Titokban tartva |✔|( Luke Hemmings ff. )

39. Rész

- Hogy mi ? - néztem először rá majd arra a férfira akit ő nézett . Ő is ugyanazt tette mint én csak ő Saraht nézte . Mégjobban szemügyre vettem azt a férfit és igaza volt . William állt Sarah mellett .
- Most odamenjünk hozzájuk - suttogtam a fülébe . Nem válszolt csak megfogta a kezem és odavezett hozzájuk és megálltunk előttük .
- Sziasztok - neztem Sarah szemébe gyanakvóan aki kábé sokkot kapott a jelenlétünktől .
- Oh . Sziasztok hát ti ? - kérdezte egy erőltett mosoly kíséretében .
- Ezt inkább mi kerdezhetnénk tőletek - tért ki a kérdés alól Luke .
- Ja hát izé ..- kereste a szavakat Sarah . - Véletlen összefutottunk csak . - Aha persze .. Pontosan tudom mikor hazudik Sarah és ez olyan pillanat volt .
- Rég láttalak fiam - szólalt meg végre Luke apja is .
- Mivel nem kerestelek - adta meg a nem túl kedves választ Luke . 
- Sarah beszélhetnénk kettesben ? - hívtam félre a barátnőmet aki egyből beleegyezett viszont Luke elég morcos fejet vágott , hogy egyedül merem hagyni az apjával . A bár mosdórészlegéhez mentünk és egyből bombázni kezdtem kérdésekkel őt .
- Ugye nem ő a ,,rendőrbácsi"? - akadtam ki teljesen mire ő feszengve állt vagyis ezt azt jelentette , hogy de , Luke apja az . Vagyis ha jól értem ...
- Te lefeküdtél Luke apjával ? - kerekedtek ki nagyra a szemeim és reménykedtem benne , hogy csak valamit félreértek .
- Nagyon jófej és ....
- Te képes voltál egy 40+ os férfival kikezdeni ? - még mindig nem tudtam felfogni a helyzetet .
- Ne nézz így rám kérlek ! 
- Mégis , hogy kéne akkor ? Mesélj el szépen mindent . Most  - utasítottam .
- Mégis ő talált rám és ő menekített meg a nagyitól . Hálát éreztem eleinte iránta de közben rájöttem , hogy nagyon jófej és segített túllennem Danielen - magyarázta el de ez nekem még így sok volt .
- És ezt mikor tervezted elmondani hm ? - kertem számon .
- Hat nem most . Tudtam , hogy így fogsz reagálni - sóhajtotta .
- Még szép ! Ráadásul van egy fia aki annyi idős mint te ! Olyan mintha most te lennél Luke nevelőanyja - fintorodtam el .
- Ott még nem tart a kapcsolatunk . Még csak ismerkedünk - szépített . Aha ettől máris stebb ez a történet nem ?
- Az ágyban ? - Ezt nem bírtam kihagyni ...
- Ott is - javított ki . - De nagyon jól megvagyunk eggyütt . Sőt jobban érzem vele magam mint anno Danielel - próbált meggyőzni .
- Najó szerintem menjünk vissza - zártam le ezt és Lukeot megkerestem . Épp az apjával való veszekedésére értem ki . Hova is tűnt a romantikus randink ...?
- Hogy tudsz minden egyes megmozdulásoddal elérni azt hogy  mégjobban meggyűlöljelek ? - kiabámta most már Luke . - Egy 17 éves lánnyal kezdesz ki normális vagy ?
- Luke nem lehetne , hogy inkább menjünk ? - kértem meg a barátomat .
- Nem inkább mi megyünk - ragadta meg Sarah Wiliam karját . Ahogy rájuk néztem egyszerűen elkapott az undor .
- Azt hiszem jobb ha tényleg mi - értett egyet Luke majd kézen fogva kisétáltunk a helyről és beültünk a kocsiba .

