Larának egy borzalmas családja van, akik egyfolytában el akarnak költözni pénzügyi gondok miatt.Egy nap elköltöznek Norvégiába, majd saját maga New Yorkba. Az egyik este egy tárgy megváltoztatja a jövőjét.
Lara Amélia Smith. Ez az én undorító nevem. 16 éves vagyok, és magyarországon élek. Egy darabig. Mindig költözünk. A szüleim alkoholisták, és nincs pénzük. Apám most elhatározta hogy leszok, de eddig nem jött össze neki. Most Hódmezővásárhelyen lakok. Flegma vagyok, amit nem tgadok, és nagyon csúnya. Nincs barátom de nem is kell, és barátaim sincsenek.
Reggel 6-kor rémes hangra ébredtem.
Lesöpörtem az ébresztőm sikeresen az éjjeli szekrényemről, ami ettől el is tört. Fantasztikus. Elmentem megmosakodni, sminkelni, felöltöztem, majd lementem a konyhába.
/Outfit/
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Helló Mutter mi a reggeli moslék?
1. Hogy beszélsz? 2. Nincs reggeli "moslék" ahogy te nevezed, hanem a pékségbe majd elmész, és veszel magadnak valamit. 3. Indulj mert elkésel!
Igen is Mutter!
Ez után kaptam gy hatalmas pofont, amitől be is lilult a képem, és így indultam el végül a suliba. A pékségbe nem mentem be mert pénzt sem adott az anyám vagy kim, és zsebpénzem meg nincs.
Ahogy beértem az iskolába elkezdtem szédülni és elsötétült minden. Ez után már csak arra emlékszem hogy az iskolaorvosnál vagyok, és körül vagyok véve egy csomó tanárral.
M...mi történt...?
Nyugalom, lement a vérnyomásod és elájultál. Ha pedig jobban vagy haza mehetsz mert ilyen állapotban nem kellene a padban ülnöd. Szóval menj haza és pihenj. Csak akkor gyere iskolába ha már teljesen jól vagy.
Rendben.. Köszönöm, viszlát.
Viszlát Lara!
Remek... Ahogy elszabadulok a pokolból, már mehetek is vissza. Az az haza. Sétálam kb. 20 percet, és haza is érkeztem. Amint be léptem a házba anyám és apám állt előttem. Nagyon meglepődtem.
Szia Larám. Jobban vagy? -kérdezte anyám-
Ja... De téged mi óta érdekel hogy hogy vagyok, jól vagyok e, vagy hol vagyok?
Kislányom... Mi nagyon szeretünk téged, csak nem mondjuk sokszor... -felelte apa-
Jó tudni... -vágtam flegma képet-
Nos! Azért is vártunk ennyire mert egy hírt akarunk veled közölni, ami megváltoztatja az életünket. -mondta apa-
Max a ti életeteket mert az enyémet már sikeresen elbasztátok!
Ne beszélj így a szüleiddel! -kiabált ismét anya-
Nos... Ha sikerült mindenkinek lehiggadni elmondanám a hírt -mondta apa-
Oké... Ki vele!
Az a helyzet hogy elköltözünk. -mondta apa-
Azta! Hogy ezen miért nem lepődök meg? Ja tudom... Mert állandóan szállítjátok ide oda a seggem és soha nem maraduk egy helyen végleg!
Tudjuk hogy megvisel, de muszály mert nincs pénzünk fenntartani ezt a házat, és a tandíjadat is fizetni kellene de arra sincs pénzünk. -mondták közösen-
Rendben. De egy dolgot meg kell ígérnetek.
Mit? -kérdezték egyszerre-
Hogy ahová most elköltözünk, ott maradunk végleg.
Megteszünk mindent amit lehet annak érdekében hogy ott tudjunk maradni. Ezt megigérhetjük anyáddal. -felelte apa-
Rendben. És mikor megyünk és hová?
2 hét múlva Norvégiába azon belül Troforsba. -mondták-
N...N...Norvégia? T...T...T... Trofors?! Már külfüldre is megyünk?!
Mint látod igen... Most pedig menj pakolni, mert a hétvégén már kezdjük a költözést.
Remek...
Felrohantam a szobámba, és elterültem az ágyamon. Az a kérdés járt a fejembe hogy miért? Miért? Miért és miért..? Miért pont én vagyok ilyen szerencsétlen? Miért nem lehet egy jó, és szerető családom? Miért én? Miért velem cseszett ki az élet? A szüleim miért alkoholisták? Rengeteg kérdés és sehol válasz. Ez az egyik dolog amit utálok.
Elmentem fürdeni, fogat mosni, és elvégezni az esti rutinomat, majd lefeküdtem az ágyamba, és elaludtam nagy nehezen...
