A hatalmas

•8•

Lagen egy szobában ébredt. Nem is szobában, inkább cellában ablakokkal. Vagy méginkább egy üvegfalú kis lyukban. Egy asztalhoz volt szíjazva. Az arcát egy maszk takarta, amit egy csőhöz erősítettek. Mikor megpróbált lángot csiholni, eredményül semmit sem kapott. Képtelen volt szikrát készíteni. Ekkor valaki belépett a szobába.
-Lagen, felkeltél? Igazán remek. A nevem Ciler. Igen, el vagy rabolva. És igen, nem tudsz mozogni.
-Ho...hol vagyok?
-Egy kis falucskában a világ végén...vagy nevezzem inkább falucskának álcázott börtönnek? Mindegy is. Senkit sem érdekelsz, Lagen. Úgyhogy csak kifacsarok belőled némi infót, aztán valószínűleg eldoblak. Szóval válaszolj, és akkor fájdalommentesen megúszhatod.
-Mégis mit akarsz tudni?
-Először is, hogy miért gondolod, hogy tüzet tudsz csiholni egy ilyen helyen. Ugyanis körülötted nincs levegő. Levegő nélkül meg tűz sincs. A maszkodból pedig oxigén áramlik a tüdődbe, de egy húzással megállíthatom a folyamatot.
-Egyéb kérdés?-kérdezte szemforgatva Lagen. A szabaduláson kattogott az agya.
-Mit tudsz a Szövetségkövekről?
-Amit mindenki. Az uralkodóknak van, azért, hogy megmutassa nekik, hol van a másik.
-És az Egységkövekről?
-Minden embernek van. A saját népe mellett a többi elemet is tudja használni, mert most harmónia van. Ezért is van az, hogy tüzek kezdenek el földdel harcolni.
-Ennyi?
-Igen.
-Nem!-kiáltott kissé dühösen a férfi, és meghúzott egy kart. Lagen levegője hirtelen eltűnt. A fiú oxigénért kapkodott, de hiába próbált lélegezni, nem volt mit beszívni a tüdejébe. Egy idő után már azt sem tudta, mióta nincs levegője, de érezte, hogy nem bírja sokáig. Azt érezte, hogy vagy egy órája fuldokol(bár csak pár másodpercig tartott, és köztudott, hogy Lagen hamar meghal levegő nélkül), mikor a férfi megszólalt.
-Figyelj, drága, ha nem mondasz el mindent itt és most, akkor nem megy fel a kar, te pedig meghalsz. Nem fog érdekelni senkit, hogy már nem élsz, mert te csak amolyan...,,ha beszél, megtartjuk, ha nem, hát nem" jellegű fogoly vagy. Semmit sem jelent az elvesztésed.

Lagen viszont fuldoklás közben kiötlött egy tervet.

-Na, manókám, igen, vagy nem?-kérdezte mókásan Ciler, és felhúzta a kart. Lagen ismét kapott levegőt. Gyorsan beszívta magába, lihegett egy kicsit, majd megszólalt.
-Nem.

Ciler sóhajtott egyet, majd fejcsóválva letolta a kart.
-Akkor a viszont-nem-látásra, baby!-fordult hátra, majd kisétált a teremből.

Lagen ekkor koncentrálni kezdett az Egységkövére. Érezte, hogy bár nincs nála, most épp izzik. A légzésre fókuszált. És ekkor-csodák csodája, hirtelen ismét kapott levegőt. Miután kilihegte magát, elkezdett a kijutáson gondolkodni. Na igen, innentől még nem voltak tervei. Gyorsan lepörgette az agyában az első ötleteket, azonban a tervezgetést az ajtó nyitódása szakította félbe.
-Itt van, nesze! Vigyed, ha kell!-mutogatott az egyik éppen belépő ember.
-Hagyd már ezt abba! Ne ordíts!-kiabált vissza a másik. Lagen gyorsan mozdulatlanná fagyott, mintha meghalt volna. Közben persze alaposan megfigyelte a civakodókat is. Az egyikőjük egy egészen fiatal, körülbelül 16-17 éves fiú volt. Egy kopott, zöld ingje, egy koszos, barna nadrágja, egy régi, fekete bakancsa, egy furcsa táskája, és egy kapucnis pulóver volt rajta. Fekete hajával, zöld szemével, pirosabb, élénkebb bőrével, illetve jellegzetes formájú orrával nagyon hasonlított a másik emberre.