Mindketten feszültek voltunk a történtek hatására nem nagyon szóltunk egymáshoz csak emésztettük a dolgot . Mikor a házunkhoz értünk és már kiszállrunk az autóból hirtelen nem is tudtam mit csináljak . Csak köszönjünk el egymástól és ennyi ?
Luke látta az arcomon , hogy nem tudom mit kéns csinálni így ő törte meg a csendet .
- Sajnom a mai napot .  Nem így terveztem - szomorkodott el mire én szorosan megöleltem őt megnyugtatásként .
- Nem szeretnél átjönni hozzánk ? Vagy ma már nincs kedved semmihez ? - kérdeztem tőle .
- Nincs kedvem semmihez de szeretnék veled lenni .
- Akkor csináljuk eggyütt a nagy semmit - vetettem fel az ötletet és már húztam is be a házba . Ledőltünk az ágyamra és összebújva néztük csak a plafont hosszú órákon keresztül és tárgyaltuk a ,,legjobb barátnőm lefeküdt az apáddal " témát .

- Sajnálom a mai napot nem így terveztem - kért bocsánatot Luke mielőtt még kilepett volna az ajtónkon  .
- Nem miattad történt ez - vígasztaltam meg egyből .
- Majd jövőhéten bepótoljuk azt a billiárdozást - próbált felvidítani mire én csak egy halvány mosolyt eresztettem .
Luke pár perc múlva hazament én pedig nem tudtam mit csináljak most .  Vissza akartam menni a szobámba de megláttam Bryant a kanapén ahogy telefonozik de nem a szokásos semmilyen arckifejezésével hanem egy széles mosollyal . Gondoltam jó lenne vele egy picit beszélgetni .
- Na milyen vecces mémet láttál amitől ilyen ijesztően vigyorogsz ? - kérdeztem tőle mosolyogva .
- Ja semmi - rázott le hamar .
- A semmitől nem szoktál ilyen jó kedvedben lenni - vontam fel gyanakvóan a szemöldökömet . - Mi történt ?
- Igazából egy lánnyal beszélgetek - valotta be mire én egy kis sikongatásba kezdtem bele - De nem akarok tőle semmit . Még .
- Na és kiaz ? - faggatóztam tovább .
- Még nem érdemes róla tudnod ... - Na ezzel a mondatával érte el azt , hogy konkrétan rávetődjek és kipróbáljam venni a kezéből a telefont . Csak sajnos Bryan erre számított és a célom elérése nem sikerült .
- Úgyis egyszer elmondod - nyugtatgattam ezzel igazából magamat .
- Ja . Majd . Talán egy 10 év múlva - próbált rámijeszteni ezzel de aztán inkább témát váltott - Amúgy nem valami meglepetés randira kellett volna menned a lovagoddal ?
- De és elismentünk . Aztán vissza is jöttünk - magyaráztam el a helyzetet .
- Miért ilyen korán ?
- Hát majd egy 10 év múlva megtudod - nyújtottam ki rá a nyelvemet gyerekes módján .

- Amióta megláttál Wilimmel nem is beszéltél velem - akadt ki hétfőn a suliban rám Sarah .
- Jól látod a helyzetet - válaszoltam nem túl kedvesen neki .
- Mégis miért ? Nem a te apáddal jöttem össze szóval te miért is haragszol ?
- Még nem jöttél vele össze - javítottam ki őt . - Az a baj , hogy ezek után azt is kinézném belőled ... De várjunk miaz , hogy összejöttetek ? Eddig nem csak randiztatok ? - lepődtem meg .
- De azóta eltelt két nap . Tudod két nap alatt is sokminden megváltozik - bölcselkedett .
- Tudod Sarah most , hogy így belegondolok igazad van . Ehhez az ügyedhez tényleg nincs konkrétan közöm emiatt nem is akarok beleszólni . Csak annyit tudok mondani , hogy vigyázz nehogy pofára essél . Megint - mondtam a szemébe ezt majd elléptem tőle és a másik irányba mentem , hogy ez az egész még hatásosabb legyen . 

