Taeyong
Ezt az egészet
Miattad írtam rá Jaehyun-ra
Ott voltál mikor hülyén viselkedtem és megoldották
Pénzt adtatok azért, hogy meg tudják műteni
Nagyon hálás vagyokMark
Nem miattam vagy boldogTaeyong
Te hozzájárulásoddal lettem szerelmes tehát bizonyos szempont szerint miattad vagyok boldog
Ne haragudj de mennem kell, itt van a dokiMark
Este találkozunkTaeyong
Jae megint csokit akar
Hoznátok azt is?Mark
Xd
PerszeSose voltam jó befejezésekben ne haragudjatok
![](https://img.wattpad.com/cover/153804497-288-k422613.jpg)
VOCÊ ESTÁ LENDO
Facebook [BEFEJEZETT✓]
FanficMitől fél az ember ha titkol valamit? Miért jobb titkolni az igazságot, mint elmondani? A félelem érzet rengeteg dologra képes, a kérdés inkább az, hogy képesek vagyunk-e leküzdeni az általa felállított akadályokat.