Csak egy téves szám *BEFEJEZETT* ✔️

8.✔️

- Nash, én is szeretlek. Nagyon. - bújtam hozzá. Nash elkezdte simogatni a hátam miközben szorosan ölelt magához. - ugye itt maradsz estére.
- A kérdésemre a válaszod a válaszom.
- Mi? - nevettem értetlenül.
- Leszel a barátnőm? - lesokkoltam.
- IGEN!!!
- Akkor maradok. - mosolyodott el huncutul.
- Ahj te - nevettem, majd szorosan magamhoz öleltem, amit viszonzott.
- Szeretlek.
- Szeretlek. - Mondtam miközben egy puszit nyomtam a mellkasára.
- Holnap kimegyünk a partra? Shawnnak koncertje lesz és megígértem hogy ott leszek.
- Persze, elmegyek. - bólintottam, egy ásítás kíséretében. - de most aludjunk. - ásítottam még egyet.
- Oké. - mondta kuncogva. - aludj jól. - ásított most ő.
- Te is. - motyogtam. Nash nyomott egy puszit a fejemre, de ez után már elnyomott az álom. Reggel boldogan keltem. Hogy miért? Hát első sorban, van egy cuki és sexy pasim. Másodszor, itt fekszik mellettem és harmadszor, az arcomat puszilgatja.
- Nash...aludni akarok. - mormoltam, miközben elfordultam tőle.
- Hope, gyere. Anyud utazik Szlovákiába. - mondta miközben az oldalamat simogatta.
- Basszus, tényleg! - pattantam fel. Anyum munka miatt egy hetet kimegy Szlovákiába. Gyorsan felkaptam a köntösöm, mivel hideg volt, és lefutottam a lépcsőn. Hosszas búcsúzás után anyum elment én meg újra Nashsel maradtam. Nem mintha olyan nagy baj lenne.
- Nash, mikor lesz Shawn koncertje? - néztem fel rá, miközben kicsi köröket rajzoltam, mutató ujjammal a hasán.
- Este 9-től 10-ig. Szóval most van reggel 6. Van még időnk. - nyomott puszit a fejemre.
- Rendben. Nem akarunk vissza aludni? Fáradt vagyok. - bújtam hozzá csukott szemmel.
- Aludj nyugodtan. Majd költelek. - ölelt magához, majd egy puszit nyomott a fejemre. Ezután perceken belül újra elaludtam. Mikor újra keltem már 12 el volt múlva. Álmosan és zombiként csoszogtam le a konyhába. Nash a pultnál ült, fejét két kezébe temetve. Ahogy közelebb értem azt is észrevettem hogy rázkódik a válla. Halkan közelebb léptem, majd miután mellé értem kezem lassan a hátára simítittam. Erre felkapta a fejét, így látszódtak könnyes szemei. Nem kérdeztem semmit csak közelebb léptem hozzá és szorosan átöleltem a nyakát, mire ő fejét a a vállamba fúrta, majd hangos zokaogásba kezdett.
- Shshsh, semmi baj. Ne sírj. - itt szorosabban magához szorított. Kis idő múlva kezdett lenyugodni.
- Mi történt? - felnéztem rá, miközben két kezem közé fogtam forró arcát. - Lázas vagy. - állapítottam meg, miközben a homlokát is megfogtam. - szóval mi miatt sírod magad lázasra?
- Cam hívott hogy hogy épp Skyjal tartott errre felé, mikor beléjük hajtott egy autó. Ezt történt három órája. Egy órája hívott. Skyt műtik. - kezdett megint könnyezni. - azt mondta hogy már azóta műtik mióta behozták őket a kórházba. 3 órája műtik. - zokogott a vállamon. Amennyire csak tudtam szorítottam magamhoz.
- Nyugodj meg Nash. Minden rendben lesz. Az orvosok mindent megtesznek hogy ne legyen semmi baja. Nyugalom. - simogattam a hátát, miközben ő a derekamat szorította, fejét a nyakhajlatába hajtva.
- Imádom hogy mindig megtudsz vigasztalni. Még ilyenkor is. - kezdte el a nyakamat és a hátamat puszilgatni.
- Szeretlek.
- Én is téged - suttogta halkan.
- Na gyere, bújj be az ágyba. Keresek valami lázcsillapítót. - simítittam végig az arcán. Bólintott, majd felment a szobába. Gyorsan előszedtem a láz csillapítót és felvittem Nashnek, aki az ágyban feküdt nyakig betakarózva, oldalára fordulva.
- Nash. - erre felkapta a fejét. - hoztam gyógyszert. Ettől biztos lemegy a lázad. - mentem oda hozzá, a gyógyszerrel a kezemben. Nash bevette a fehér tablettát, majd vissza feküdt.
- Ide bújsz? - kérdezte halkan. Válasz nélkül bújtam hozzá. Ő a fejét a mellkasomba fúrta, még én a haját birizgáltam. Nash aludt vagy ket-három órát. A láza lement és még Cammel is beszéltem. Skynak sikeres volt a műtét. Mikor Nash felkelt, már sokkal nyugodtabb volt.
- Szia. Hogy vagy? - simogattam fejét.
- Jobban. - motyogta.
- Tudod ki hívott még te aludtál? - válaszul csak megrázta a fejét. - Cameron. Skylinn-nak sikeres volt a műtéte. - mosolyogtam rá, mire máris jobb lett a kedve.
- Hogy van? - kérdezte örömmel a hangjában
- Mikor Cam hívott akkor még aludt. De az orvosok szerint nagyon jól van, a körülményekhez képest.
- Bemegyünk hozzá? - fúrta fejét a mellkasomba.
- Biztos jobban vagy? - fogtam meg az arcát, majd a homlokát. Nem volt már láza, szerencsére.
- Teljesen.
- Akkor bemegyünk hozzá. - mondtam mosolyogva - De előtte zuhanyozz le. Nagyon megizzadtál.
- Oké - nyomott puszit arcomra, majd bement a fürdőbe zuhanyozni. A kórházban kb. 2 órát ültünk, utána húztunk haza. Mivel eléggé fáradt voltam, ezért hamar ágyba bújtam. Az utolsó emlék hogy kapok egy puszit a homlokomra. Reggel az ablakon beáramló hűvös levegőre és a napsütésre keltem. Nash mellettem feküdt, hasán fekve. A takaró félig le volt róla csúszva és még a nap is a hátát sütötte. Bevallom őszintén eléggé sexy volt. Az ujjaimat lassan végig húztam, többször is a hátán.
- Bébi, ez csikiz. - fogta meg, Nash a kezem, mire abba hagytam. A simogatást felváltották az apró puszik, amivel behitettem a nyakát és a hátát. A jóleső morgásokból ítélve élvezte, szóval nem álltam le. Ez egészen addig fajult hogy mind a ketten fehérneműben faltuk egymást. Nem történt meg a dolog, de azért jól indult a reggel.

