..Unknown.. /Riverdale ff./

Tele a pohár!

Ismeretlen.

Amikor ezt a szót meghalljuk, egyből arra gondolnánk, hogy az esetleges tárgyal, történettel, vagy akár egy személlyel kapcsolatban semmi, információ nem áll rendelkezésünkre. De Jughead Jones esetében ez teljesen mást jelent.

Ismerheted a nevét. Felismerheted az utcán. Még a telefon számát is tudhatod! De akkor sem fogod teljesen kiismerni. Soha nem fogsz róla eleget tudni. Mindig maradni fog majd legalább egy kérdőjel ami egy olyan kérdést takar amit még te magad sem értesz.

És ha talán mégis sikerülne megtalálni a választ a kérdésedre, jön majd a többi. Mert, mindig van több! Jughead Jones egy örök rejtély marad.

Akkor ezek alapján nézzük meg, hogy pontosan ki is az a Jughead Jones. Amikor ezt a nevet a Riverdalei emberek meghallják ki jut eszükbe legelőször? Persze, hogy FP Jones.

A kígyók királya, az alkoholista. Az akinek nem csak egy összetűzése volt már a rendőrséggel. Ezzel persze tönkretéve családja, de leginkább fia életét. Az a férfi, akit azzal fognak megvádolni, hogy megölte Jason Blossomot.

Annak a családnak a fiát akit nem csak a suliban, de az egész városban ismertek a Blossom név miatt. Nálam ennek a névnek a jelentése: ördög.

Egyszerűen Blossomék.. Romlottak.

És ha most azt hiszed eltértünk a tárgytól.. Akkor tényleg semmit nem tudsz. Ugyanis ezek után Clifford Blossom megfenyegeti Mr. Jonest azzal, hogy ha nem vállal mindent magára akkor Jugheadet is megöli.

Mert igen. Blossom ölte meg a saját fiát. De erről..

-Allie! Végre, hogy megvagy! Azt hittem már meg is vannak a macskák akikkel együtt fogsz lakni öreg korodban és ezért nem jöttél suliba. -sétált oda hozzám Kevin Keller.

Rácsuktam a táblagépemre a tokot majd feltápászkodtam a szekrényem elől. Beledobtam táskámba a "jegyzetfüzetem" majd felkapva hátamra szembe álltam a nálam, talán két fejjel is  magasabb sráccal.

-Köszi Keller, én is bírom azt a hülye fejedet! És pontosan ezért fogsz velem élni ötven macska kíséretében! -mosolyodtam el halványan.

Az előbbi megszólalásom nevetésre késztette.

-Kevin! -üvöltött valaki a hátam mögül. Az a valaki akit nagyon is jól ismerek.

-Szerintem Bettyék már várnak. -néztem szomorúan a cipőmre, majd egy másodperc alatt hangulatot változtattam, és mosolyogva néztem vissza az előttem álló személyre.

-Én.. -nézett sajnálkozóan.
-Semmi! A barátaid! Megértem! Egyébként is. -rántok vállat. -Mindjárt kezdődik az óra. Elmegyek a teremhez. -mosolyogtam keserűen.

-Oké. -mosolygott rám vissza majd mellettem elsétált a barátai fele.

Ahogy elment mellettem úgy fordultam én is vele így követve minden mozdulatát. Ott állt Jughead is. Engem nézett.

Bólintottam egyet, köszönés képpen, majd irányt változtatva elindultam az osztályunk fele. Most mondjátok, hogy nem volt tökéletes a kilépőm!

Hála az égnek kémiám lesz, így ha elsőnek érek oda, akkor elfoglalhatom a leghátsó padot és nem fog senki észre venni!

Tökéletes terv Allison! Csak mindig van egy dolog amit kifelejtesz a történetből.

Pont akkor értem az osztály elé amikor csengettek így már azonnal be is mehettem. Ahogy elmondtam az előbb, be is foglaltam magamnak gyors a leghátsó padot. Ami azt jelenti, hogy levágtam a táskámat az asztalra, és kivéve belőle üres üvegemet, indultam el a terem sarkában
elhelyezkedő csaphoz,azzal a szándékkal, hogy újra megtöltöm azt.

Miközben sikeresen engedtem magamnak vizet, mindenki megérkezett. A helyem felé vettem az irányt, mikor megláttam, mi is történik ott. Az én asztalomnál. A cuccommal. Az önbecsülésemmel. Ugyanis Cheryl Blossom volt ott. És éppen valami kémiai löttyöt öntött rá a táskámra.

-Te normális vagy!? -üvöltöm el magam és odasietve kaptam ki hátizsákomból a táblagépem.

-Valami nem tetszik? -jelent meg az az idegesítően magabiztos mosoly az arcán.

-Ide figyelj Dögös Vörös..-léptem közelebb hozzá. Na jó már a lehelletét éreztem olyan közel álltam meg. -Ennyi volt. Eddig tűrtem az idiótaságaidat! Mással nem érdekel, hogy mit csinálsz, de engem hagyj ki ebből! -sziszegtem fogaim közt.

-Ó, de aranyos vagy! Azt hiszed, hogy majd ha te mondasz valamit nekem akkor az úgy is lesz? Kis hiszékeny.. -kuncogott a hárpia.

-Tudod mit!? Okozz fájdalmat! Szórakozz a nevemmel! Mire vársz? Készíts ki teljesen! De ne felejtsd el soha amit most mondok.. Egyszer én is megunom! Fel fogok állni, de akkor a földbe döngöllek. -suttogtam arcába.

Hátat fordítottam neki, és egyenesen az ajtó felé vettem az irányt, de Kevin nem hagyta, hogy ki menjek rajta. Megfogta a kezem, és visszahúzva egyenesen a szemembe nézett.

-Kérlek Keller, ne most kezd el játszani az aggódó szülő szerepét. -rántottam ki kezei közül az enyémet majd ki trappoltam a folyosóra.

A bejárati ajtó felé tartottam mikor valaki nekem jött. A táblagépem kibillent a kezemből de még időben utána kaptam.

-Ember nem tudsz figyelni!? -néztem szemébe.

-Szerintem te jöttél nekem.. De egyébként hova készülsz? -nézett rám gyanakvóan.

-Szerinted Jones? A tanárnő elengedett így most boldogan megyek a Pop's-ba lehúzni egy shaket! -néztem rá hülyén.

-Akkor veled tartok! -indult el az ajtó fele.
-Hú, de jó humorod van. -forgattam meg szemeimet és ott hagytam.

Igen elmentem. Lógtam a suliból. Úgyse veszi majd észre senki! Ami azt illeti, tényleg rám férne egy dubla csokis shake..

Így történt az, hogy a kis cafka miatt, suli helyett most Popnál ülök és egymás után iszom a jobbnál jobb shakeket.

-Köszi Pop! Ez is isteni volt! Bár nálad mi nem az? -mosolyogtam az illetőre.

-Örülök akkor Allie. De, nem suliban kellett volna lenned ma? -nézett engem miközben törölgette a pultot.

-Tudod, a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. -meredtem magam elé mindentudóan, de ő csak nevetett egy jót, majd ott hagyott.

Na igen. Ez nekem egy átlagos nap. Nem mondom, túl lehet élni. De tényleg minden napomnak csak erről kéne szólnia? Más emberek hülyeségeiről?

↓↓↓↓↓↓↓↓↓↓↓↓↓↓