Ő egy lány volt. Körülbelül egymagas lehetett a fiúval. A fekete haja a háta közepéig ért, amit zöld köpenye takart be. Ő barna felsőt, fekete nadrágot, barna csizmát, illetve a fiúéra nagyon hasonlító táskát hordott. Igazából ugyanannak az embernek néztek ki, csak más-más nemből.

-Nekem nem kell, vigyed!-dobott oda a fiúnak a lány egy kulcsot. Lagen ekkor figyelte meg a mozdulataik, hangjuk, és vonásaik egyformaságát is.
-Ha egyszer halott...
-Akkor is a király...volt.
-Bercy, menjél, szerezz valami húst, és estére csinálj belőle egy jó pörköltet.
-Ahogy kívánja, felség-mormogta a lány, vagyis Bercy. Lagen eközben kieszelt egy tervet. Mikor Bercy kiment, Lagen krahácsolt egyet. Az akkor mellette matató fiú rémülten felugrott. Előkapott egy tőrt, majd körbenézett. Lassan elindult, hogy minden egyes helyet megszemléljen, és megtalálja a hang forrását. Mikor elég távol ment az ajtótól, ráadásul nagyobb dobozok közé, Lagen egy hirtelen mozdulattal-vagy inkább fókuszálással-betemette a fiút körülvévő sarkot, majd néhány kővel átlyuggatta az őt őrző üveget. Mikor teljesen kiszabadult, lejegelte az ellenségét körülvévő vaskos homokfalat, majd kisétált az ajtón.

Persze előtte azért kikukucskált, meg felmérte a terepet, de mivel minden tiszta volt, kilépett. Olyasmi helyen találta magát, mint egy tündérmesében: egy nagy, letaposott füves terület ki tudja milyen sűrűn növő fákkal szegélyezve. A tisztáson kövekből kirakott házikók kaptak helyet-ilyenből lépett ki Lagen is.

Körülbelül 35-40 építményt látott, amelyik tetején némelyikből füst szállt fel, némelyikből fény szűrődött ki, de akadt olyan is, amelyik üresnek tűnt.

Lagen lassan körbekémlelt. Ekkor pillantotta meg, hogy az emberek valamennyien egy talán színpadnak szánt farakás köré gyűltek, aminek tetején javában folyt a nemrég látott lány beszéde. Eléggé távol volt a hallgatóságtól, úgyhogy közelebb akart jutni, ugyanis újabb tervei akadtak.

A házak közt cikázva lopakodott a színpadhoz. Mikor elég közel ért, tüzetesen megszemlélte az álldigálók öltözetét. Az asszonyok fakó vászonruhákban, a férfiak ingben, buggyos bőrnadrágban, a fiatal lányok egy erősebb anyagú fekete egyberuhában, az ifjúk pedig bokáig érő köpenyben hallgatták az előadást. Lagennek tehát egy köpennyel elátott ruhadarabot kellett szereznie ahhoz, hogy beolvadjon a környezetébe.

Sietve benézett a házikók ajtaján, hátha megpillant egy érdekesebb helyet, de csak szinte ugyanolyan lakásoknak is alig nevezhető kuckókat talált. Emiatt inkább a ,,belvárosi" részbe ment, vagyis egy olyan területre, ahol inkább üzletek voltak.

Talált is egy ,,Szabó" feliratú helyet, ahová kisebb terepszemle után besettenkedett.

A házikóban fadeszkákra léphetett, amelyeket polcok, szekrények, próbababák, és egyéb, a varráshoz nélkülözhetetlen dolgok fedtek be. Gyorsan egy ,,Kész" táblát viselő dobozhoz lépett, majd kinyitotta. Tele volt ruhával. Fejkötők, szalagok, harisnyák, szoknyák, nadrágok, bőrből készült nadrágok, egyszóval tényleg készen álló ruhák. Felkapott egy számára elég szimpatikus sötétzöld köpönyeget, magára rántotta, majd mikor elégedetten látta, hogy egészen jó rá, kilépett. Felkapta a kapucniját, és így már bátrabban lépett az embertengerbe.

Szépen lassan haladt, ki akart jutni a faluból, vissza, a kastélyhoz, azonban ehhez valószínűleg kérdeznie kellene. Ezt pedig el akarta kerülni, minekutána ezzel lelepleződhet. Ennek fényében végül aztán kitört a tömegből, hogy egy idős asszonyt találjon, vagy valami falu bölcsét, aki úgyse fogja tudni, ki lehet ő, főleg, ha az orra hegyéig sem lát el.