Felejthetetlen emlék [YoonSeok F.F] ✔️

°°°°°°

__________

YoonGi az utóbbi egy hónapban nem is gondolt volna arra, hogy valaki, majd visszarántja őt élete legmélyebb keserűségéből.
Miután Jin hazavitte az ázott fiút maga sem volt biztos abban, hogy magára kéne hagynia.
Mégis így tett.

Úgy gondolta talán a fiú nem kíváncsi rá vagy a szeretetére.
És valamennyire ez igaz is volt.
Viszont YoonGinak sürgősen szüksége volt Jinre.

Az idősebbet nem hagyták nyugodni a a fiúról szóló gondolatai.
Csak rajta kattogott az este minden gondolata, így hát reggel ismét ellátogatott YoonGihoz ki örömmel fogadta.

Azóta a nap óta Jin sokkal mélyebbre ásta magát Suga szívében.
Sokkal mélyebbre, mint amit YoonGi meg akart engedni magának.

Jin minden reggel fél hétkor csenget barátja ajtaján.
Általában reggelivel a kezében álldogál míg várja, hogy YoonGi félkómásan leballag a lépcsőn.
Minden reggel így megy.

YoonGi azt hitte Jin csak egy futó vendég lesz kis kuckójában.
Majd mikor egyre közelebb s közelebb kerültek egymáshoz barátilag Suga nemet akart mondani.
Nemet arra, hogy drága újdonsült barátja kicsit felébressze a mélybe zuhanó depresszióból.

YoonGi csak egyszer.
Egyetlen egyszer mondta el mi a kedvenc péksüteménye.
Azóta Jin minden áldott, szép reggelen YoonGi kedvencével toppant be az ajtón majd teszi le azt az asztalra miközben már siet is vissza autójához nehogy elkéssen a munkájából.

Túrós táska.
Ez volt a fiatalabbik kedvence.
Hoseok is imádta.
Sőt ő szoktatta rá még anno Velencében.

Bár Jin azt hitte, hogy barátja kezd jobb kedvre derülni nagyot tévedett.
Közel sem volt az igazsághoz.
Közel sem volt ahhoz, hogy valójában megfejtse YoonGi egész apró lelkének minden kis darabját.

Suga nemhogy javult volna egyre jobban esett párja hiányába.
Nem volt képes még úgy sem elfelejteni, hogy ott volt neki Jin ki mindenben mindig a legjobbat nyújtotta neki.
Még mindig szüksége volt a nyugtatók mennyei hatására.

Bár igaz kevesebbre, mint ezelőtt, de még jóval ez is a mérték betartása felett volt.
Hiába volt neki ott Jin.
Jin nem pótolta teljes egészében YoonGi másik felét.
Csak helyettesítette.
Ami számára nem volt elég.

A másik időpont az késő délután öt óra volt.
Hisz Jin nem hagyhatta magára YoonGit délutánra.
Nem is tudta mit csinált barátja míg ő nem volt neki.

Jin a munkából, melyben mindig fél ötkor végzett szinte már rohant a legközelebbi boltba ahol mindent be tudott szerezni mely Sugának elég legalább a vacsorához.

Általában Jin főzött YoonGira mit a fiatalabbik az elején szintén elutasított, de aztán hamar belátta, hogy ezzel nem megy semmire így hát inkább nem foglalkozott az idősebb el.
Hagyta hadd tegye a dolgát.

Jin meglepően finoman főzött annak ellenére is, hogy csak mosogató fiúcskaként dolgozik.
Sosem dicsekedett munkájával.
Nem keresett sokat.
Sőt kifejezetten keveset keresett, de arra elegendőt, hogy eltartsa saját magát.

YoonGi viszont az utóbbi időkben többet keresett, mint egész életében.
És igaz mostanában nem csinált semmit bankkártyáján mégis úgy gyűltek a milliárdok, hogy az még az elnök is megirigyelte volna.
A dalszövegeit kapkodták csak úgy mint a cukrot.

Jin soha sem kért pénzt barátjától a házban való munkájáért hiába is mondta, hogy kifizeti.
Ilyen egy jó barát.

Jin mindig addig maradt ameddig csak tudott annak tudatában, hogy korán reggel majd úgy is visszatér.
Jin világéletében gondoskodó volt.
Sosem bírta azt nézni ahogy valaki szenved.

Pont ezért próbálta YoonGi is titkolni bánatát és csak belülről összetörni.
Az idősebb így azt hitte javult barátja lelke.
Bár így lett volna.
Jin barátságuk elején sokszor emlegette és hozta fel témának a pszichológus ötletét, de YoonGi ezt élből elutasította.
Utálta.
Utálta az agyturkászokat.
Egyszerűen bele láttak a fejébe a testi megnyilvánulásain keresztül.
Mindig is viccesnek találta pont a felelőtlen anyát ebbe a szakmában látni.
Csak nem illett bele a képbe.

__________