- Jó , hogy látlak Skyler - állított meg a folyosón Juliette . - Beszélnünk kell - jelentette ki komoly hangon majd a folyosó kevésbé zajos részére húzott .
- Mondjad .
- Szakítottam végleg Shawnnal . Már ha lehet ezt szakításnak nevezni - Őszintén szólva ez a hír egy pillantra lesokkolt mivel nem erre számítottam . Inkább arra , hogy majd amikor ezt ki akarja mondani Shawnnak rájön , nem így kéne döntenie .
- Hú ..hát ez most meglepett - reagáltam le meg mindig megilketődve picit .
- Dehát megmondtam , hogy ezt fogom tenni - értetlenkedett és mielőtt még válaszolhattam volna bármit is Laura jött oda hozzánk .
- Sziasztok ! Miről beszéltek ? - kérdezte kíváncsian .
- Semmiről - hazudta Juliette amit Laura is leszűrt .
- Na mostmár tényleg érdekel - tette karba a kezeit , hogy szigorúnak tűnjön ezzel a mozdulattal . - Shawnról volt szó ? - találgatott .
- Hát..igazából róla - válaszoltam én , megelőzve Juliettet .
- Összejöttél vele ? - kérdezte egyből Laura .
- Pont ellenkezőleg . Szakítottam vele . Végleg - vallotta be neki . Laura ugyanolyan arcot vághatott mint én az előbb és látszott rajta , hogy nem erre a válaszra számított . Viszont amit én hittem , hogy esetleg ennek Laura most nagyon fog örülni nem történt meg . Talán inkább szomorúságot véltem felfedezni a szemeiben .
- Miattam ? - kérdezte kicsit halkabb hangsúllyal .
- Nemcsak miattad - szépített Juliette . - Most miért vágsz ilyen fejet ? Erre vágytál a szíved mélyén nem ? - lepődött meg Juliette .
- Figyelj . Azt hiszem nem voltam teljesen jó barátnő veled - gondolta át Laura . - Csak magamra gondoltam a te érzéseid pedig egyeltalán nem érdekeltek . Sajnálom - kért tőle bocsánatot mire mi meglepetten néztünk Laurára .
- Te kérsz bocsánatot ? Dehát én szerettem bele a pasidba ! Vagyis az expasidba . Vagyis már nem nem szeretem az expasidat - beszélt összevissza Juliette .
- Lehet . Viszont akkoris az utóbbi hetekben szörnyen viseljedtem veled . És akármennyire is megbántottál ezzel a Shawnas dologgal talán mégse esett annyira rosszul mint az a tény , hogy rosszba vagyunk - vallotta be Laura én pedig erre a kijelentésére elérzékenyültem egy kicsit . Azthiszem a két barátnőm most fog kibékülni .
- Én is így érzek - válaszolta Juliette majd hirtelen megölelte Laurát szorosan . - Nem lehetne , hogy ezt az egész pasis ügyet lezárjuk ? - kérte meg .
- Nem- nem - rázta meg a fejét Laura . - Akármennyire is szeretnénk ezt nem tudjuk elfelejteni . És én azt se szeretném , hogy kitöröld Shawnt a fejedből - nézett a barátnőmre mosolyogva . Hogy mi ? Ez azt jelenti Laura is #teamShawniette ?
- Te meg miről beszélsz ? - értetlenkedett Juliette is .
- Jól hallottad . Azthiszem túlléptem Shawnon . Te pedig bebizonyítottad azt , hogy akármennyire is vagy szerelmes a barátaid az elsők . És ez nekem nagyon sokat jelent . És ha te ekkora áldozatot teszel meg nekem is hasonlót kéne tennem . Szeretném , hogy boldog legyél Juliette . Akkoris ha az exemről van szó - adta elő az érzelmes monológját Laura és én esküszöm bekönnyeztem közben .
- De ...- kereste a szavakat is Juliette .
- Nincs de . Én túlléptem Shawnon te pedig akárhogy is ellenkezel szereted őt . És ő is téged . Szóval mi itt a gond ? - vázolta fel a helyzetet mire én is heves bólogatásba kezdtem . - Szerezd meg őt . Mielőtt még  tényleg késő lenne .