A hatalmas

•5•

Dougda sebesen szedte a lépcsőfokokat. Csak néhány percbe tellett, hogy felérjen a negyedik emeletre. Ott berohant az egyik szobába, abba, amelyikben a varrónők dolgoznak. Most is épp a munkájukat végezték. Mikor megpillantották Dougdát, meghajoltak.
-Felség.
-Hol van Murumuru?
-Épp most jött meg az előző feladatából. A szobájában lehet.
-Köszönöm-rohant ki a királynő a szobából. A varrónők összenéztek.
-Hogy honnan tudta, hogy pont ide fog jönni!-mosolyodtak el.

Dougda eközben Murumuru szobájához futott.
-Még jó, hogy a pletykafészkek mindig tudnak szinte mindent-motyogta magában. Berontott a hírvivője szobájába.
-Murumuru, most azonnal gye-

A királynőt oxigénhiány szakította félbe. Egyszerűen nem kapott levegőt. Próbált kapálózni, de hiába. Valami vákumot hozott létre körülötte. Vagy inkább valaki.
-Oh, Dougda! Micsoda kedves meglepetés! Rég nem láttalak-lépett ki az ajtó mögül Dentra.
-De...Den...-nyöszörgött Dougda. Az ellensége hirtelen elengedte, újra kapott levegőt. Összeesett, majd olyan gyorsan kapkodta az éltető erőt, amilyen gyorsan tudta.
-Igen, én vagyok az.
-Mi...mit keresel te itt?!
-Téged, Dougda!
-Mi?!
-Érted jöttem. De ne hidd, hogy egyedül.

                           ~•~

Lagen ideje kezdett fogyni. A jég bármikor betörhetett, már csak a szerencse tartotta egyben. Lagennek be kellett látnia, hogy Dougda késik. Muszály volt kitervelnie valamit, vagy meghal.

Gyorsan végiggondolta az eshetőségeket. Ha itt elkezd tüzeskedni, a jég pillanatok alatt feladja a harcot, és meghal. A tűz tehát kizárva. Ha ásni kezd, a víz befolyik, és innen már tudta a végét. Ha viszont betöri a jeget, és megpróbál kiúszni, akkor a befelé áramló víz miatt kiszökő levegő felkúszik a plafonhoz, aminek belélegzésével kievickélhet a partig.

Odament a jégfalhoz. Meggyújtott a kezével egy kisebb tűzcsóvát, majd odatartotta. Miután kellően megolvadt a jég, egy rúgással betörte azt. Sajnos a befelé áramló víz ereje miatt nem tudott a kijárat közelébe menni. Dougda ki tudott menni, hiszen ő képes volt visszatartani az erős áradatot.

A víztömeg teljesen a falhoz nyomta. Mozdulni sem bírt, az oxigén pedig egy szempillantás alatt távozott a tüdejéből. Képtelen volt kiszabadulni a víz szorításából.

Mikor megtelt a cella, a nyomás eltűnt. Lagen sietve kiúszott a folyosóra, majd felevickélt a plafonhoz. Mély levegőt vett, majd kapkodta a kisebbeket.

Mikor összeszedte magát, megkereste a kijáratot, majd a csigalépcsőhöz úszott. A víz a tüzes csettintésére felszáradt róla, majd így már szárazon lépett ki a cellákból. Szerencséjére üres folyosó várta őt.

Ekkor meghallotta, hogy a második emeletről furcsa zajok jönnek. Még egy darabka is a fejére hullott a homlokzatból. Felszaladt, és szétnézett. Teljes volt a káosz.

Az emberek körülállva Dougda anyját és Carin apját kiabáltak. Mindenki figyelte a csatát. Ugyanis a két szülő már szinte élet-halál harcot vívtak. Durván elfajultak a dolgok.

