Levy És Gajeel A Családjukkal /BEFEJEZETT/

Kezdődik a terhesség!

Levy szemszög:

Lucyval hazamentünk, mert nem éreztük jól magunkat, a céhhből már rengetegen álltak ott és vártak, majd hirtelen megrohamoztak minket.
-Nem is mondtad, hogy terhes vagy!- Mondták szinte egyszerre, fura....
-Egyenlőre titokban akartuk tartani, csak hát... ugye van az az idióta Natsu...
-Ahaa.... Hát mindegy, gratulálunk!
-Arigatou! Szerintem keressük meg Gajeelékat mielőtt kinyírják egymást...
-Jó- mondták egyszerre, már vagy 5 perce kerestük őket, mikor azt láttuk, hogy pár gyerek firkálgat... Az arcukra...
-Hé gyerekek! Ezek a bácsik verekedtek?
-Igen, zengett tőlük az utca ezért meg akartuk őket leckéztetni... Elnézést....
-Semmi baj, még dolgoznotok kéne a bajuszon!- ekkor felcsillant a szemük
-Köszönjük szépen!

Kb. 2 óra múlva keltek fel. Mindkettő eléggé szét volt verve. Amikor meglátták egymást jó hangosan kezdtek el nevetni...
-Hé Salamander... Nagyon röhejes arcod van!
-Te beszélsz szögesdrót!
-Elég legyen ebből! Kussoljatok!- kiáltottunk egyszerre Lucyval. Valószínűleg eléggé megijedtek, mert fület, farkat behúzva követtek minket...

Mikor hazaértünk már teljesen kivoltam. Gajeel elment megpróbálni lemosni a rajzokat az arcáról, én csak levágódtam a kanapéra olvasni. Kb fél óra múlva diadal ittas kiáltást hallottam a fürdőből, valószínűleg sikerült neki.

-Minden rendben?- megkérdeztem, hogy azért biztosra menjek
-Igen sikerült!- ezután idejött, és erősen mégis szelíden elkezdte maszírozni a vállam...
Nagyon jól esett. Ezután szelíden megcsókolt, természetesen visszacsókoltam.
Ezután elmentünk fürödni, majd lefeküdtünk, és össze is bújtunk, nem sokkal ezután elnyomott az álom.

Reggel úgy keltem, hogy nagyon rosszul voltam, gyorsan kimentem a wc-re. Fogat mostam, letusoltom, ittam vizet, és még reggelit is készítettem.

Nemsokára Gajeel is megjelent.
-Levy! Nem kéne magad megerőltetned!- istenem... Natsu2.0....
-Nyugodj meg! Teljesen jól vagyok, 1 hete vagyok még csak terhes! A reggeli rosszul léten kívül semmi bajom!- elkezdtem morcoskodni és bedobtam a durcát
-Jól van na! Már nem is aggódhatok! Mi van ha hirtelen szörnyen rosszul leszel, összeesel, és nem lesz ott senki, hogy segítsen!- most komolyan?! Aranyos, hogy aggódik, de, ha olyan lesz mint Natsu... akkor én...
-Nyugi szivem! Ne aggódj! Egyenlőre még a hasam sem dagadt fel!
-Jól van na... Hagyjuk, de kérlek ne erőltesd meg magad- sóhajtottam, nem kéne ennyit aggódnia, mégha aranyos is... Akkor sem...
-Húúú... Jól van...

Hoi minna!
Itt az új rész! Bár már több hete kések vele, végre kész vagyok, de hát mit tegyek, ha egyszerűen nincs ikhlet. Erőltetetten nem akarok írni, mert akkor szar lesz a fejezet.
Bár így se volt túl hosszú, se túl izgalnas, de... Kész van, és én kihoztam belőle amit csak tudtam.

Ui.: a könyv címét megfogom változtatni, ha bejejeztem