Sorsfordító Könyv {HUN}

7. Rész

Reggel van. Amikor kimentem a mosdóba rendbe szedni a fejem, nagy fájdalomra lettem figyelmes a hátamban. Annyira fájt, mintha tegnap egy 30- 35 kilós gyereket cipeltem volna a hátamon... Várjunk csak... Hisz épp ez történt...

Le mentem anyámhoz, hogy elmondjam neki a történteket, majd elvitt egy orvoshoz hogy megvizsgálja a hátam, mert ha már nem bírok iskolába menni, akkor miért ne...

(O= Orvos, (M: Mi)

O: Tehát... Megvizsgáltam a kisasszonyt, és csak annyit vettem észre, hogy kicsit túlterhelte a hátát. Ezt pihentetni kellene pár napig, amíg el nem múlik a fájdalom.

M: Mennyi az a pár nap?

O: Körülbelül négy nap... Adok is rá igazolást.

M: Rendben. Köszönjük.

O: Tessék, itt is van. Vigyázzanak magukra! Viszlát!

M: Viszlát!

Hazamentünk nagy nehezen, majd felmentem a szobámba. Láttam hogy Martinus írt...

M: Szia Lara. Miért nem jöttél suliba?

Én: Szia. Tegna ugye cipeltem Emmát, és túlterheltem vele a hátam. most 4 napig nem mehetek sehova...

M: Nagyon sajnálom! Ha ezt tudtam volna, nem engedem meg hogy vidd Emmát! nagyon nagyon nagyon sajnálom...!

Én: Nyugi! Ez nem a világ vége! Négy nap múlva újra fárasztom a nyomorult fejedet.

M: Oké... De! Hogy jóvá tegyem, délután átmegyek a házival, és ketten oldjuk meg. Oké?

Én: Rendben... De tényleg csak házi lesz, ne is gondolj semmi másra!

M: Én? Soha nem gondolnék semmire...

É:n: Aha, persze.

M: Hihi... N én mentem, becsöngettek szia!

Én: Csá!

-Telefonos beszélgetés vége-

A napomat eltöltöttem filmezéssel, és egy kis tanulással. Igen, Lara is szokott tanulni... néha... megesik... Na mindegy...

Délután négykor csengettek a házba. Kinyitottam az ajtót és Martinus állt ott.

M: Helló. Nem kevés dolgunk van, úgyhogy kezdjünk hozzá! -Majd arrébb lökött és szépen besétált a házba, majd a hűtőből kezdett kipakolni-

Én: Persze, nyugodtan gyere be, érezd otthon magad, zabáld fel az egész éléskamrát...

M: Okés, köszi!

Erre én eléggé gyilkosan néztem rá, és vette az adást.

M: Jólvan na... Csak vicceltem. -Visszapakolt mindent a hűtőbe majd megfogta a táskáját és rámnézett-

M: Felmehetek e gyönyörű lépcsőfokokon méltóságos királynőm?

Én: Persze kuka királyfi...

Felmentünk a szobámba, majd megcsináltunk minden házit. Egész jó volt vele tanulni, mindenben segített.

Én: Nos ha már itt vagy, megnézhetnénk egy filmet.

M: Azt mondtad semmi nem lesz, csak házi.

Én: Tudom, de nagyon sokat segítettél, ennyit megérdemelsz még te is.

M: Oké! Hol a popcorn? -felelte vigyorogva-

Én: Konyhaszekrény legfelső polc.

M: Megyek! -lerohant a lépcsőn majd kipattogtatott a mikróban 5 csomagot. Addig én kiválasztottam egy jó filmet.

Amikor kuka királyfi hozta fel a popcornt, kicsit kiakadtam...

Én: Te mégis hogy gondoltad hogy mi meg fogunk enni ennyi popcornt?!

M: Én? Sehogy... -a fejemre borította az egyik tálat-

Én: Na jó gyere csak ide!

Elkezdtem kergetni, és ő lefutott a lépcsőn én pedig mentem utána. Megbotlottam a lépcsőn, majd mind a ketten legurultunk. Amikor leérkeztünk én Martinuson feküdtem, és majdnem össze ért a szánk...

M: Óh... Szia...

Én: Fúj, menj már innen!

M: Ugye tudod hogy olyan vagy mint egy paradicsom?

Én: Én? Nem... -elfordultam-

M: Na... Gyere, menjünk fel, és nézzük meg azt a filmet.

Én: Rendben.

Felmentünk a szobámba és filmeztünk. A popcorn is elfogyott.

Én: Már késő van, haza kellene menned.

M: Igen, igazad van. Akkor szia.

Én: Szia!

Martinus nyomott egy puszit az arcomra, de ez most valahogy jól esett.

Felrohantam a szobámba, elvégeztem az esti rutinomat, majd lefeküdtem aludni...

Egész jó kis nap volt ez...!

Sziasztok! Itt az új rész, bár kicsit késve. Remélem tetszett, ha igen akkor jelezzétek egy kommentel és vote-val! :)