Sorsfordító Könyv {HUN}

4. Rész

~Csütörtök~

Csütörtök reggel van, és az ágyamba fekszek... Nézem a plafont mintha valami csodára várnék... Erre megszólal az ébresztőm... Hát nem ilyesmi csodára vártam, de ez is haladás.

Kikelek az ágyamból, majd kimegyek a fürdőszobába és elvégzem a reggeli rutinomat.

Anya: Jó reggelt!

Jó reggelt... -válaszoltam álmos fejjel-

Apa: Jó reggelt nektek is! Kapd össze magad kislányom, mindjárt indulnod kell a suliba!

Jól van na... -megreggeliztem, majd kimentem az ajtón-

Már 20 perce sétálok, és kezdem azt hinni hogy nagyon nem járok jó helyen. Vagy még is...

-Megjelent előttem egy hatalmas fehér épület, amire fel volt írva hogy Skole... magyarul iskola...-

Ekkor már tudtam hogy nagyon pórul fogok járni mivel tudok kb 3 szót norvégul. Ekkor hallottam hogy becsengettek. Bementem a terembe ahol állítólag matekom volt. Beültem az egyik hátsó padba, majd a tanár valamit norvégul kezdett el magyarázni nekem. Persze ebből én semmit nem értettem majd angolul feltette a kérdést: Beszélsz norvégul?

Erre csak ráztam a fejem jobbra ballra, amit már szerencsére megértett. Majd feltett még egy kérdést: Honnan jöttél?

I'm from Hungary.

Csak nézett, mintha még nem látott volna még fehér embert, majd folytata az órát. Ez nekem nagyon magas...

Nagyban megy az óra, amikor megpillantom azt a 2 srácot a szomszédból.

-Remek... Ők is az osztálytársaim..?

Martinus: Mint látod igen, cica...

Én csak néztem rá nagy szemekkel, hogy ő tud magyarul... Azt hiszem ez a nap nekem már túl sok...

Vége van az iskolának, most tartok haza felé. Volt akkora szerencsém hogy nem találkoztam egyik magyarul beszélő tökfejjel sem. Eddig...

Martinus: Szia! -lihegett-

Én: ŐŐ... Szia?

Martinus: Jó gyorsan kiértél a suliból! Amúgy Martinus vagyok.

Én: Én Lara, de minek jöttél utánam?

Martinus: Az igazságot mondjam, vagy találjak ki valami baromságot?

Én: Légyszives az igazságot Majomkuszkusz vagy ki...

Martinus: Martinus, nem Majomkuszkusz...

Én: Jó, bocs...

Martinus: Tehát azért jöttem utánad, mert a padodon hagytad a telódat...

Én: Köszi hogy elhoztad! És ez a telefonszám ráragasztva a képernyőjére csak úgy odatermett?

Martinus: Biztos. Nem tudom. Azért írd be a telefonodba, és majd hívd fel! Na szia! -kacsintott-

Én: Szia...

Tíz perc múlva hazaértem, és senki nem volt otthon. Úgyhogy felmentem a szobámba, és elővettem a telefonomat, és beírtam a számot... Nem akartam felhívni még, de sejtem hogy kié lehet. Biztos azé a Majomkuszkuszé. Aki a szomszédom. Nagyon "örülök" neki...

Eközben beesteledett, és elmentem lefürdeni. Utána befeküdtem az ágyba, és még egy kicsit telóztam, aztán elaludtam...

Hellósztok! Ma jött egy új rész, remélem tetszett! :D <3 <3 <3