Nincs több "Ha"

Negyedik-"Titkok"

Christa szemszög

Már két csendes hét telt el mióta tudok a közelgő anyaságomról. Hihetetlen érzés mikor tudod, hogy rövidesen minden más lesz. Azóta, hogy feldobtam a baba témát. Rivaille néha teljesen random a név kérdését hozza fel. Noha az ideg benne van, ha ketten vagy a társaságban vagyunk próbálja leplezni akárcsak én. A munka és a Solt-tal kapcsolatos helyzet majd nem elveszi a fél napjait, de a maradék figyelmét teljes egészben kiélvezhetem. Bár eleinte vonakodott, hogy ideiglenesen Ivan beköltözzön hozzánk nyugodtabbá is tette. Talán kezdi megemészteni a családom másik felét és ez jó. Most is éppen Hanji felé tartunk az első ultrahangomra. Mivel nem biztos, hogy ez az szarság megoldódna a pici titkom születése előtt nagyon agyalok, hogy mikor és hol mondjam ezt el. Bár magamban már döntöttem. Ma este a Cselédben ünnepeljük az első évfordulónk. Egy éve kérte meg a kezemet, elém térdelt és nyílvánoság előtt vallott nekem szerelmet. Tökéletes lesz.

- Mikhail nagyon az idegeimre ment már az indulásom előtt.

Zökkentett ki Ivan az elmélkedésből.

- Hm? Mivel?

- Egyből olyan marhaságokat kérdezett. Hogy nagy baj van-e? Veszélyben vagy-e? A legjobb az volt, hogy Ő is jöjjön-e? Á kiakasztott.

- Még csak az kellett volna. Rivaille lelőtte volna, amint elkezdett volna drámázni.

- Szerencsére hamar megbarátkozott velem.

-A sógora vagy. Természetesen elfogad. Mikhail-t is elfogja.

Mosollyal fordult be Hanji utcájába és ahol le is állítottam.

- Szóval most kihez megyünk?

- A nőgyógyászomhoz.

Oké szegény bátyó ezután vörös fejjel kísért fel a rendelőhöz. Hanji az ajtót kivágta és széles mosollyal invitált be.

- Dobroye utro.(Jó reggelt)

Mondta Ivan kicsit megbiccentve a fejét ami Hanji-nak igen csak kedvére volt.

- Hogy vagytok?

- Egész jól, nincsenek rosszulléteim.

- Ennek örülök. Akkor vetkőzz csak le és elvégezzük a szükséges vizsgálatokat.

- Mesélsz mi történt közted és a Rendőr parancsnokunk között? Rivaille mesélte, hogy haza hozatta a feneked.

Erre Hanji picit elpirult.

- Hát nagyon semmi extra. Beszélgettünk. Tudod mi hárman régen mindig együtt voltunk. Rivaille és Erwin apjai legjobb barátok voltak. Én pedig mindig szerettem csapongni az esti Rómában és megismerkedtünk. A csapat tagja lettem. Aztán egyszer történt valami. Ami mindent megváltoztatott. Ezt mondjuk inkább kérdezd meg tőle.

Felfeküdtem a csikóra és hagytam, hogy csinálja a dolgát.

- De gondolom másra vagy kíváncsi?

Nézett fel vigyorogva.

- Talán hülyeség volt vagy nem tudom. Hagytam, hogy felkísérjen és hagytam, hogy a régi érzelmeim felszabaduljanak. Szóval igen, Erwin velem töltötte az éjszakát.

- Hát gyanús is volt milyen szép a bőröd.

Nevettünk fel. Hanji a képernyőre mutatott. Elhomályosodott a tekintettem a könnyeimtől.

- Milyen picike.

- Erős. Nincs semmi baj, de folyamatosan nézzük.

- Ma te is jössz ünnepelni a Cselédbe ugye?