Lagen berontott a csatatérre, és lefogta a volt királyt.
-Hé, elég legyen!-szólt rájuk Lagen.
-Te gyilkos! Gyere!-kiáltott a vénség.
-Nem! Lagen nem gyilkos!-ordított vissza a királynő.
-Elég, elég! Nézzék, mit műveltek! Mi ez itt, állatkert? Nem majmok vagyunk, hogy így rendezzük el a nézeteltéréseinket! Egy kellemes teával vagy kávéval egy asztal mellett! Nem így!-szidta le a civakodókat Lagen.
-Kisfiam, állj el az utamból-tolta arrébb a fiút a nő, de az nem mozdult.
-Ezt most itt befejezik. És nem cirkusz ez! El innen, emberek!-kiáltott a tömegre Lagen-Kérem, ne veszekedjenek.
-Hallottad, menjünk innen.
-Még nem végeztünk...és Lagen, neked nem a börtönben kéne lenned? Őrség!
-Lent éppen víz borít mindent! És csak hogy tudja...nem vagyok bűnös!
-Én felmentem őt itt és most! Két ellenérv leszavazza az egyedülit! Sajnálom, mától ismét uralkodó!-rikácsolta az idős nő. Az öreg király bosszúsan morgott egyet, majd elment.

Lagen idegesen választotta szét a vitatkozókat. Azonban bosszankodásra nem volt ideje, hiszen Dougda teljesen eltűnt. Meg kellett találnia.

Először megnézte a könyvtárában, utána a szobájában, majd az ebédlőben. Még a ceremóniára is felment, s bár elég sokan elítéltként tekintettek rá, valahol legbelül nem is nagyon érdekelte őket. Talán azt gondolták, hogy ha Lagen szabadlábon van, az nyilván okkal történt.

A fiú viszont egyre bizonytalanabb lett. Végső elkeseredésében kiment a várkertbe. Leült egy ismerős fa alá. Ritkán volt ideje kimenni.

A régi időkre emlékeztette az a fa. Mikor az öccsével játszott, olvasott, vagy sakkozott a melegben. Eleresztett egy könnycseppet. Azonban egyre több és több jött ki. Az öccse emléke sosem fájt még ennyire. Az a maró érzés lassan felemésztette. Még nem sikerült teljesen meggyászolnia a szörnyű esetet. Lagen lehajtotta a fejét a térdére.

Ekkor egy hangos csörömpölés hallatszott. Lagen felkapta a fejét, leégette a könnyeket, majd körbenézett. Murumuru szobájából jött a hang. Valaki kitörte az ablakot. Akkor pillantotta meg az óriás szélsárkányt, amely a rombolást okozta.

Elrohant a sárkányokhoz. Azonban az egyetlen dolog, amit a vár belső kertjében látott, az az üres istálló-féleség volt csupán. Az állatok teljesen eltűntek.

Ismét felnézett az égre. Az imént látott sárkány eltűnt. Lagen dühösen köpött egyet, majd ismét a megszokott palástégetéssel nyugtatta magát. Berohant a várba, végig a folyosón, fel a lépcsőn pár emeletet, majd be a ceremóniaterembe. Ott még javában folyt a választás.
-Emberek! Eltűntek a sárkányaink!-ordította teli torokból Lagen. A felügyelők rá akartak ugrani, de mégsem tették. A vezetők kiköpték a teát a szájukból, az alvezérek idegesen felálltak. Az apja odasietett hozzá.
-Lagen!
-Apám! A sárkányok teljesen eltűntek, és Murumuru szobájából egy óriás szélsárkány tört ki!
-Lagen, siessünk! Még nem lehetnek messze!

Az egész ceremónia kirohant az ajtón. Néhányan segítségért vagy erősítésért mentek; míg páran-beleértve Lagent és az apját is-siettek az udvarra.
-Apám, Dougdának nem magával kéne lennie?-lihegte Lagen.
-Nálunk ugyan nem járt-válaszolt az apuka. Lagen idegesebben futott előre. Elérte a folyosó végét. Kirontottak az ajtón.

A sárkányoknak tényleg nyoma veszett.