7 hónap múlva:

Már hét hónapja együtt vagyunk Nashsel. Imádok a közelébe lenni. Mindig megnevettet, ha szomorú vagyok, gondoskodik rólam ha beteg vagyok és mostmár össze is költöztünk. A tengerparthoz közel lévő házat vettünk. Minden nap megnéztünk a naplementét. A fiúkkal is jól megvagyunk. Sky is rendbe jött, sóval minden happy.
- Kicsim, gyere! Ma van a szuperhold! - kiáltott Nash a nappaliból. Jelenleg egy köntösben ülök az ágyon, várva a szuper holdat. Elméletileg majd lehet látni szabad szemmel a Marsot is. Gyorsan leszaladtam és úgy ahogy voltam: bundás nadrágban, papucsban és köntösben, mentem ki a tetőre. Amúgy ez annyiból állt hogy kimásztam a tetőről nyílt ablakon és Nash mellé ültem. Ő átkarolt és hátra dőlve néztünk ahogy lemegy a Nap és láthatóvá válik a Hold. Na meg a Mars. Gyönyörű volt. Soha életemben nem láttam ilyen csodát.
- Gyönyörű. - Suttogtam az égi testet nézve.
- Ennél már csak te vagy káprázatosabb. - mosolygott rám, mire én elpirultam. Valamiért nagyon rászokott arra hogy folyton zavarba hozzon.
- Szeretlek. - bújtam hozzá
- Én is szeretlek - ölelt szorosan magához. Miután meguntuk a bámulást vissza másztunk a lakásába. Bent, Nash csak úgy, minden előjel nélkül szorosan magához ölelt.
- Ma a baj? - simogattam a hátát.
- Semmi. Csak most szükségem van egy ölelésére. - kezdte el a fejemet simogatni.
- Biztos? - nézetem fel rá.
- Biztos. - csókolt meg.
- Álmos vagyok - furtam fejem a mellkasába, percekkek később.
- Aludjunk. - ezzel felemelt és egészen az ágyig vitt. Ott bebujtunk a takaró alá és pár perc mulva már mély álomba merültünk.