Felejthetetlen emlék [YoonSeok F.F] ✔️

°°°°°

__________

YoonGi minden héten ellátogatott szerelme mély szürke sírjához.
Általában ezt akkor sem felejtette el, ha éppen a gyógyszerek hatása alatt állt.
Ahogy azt sem felejtette el soha, hogy melyik volt szerelme legkedveltebb virága.
Fekete rózsa.

Bár személyisége mindig is egyedi volt és vidám, mégis csak jobban kedvelte a különleges virágokat.
Így hát YoonGi mindig kilenc szál fekete rózsát vitt és egy pirosat.
A piros jelképezte az ő szeretetét.

Az elhagyatott kis területen még soha nem találkozott senkivel.
Soha nem járt arrafelé senki.
Sírok gondozatlanul pihentek Hoseok fekhelye körül.
Az övét viszont párja tisztán tartotta, így hát még itt is, fényességével túlszárnyalja a többieket.

Viszont egy nap volt YoonGin kívül más is a város szélén lévő temetőben.
Nem úgy nézett ki mintha ide akart volna jönni eredetileg.
Inkább úgy mintha ide vezette volna valami ok.

Nem keresett sírt.
Sehová sem nézett, csak is a bejárattól balra lévő pad élvezhette tekintetét.
YoonGi rájött:
A fiúnak nem volt eltemetve senkije sem csupán a temető kis zugaiban csend honolt.

Ez kellett a fiúnak.
Mindkettőnek a csend és a megnyugvás.
YoonGinak pedig az örök békesség.

Csendben ült párja sírjával szemben.
Nem szólalt meg.
Gondolkozott.
A boldog jövőn gondolkozott mely párja előtt alhatott volna még, ha a betegség el nem ragadja YoonGi karjai közül.
Boldog perceik lehettek volna még.
Boldog éveik.

YoonGi beletörődött, hogy a nyugtatók mit sem segítenek állapotán.
Mind hiába szedte a tablettákat darabszámra nem volt képes tőlük elfelejteni szerelmét.

Cseppek.
Hideg cseppek áztatták arcát.
Eleredt.
De nem csak az eső.
Az esővel együtt YoonGi szomorú, bús könnyei is útnak indultak.

A padon ülő fiú azonnal felpattant a hideg eső koppanásaira vállán.
Nem készült semmi olyannal mi megvédné a víztől.
Sem ő sem pedig YoonGi.

A fiú eddig mindvégig figyelte Suga baba arcán lévő sötét karikákat és cserepes ajkát.
Csak úgy vonzotta tekintetét.
Látta, hogy a sír előtt ülő fiú segítségre szorul.

Oda akart menni.
Segíteni akart a menta hajúnak.
De képtelen volt rá.
Lábai azonnal megremegtek amint elindult YoonGi felé.
Vissza akart fordulni de tudta már nincs vissza út.

Segítenie kellett.
Tudta, hogy ha most nem kelti fel a fiút mély álmodozásaiból meg fog fázni.
Azt pedig végképp nem akarta.

Így hát nagy nehezen feltámogatta Sugát majd felajánlotta a bőrig ázott fiúnak, hogy hazaviszi ki először elutasította az idősebb segítségét viszont kisebb győzködések árán beszállt a hatalmas, fekete terepjáró anyósülésébe.

Ha Hoseok most nem hunyt volna el YoonGi nem lett volna a temetőben így nem ismerte volna meg Kim SeokJin, leendő legjobb barátját.

__________