Felejthetetlen emlék [YoonSeok F.F] ✔️

°°

__________

A fehér kórházi szobában csend honolt.
Az egyetlen zaj a néha hideg, besüvítő szellő hangja volt mely frissességével próbálta észnél tartani a két fiatalt.

Hoseok a kórházi ágyában feküdt a kosztól, halvány sárga, kék, kis kockás köpenykéjében.
Aggódó szemekkel nézte YoonGit ki ágya mellet nem sokkal egy fotelben helyezkedett el.
Hoseok próbálta kitalálni mi járhat a fejében, de nem kellett sokat gondolkoznia.

Miután a doktor közölte a híreket mindketten ledermedtek és csak bámultak maguk elé.
Így tett YoonGi is ki párja elvesztéséről még csak hallani sem akart.

1 hónap.
Ennyi maradt Yoonginak, hogy élvezze Hoseok szerelmét.
Ennyi ideje maradt, hogy ússzon a szerelem mézédes tengerében.

És bár YoonGi látszólag jobban szenvedett, belül mégis csak Hoseok volt jobban összetörve.
Már a gondolat, hogy itt kell hagynia párját egyedül megőrjíti.
Nem szeretne távozni az élők sorából.
Nem amiatt, mert félne a haláltól.
Nem, Hoseok egyáltalán nem félt a haláltól.
Az egyetlen amitől félt az az, hogy Sugát egyedül kell hagyni.
Félt, hogy YoonGi magába fog zuhanni.

Hope és YoonGi egy héttel ezelőtt még lakásuk kanapéján tervezték boldog jövőjüket.
Terveztek egy lehetőleg kislányt örökbe fogadni.
Országokat bejárni.
Oly sok mindent tervezgettek még.
Oly sok boldog pillanatra számítottak még.

YoonGi felébredve a kezdeti sokkból odasétált párjához, majd befekve mellé kezdte tovább tervezgetni boldog jövőjüket.
Azzal viszont senki sem számolt, hogy az orvos tévedett.
Hogy a diagnózis mégsem oly pontos, mint aminek lennie kéne.

Hobinak nem hónapjai maradtak hátra.
Csak napjai.
A napok melyekben egyre többet fogyott és inkább emésztette a betegség, mint a gyógyulás.
De Hoseok boldog volt.
Boldog volt, mert utolsó napjait párjával tölthette.
A szerelem mámorába veszve fulladozott a megvetés s betegség közt.
Mégis mindig örömmel mosolygott.

Tudta, hogy YoonGi mellette áll.
És azt is tudta, hogy Suga akkor is szeretni fogja, ha ő már nem lesz e világon.
8 nap.
A rossz hír közlése után ennyi idejük maradt arra, hogy együtt maradjanak.
Hoseok beletörődött, hogy a halál bármikor érte jöhet és magával ragadhatja őt.
YoonGi viszont kevésbé.

A menta hajú szíve majd megszakadt mikor végig nézte párja haldoklását.
Habár YoonGi tudta, hogy szerelme súlyos betegségben szenved mégis képes volt szeretni.
Nem akarta otthagyni ezekben a nehéz időkben.

Suga minden este mesélt a fiatalabbiknak örömteli jövőjükről és a találkozásukról.
Hobi és párja érdekes mód ismerkedtek össze.

Hat éve mikor a fiatalabbik éppen Velencében járt Suga playboy időszakát élte.
Képes volt akár lányokat is megdönteni annak ellenére, hogy a fiúk iránt érzett vonzódást.
Igaz YoonGi először csak szórakozott a fiatalabbal mégis túl erős vonzást érzett így hát Suga érzéseiből hamar szerelem lett.
Velence gyönyörű, így hát mikor YoonGi elég bátorságot gyűjtött, újra elutaztak találkozásuk helyszínére és ott barátjának kérte a fiatalabbikat ki természetesen igent mondott.
Azóta minden kisebb rizikó nélkül siklott kapcsolatuk mind idáig.

A nem várt nap hamarabb következett be, mint várták.
A számlálható idő kettejük közt gyorsabban szállt, mint bármikor máskor.
Hoseok aznap ismét YoonGi mellkasán feküdt lehunyt szemekkel míg az idősebb mesélt neki.

Hobi gyönyörű, hosszan tartó, mély álomba szenderült.
A halál nem fájt.
Békés s nyugodt volt.
Hoseok jó helyre került.
Lelke megnyugvásra lelt.

YoonGinak ez viszont maga volt a pokol.
Szerelme életét vesztette a mellkasán.
Az ő mellkasán.
Az EKG csak sípolt.
Nem csinált semmi mást.
Nem mutatott semmi szívdobbanást.
A fiatalabb szíve megszűnt dobogni.
Nem táplált többé érzéseket.

Habár Suga tudta, hogy párja nem fog újra életbe kerülni mégis megnyomta a piros gombot ezáltal éles sípolás hasított a levegőbe.
YoonGi tudta, hogy párja már nem fog visszatérni az élők sorába.
Fejét megfogva finoman leemelte a barna hajkoronát mellkasáról, majd óvatosan vissza fektette puha kórházi ágyára.
Kimászva az ágyból még egy utolsó, élettelen csókot lehelt szerelme  szív alakú ajkaira majd így, utoljára megnézve őt magának szépen, lassan kiballagott a teremből melyet soha többé nem kíván látni.

Nem tudta felfogni.
Nem akarta felfogni
Vele szembe rohanó orvosok tömkelege özönlötte el a folyosót.
Mind Hoseok szobája felé igyekezett.
Mindhiába.

__________