A hatalmas

Prológus

             SMetaPtronN-nak

-Azt kérdeztem, hogy hol a testvérem, te liba!-ordította a feszült uralkodó. A lány mosolyogva nézett fel rá:
-Kényszeríts!
-Ne hidd, hogy megtörhetetlen vagy!
-Akkor rajta! Törj meg!-kiáltotta lelkesen a lány. Az acéltömb beleremegett, mindenki elhallgatott. Sokáig lehetett hallani a visszhangot.
-Elkezdem...de akkor nem fogom befejezni...
-Csináld csak!

Lagen dühösen köpött egyet, majd fekete palástyát megrántva hátat fordított a lánynak, és kiment az ajtón. A távolból lehett hallani a sárkánya prüszkölő hangját. A tipikus felszállós hang.

A lány csak erre a pillanatra várt. A kötél, mely kezeit a székhez szorította hirtelen égni kezdett. Egy másodperc se kellett ahhoz, hogy már ne legyen a vasszék foglya.

Az őrök riadtan kapták meg fegyverüket, ám késő volt. A lány mögül egy óriási sárkány szállt föl, és kitörte az acélfalakat. A katonák lőni kezdtek. Az ellenségük felemelte a kezét, és a lövedékek megálltak a levegőben. Megfordultak, majd százszoros erővel a támadókba csapódtak. A vér mindenhová spriccelni kezdett. Egyetlen őr maradt életben.
-Neked megkegyelmezek, mert a népemhez tartozol. Viszont az életedre szükségem van.

A riadt őr szemei egyre feljebb és feljebb kúsztak, majd a katona összeesett. A lány elégedetten szívta magába az energiát, majd a sárkányára nézett. Felszállt a fehér pikkelyekkel borított erős állatra, és elrepült vele.

Az egyik őr még életben volt. Utolsó szavaival együtt a lélek is kiszállt a testéből.
-Dentra...