Levy És Gajeel A Családjukkal /BEFEJEZETT/

A nagy hír

Tegnap éjjel, egy remek estém volt Gajeellel. De ma reggel nem éreztem olyan jól magam. Ezért elmentem Wendyhez
-Szia Wendy
-Á, Levy-san! Ohayo! Miben segíthetek?
-Bocs a zavarásért. Ma reggel nem érzem olyan  jól magam, még hánytam is, segítenél?
-Persze!
Ezután elkezdett gyógyítani, de 1-2 perc után megállt, majd kissé vörös fejjel rám nézett
-Gomenne, d-de nem t-tudok s-segíteni... Levy-s-san....... T-te terhes v-vagy....-Mondta ki nagy nehezen.
Ez a hír eléggé lesokkolt. Örültem persze, de félek. Vajon Gajeel mit fog szólni?
-Ez biztos?- próbáltam nyugodtank tűnni, több-kevesebb sikerrel. Most mihez kezdjek...
-Igen biztos... Nem gondoltam, hogy egy évben 2 terhességet kell elmondanom...
-Értem, van esetleg valami gyógyszered?
-Ó, igen, bár nem olyan hatásos, de valamennyire jobban leszel tőle.
-Arigatou!- ezután intettem majd elindultam haza, Gajeel éppen egy könyvet olvasott. Mióta megmutattam neki, az egyik sorozatom, azt olvassa. Már a harmadik kötetnél tart... Egy krimi, elég izgalmas, még nekem is tetszett. Amint kötelebb mentem, észrevett
-Szia kincsem!- Ó de aranyos, szeretem mikor így hív, és ez elég soszor történik meg.
-Szervusz drágám!- Erre mintha egy kicsit elpirult volna, nem értem, miért, sokszor mondom, de szinte mindig ezt csinálja, elég vicces, ekkor hirtelen elkapott a hányinger. Azonnal a mosdóhoz rohantam

Gajeel szemszög:

Kicsit elvörösödtem, a megszólíásra. Sokszor hív így, de egyszerűen nem tudom megszokni. Ekkor egy kicsi elsápadt, és a mosdóba rohant, a WC-hez. Gyorsan utána szaladtam, remélem jól van, mi van ha beteg... Hívjak orvost... Vagy a korházat...???
-Levy mi a baj?!- kérdeztem, kicsit megréműlve, mikor megláttam, hogy a Wc fölött térdel, majd fel áll, megmossa a kezét és kiöblíti a száját. (furcsa, ha egy karakter hány, általában az animékbe ezt nem csinálják, de Levy most fogja, mert ő igényes)
-Igen csak a reggeli rosszullét...- mondta alig hallhatóan. Várjunk mi?! Terhes!?
-Te terhes vagy?!- kérdeztem kicsit hangosan, a megdöbbentségtől, erre mintha egy kicsoit megijedt volna...
-Ne haragudj, nem akartam, mióta?- kérdeztem a legszelidebb hangomon, még egy kicsit megileetődve, de már megnyugodtam...
-Csak ma reggel tudtam meg Wendytől....
-Értem, már úgy is mondani akartam, hogy lehetne gyerekünk...- ez így volt, már egy hónapja gondolkodom rajta, de még nem mertem szólni neki...

Levy szemszög:

Hogy mi?! Ő is akart gyereket?! Nem gondoltam volna... Mármint ti kinéznétek belőle? Mégis most nagyon örülök, nagy kő esett le a szívemről, a fejemben már régen elképzeltem, ahogy felnövünk együtt, és  miközben én főzök, Gajeel kint játsik a gyerekekkel... Á milyen szép is lenne...
-Igazból én is ezen gondolkodom már egy ideje, de mg nem mertem szólni...
-Akkor ezt megbeszéltük!
-Ühüm, egy új családtagunk lesz!

Hoi minna!
Tudom kstem, de kárptlsul, most egy hosszabb fejezetet hoztam remélem tetszett!