Nincs több "Ha"

Hatodik "Virágok hamva"

Christa szemszög

Még javában beszélgettünk a kórházban mikor csatlakozott Mikasa, Jean. Eléggé meglepett, hogy Fharlan és Isabel is megjelent. Amilyen ismeretségbe vagyunk nem számítottam rájuk. Rivaille mellett nem is igazán érdekel semmi, amíg itt van velem. Feltűnt azonban, hogy Ivan sunyiban kiment így követtem. A kórház bejáratánál megláttam a drága bácsikámat. Hihetetlen, mennyi meglepetés fér bele egyetlen napba. Viszont van valami amit még meg kell tegyek. Mikor Ivan visszaindult és meglátott kicsit megfagyott benne a vér.

- Mikhail?

- Elment vissza a negyedbe, reggel indulunk Makaóba. Sajnálom, de elmondtam neki az örömhírt. Csókol. Reméltem, hogy maradhatok még egy kicsit.

Vakargatta a fejét, én pedig magamhoz öleltem.

- Én is bátyus. Most viszont vigyél el kérlek Solt házához.

- Miért nem hagyod Rivaille-ra? Nem lenne jobb?

- Már eldöntöttem és kérlek, amit mondtam tedd meg a kedvemért.

- A kérésed túl kockázatos. Nem tartom jó ötletnek, de ha ez a kívánságod. Legyen húgom.

Beszálltunk a kocsiba és vártam, hogy újra lenyűgözzön a birtoka. Mikor először láttam akkor is úgy gondoltam, hogy "Wow! Nem is tudtam volna máshogy elképzelni." Az arany és vörös szín uralkodott mindenhol. A ház minden egyes kis négyzet centije olyan beszédes volt. S bár Solt mindenki számára tökéletesen előadta milyen mód felett boldog. Viszont valahol mélyen én mindig úgy gondoltam, hogy ez egy hatalmas hazugság. Időközben láttam Rivaille hív, de kinyomtam. Ezt a dolgot a saját módszereim szerint kell intéznem.

Rivaille szemszög

Miután Christa felhívott Solt házából majdnem kitértem a hitemből. Miért kell minden egyes percében dacolnia. Ráadásul már várandós. Kocsiba szálltunk Erwin és Hanji jött. A fiúkat itt hagytam a lányokkal a többieket pedig haza küldtem. Azt mondta a telefonba, hogy elég bizonyíték van a nevem tisztázására, de mi lehet ez.

- Talán nem a jó embernek mondtam, hogy maradjon veszteg.

Masszírozta homlokát Erwin.

- Nem is az én feleségem lenne, nem is Christa lenne.

Morogtam a volán mögött, Hanji persze csak kuncogott hátul.

- Mi olyan vicces Pápaszem?

- Elég egyértelmű. Egy igazi Királynő pont ilyen, mint a mi Christa-ánk.

- Ebben igaza van Rivaille, de majd ha odaérünk szólnom kell a bűnügyi osztályra.

- Igen, ki is most ott a főnök?

- Mike Zackarias. Most került át Müchen-ből, nagyon alapos és megbízható.

- Pedig szóltam róla. Igazán lenyűgözőek a korbonctani jelentései.

- Hanji, elég viharos volt az életem mostanság. Ami fontosabb ti együtt vagytok?

A kérdés hallatán a két jómadár torokköszörülésbe kezdet. Jóízű mosolyt ejtettem. Egy kicsit megkönnyebbültem még ha haragszom is kicsit rád Christa, de nyugodtabb is lettem. A teraszon ült a gyönyörű hitvesem. Apró, bánatos mosolyt ejtve. Hatalmas aggodalom hasított végig rajtam.

- Christa?

- Azt mondta nekem, hogy ha nem lettem volna más én is itt végeztem volna. "Mint egy kis kerti titok" Sokszor gyönyörködtem a virágaiban és mindig azt mondta különleges tápanyagot kapott. Az összes lány itt van elásva a virágágyásokban. Sajnálom őket, de nem hagyhatom, hogy neki baja essem.