Felejthetetlen emlék [YoonSeok F.F] ✔️

°

__________

Kereken éjfélt ütött az óra.
YoonGi ezt az időpontot választotta végleges búcsújához, de mégis ágyában fekve gondolkozott ahelyett hogy átfutná a szabad érzés miközben leugrik a Mapo híd korlátjáról ezzel belevetve magát az örök megnyugvásba.

YoonGi nem tudott csak simán leugrani.
Volt egy dolog ami életben tartotta szerelme halála után.
Pontosabban csak egy személy, ki először számára idegen volt majd később a legjobb támogatója.
Kim SeokJin.
Ő volt az ki minden erejét beleadta a fiú életben tartásába.

Suga két hónappal ezelőtt még boldogan és vidáman élt párjával. Eszébe sem jutott volna maga a gondolat, hogy a közeljövőben már nem lesz kinek élvezze szeretetét.
Az érzések mik kettejük közt dúltak felülmúlhatatlanok voltak.
Túl szárnyaltak minden emberi érzelmet s aki csak látta mennyire is boldogok ők irigy szemmel nézte érzelmeiket.
Álompár voltak kik a feledés mély homályába merültek.

Jin, ki YoonGi iránt vegyes érzelmeket táplált mindenét odaadta volna a fiú életében maradásáért.
Nem tudta végig nézni az elveszett bénázásait és esetlenségeit.
Na meg persze, hogy készül elsüllyedni a szívében Hoseok után maradt űrben.
Jin próbált segíteni, hogy YoonGi legalább egy kicsit is jobban legyen több-kevesebb sikerrel.

A menta hajú nem tudott szabadulni gondolataitól.
Az ágyában fekve nézte a fehér plafont melynek színét még szerelmével együtt választották beköltözésük előtt.
Nem bírta tovább a fájdalmat mit szerelme elvesztése okozott.
Képtelen volt elviselni hiányát.
Viszont ott volt neki Jin ki legjobb barátja lévén minden pillanatban ugrott, ha Yoonginak segítségre volt szüksége.
Sőt még akkor is amikor nem.

YoonGi akármennyire is tudta, hogy Jinnek ugyan úgy fájna az ő elvesztése mint neki Hoseok-é képes lett volna megbánás nélkül életének véget vetni.
Sőt ez is volt a terv.
Lehetetlennek képzelte, hogy valakinek is hiányozna halála után.
Igaz, mára tervezte szerelme után menését, de úgy látszik az időpont eltolódott, bár Sugát ez kicsit sem érdekelte.
Egy nap nem oszt nem szoroz.
Számára legalább is biztos nem.

YoonGi életkedve szinte mindig a nullán volt. Hoseok előtt oly szörnyű életet élt, de aztán belépett a kis napsugár és fényt vitt szürke mindennapjaiba.
Miután Hoseok elhunyt nem érzett semmit.
Sem fájdalmat, sem pedig boldogságot.
Üres volt, mint mostanában a hűtőszekrénye melyet az utóbbi hónapokban Jin töltögetett nagy rendszerességgel.
Mikor Jin megtalálta YoonGi-t az egyik sikátorban nem sokkal egy kisbolt mellett azonnal érezte, hogy a fiú segítségre szorul.
És bár igaz ami igaz teljesen visszahozni nem tudta a fiú életébe a boldogságot mégis Jin úgy érezte jót tett neki a társaság.
Legalább is látszólag.

Suga belül teljesen magányos volt.
Hiába tudta, hogy ott van neki Jin sehogy sem tudta betömni azt az űrt mi szívében egyre nagyobb és nagyobb lett.
Kicsit boldogabbnak látszott ugyan, de csakis azért, hogy legjobb barátja ne aggódjon érte.
Senki sem tudta, hogy javulás helyett rosszabbodik a helyzete.

A titkairól sem tudott senki.
A titkairól melyeket a fürdőszoba bal felső polcain őrzött azt sejtve, hogy Jin oda úgy sem néz be.
És mennyire igaza volt a fiatalabbnak.
Jin egyszer sem nézett be a mosdókagyló feletti szekrénybe.
Sőt a fürdőszoba küszöbét sem lépte át soha, arra gondolva úgy sincs benne semmi ami számára érdekes lehetne.
Mekkorát tévedett.

A bal felső polcon több volt, mint egyszerű titok.
Ott voltak Suga legféltettebb dolgai.
Köztük a végrendelete és a gyógyszerei.
A gyógyszerei melyeket előszeretettel szedett óránként, még akkor is mikor a tablettákat csak naponta lehetett szedni.
A tablettáknak igaz, nem volt nagy hatásuk, de YoonGinak ez is elegendő volt ahhoz, hogy elengedje magát.

Csengettek.
Suga nem is érzékelte, hogy gondolatai közt elmerülve így repül az idő.
Tudta ki az.
Az egyetlen ember ki háza ajtaján kopogtat az Jin.
Mégpedig mindig minden reggel fél hétkor csengetett.
YoonGi csak is a friss étel gondolata miatt engedte be az idősebbet, semmi másért.
Talán még azért, mert szüksége van Jin segítségére.

__________