Felejthetetlen emlék [YoonSeok F.F] ✔️

°°°

__________

YoonGi szenvedett.
Napról napra egyre jobban érezte Hoseok hiányát.
Képtelen volt felejteni.
Képtelen volt elviselni, hogy szerelme nincs többé mellette.
Képtelen volt temetni.

Temetni érzéseit, melyek helyett újak virágoztak.
A boldogság helyét átvette a szomorúság.
A fényt pedig átvette a csendesen lapuló homály.

YoonGi akármennyire is tudta, hogy ez lesz a vég kettejük kapcsolatának sosem gondolt volna maguknak ily csúnya véget.
Hoseok halála bár megjósolt volt mégis egészen váratlan.

De Hobi nem félt.
Boldogan ment el e világról reménykedve abba, hogy YoonGi hamar tovább lép majd s újra boldogságra lel egy másik ember személyében.

De Seok sosem gondolta volna, hogy szerelme, itt hagyása után ennyire félre siklik.
Ettől viszont rettegett.

YoonGi nem volt hajlandó párját eltemetni.
Úgy gondolta, hogyha ezt teszi azzal eltemeti a szívében lévő érzéseket is.

Viszont muszáj volt.
Efelől nem ő döntött.
A fekete koporsó fénylő tetejét, márvány fehér kezek simogatták.

A fekete nap YoonGi számára maga volt a pokol.
Nem sírt.
Nem volt ereje sírni.

Mióta Hoseok elhunyt nem volt hajlandó érzéseket kimutatni.
Magában viszont őrlődött.
YoonGi szíve, párja elvesztése után üres és fekete maradt.

Suga szívében egy lyuk tátongott melyet Hoseok hagyott maga után.
Nem tudta betömni azt a hiányt semmi vagy senki.
Csak is egy valaki.
Jung Hoseok.

De ő már képtelen volt rá, hisz a gyönyörű, fekete kis dobozban feküdt melyet hamarosan beborít a temető földje.

Hoseok halott volt.
Minden ezt bizonyítja.
YoonGi mégis képes volt reménykedni.
Reménykedni abba, hogy ez csak valami szörnyű átverés.
És habár tudta, hogy nem így van, szívében párja tovább élt.

Nem felejtette el.
És habár eszméletlenül hiányzott neki, senkivel sem volt hajlandó megosztani gyász időszakát.
Úgy gondolta ő az egyetlen ki ily mértékben szenved.
Pedig sokan voltak még akiknek helyzete talán rosszabb is volt mint az övé.

Tudta, hogy szerelme elvesztése lesz a legrosszabb érzés egész életében.
Amíg Hoseok élt, bele sem mert gondolni, hogy milyen lesz nélküle.
De a baj mindennél előbb következett be.

Igaz, YoonGi a szertartás előtt is eléggé ingatag állapotban volt viszont most, hogy lezajlott párja temetése még inkább magába zuhant.
Alig evett és szinte ki sem mozdult otthonról.
Állapota nagymértékben süllyedt.

A felejtés nagy ellenség.
Legalább is Suga számára biztos.
Nem tudott semmit sem tenni az ellen, hogy ne Hobi töltse ki minden gondolatát.

Habár Suga tagadta, belül mégis vágyott olyasvalakire aki támogatná vagy mellette lenne.
De az életében Hobin kívül senki mása nem volt soha.
Sem családja sem barátai.
Viszont a legfontosabb ott volt neki:
A szerelme akiért akár tűzbe is ment volna.

Suga hibát halmozott hibára.
Nem bírta elviselni szerelme hiányát.
Szörnyű volt neki nélküle.
Így hát megpróbált mindent elkövetni, hogy pótolja a szerelme után keletkezett űrt.

Először csak egyszerűbb dolgokkal próbálkozott.
Eljárt futni, konditerembe sőt még egy állatmenhelyre is hátha az kicsit lefoglalja gondolatait.
De a három ötlet közül, egyik sem vált be.

Amikor szinte az összes normális és legális dolgot kipróbálta sikertelenül, megint elveszett.
Újra úgy érezte, hogy egyedül van.
Nem mintha eddig nem lett volna, de legalább lefoglalta a gondolatait.

YoonGi azt hitte Hoseok elvesztésében a temetés volt a legrosszabb.
Akkor legalább is így érezte.
De akkor mikor a részvétet nyilvánító leveleket olvasta azt hitte ott kapja el a szívroham.

A becsülete, már ami még megmaradt nem engedte, hogy válasz nélkül hagyja azokat az üzeneteket.
Így hát még ha fájó szívvel is, de szép lassan mindegyikre válaszolt.

Viszont amikor párja alig használt Facebookját akarta véglegesen törölni szemébe ötlött egy hirdetés.
A hirdetés egy kevésbé szépen megszerkesztett keretbe zárt tudatmódosító szereket reklámozott.

YoonGinak azon nyomban felcsillantak szemei mikor meglátta a hirdetés.
Úgy gondolta ez talán egy jó módja lesz a felejtésnek.
Micsoda buta ötlet volt.

__________