Csak egy téves szám *BEFEJEZETT* ✔️

10.✔️

Másnap reggel egyedül keltem. Ahogy felkeltem észre vettem hogy egy cetli van a fejemre ragasztva. Én is szeretlek Nash... A cetlin az állt hogy majd késő délután érkezik haza, mivel dolga akadt a városban. Azt nem írta mit csinál, de se baj. Gyorsan felöltöztem, ettem, aztán kihánytam a reggelit. Eskü, mint egy rutin! Mikor sikerül rendben szednem magam, gondoltam lemegyek a patikába, hogy beigazoljam a tippemet. Lent a gyógyszertárban kértem egy terhességi tesztet. Gyorsan haza szaladtam és a fürdőbe vettem az irányt. Megcsináltam a tesztet, de nem mertem megnézni. Már 2 el volt múlva, mivel 12-kor keltem és 1 óra volt mire megjártam a gyógyszertárat és már egy órája próbálok bátorságot gyűjteni hogy megnézzem a tesztet. Percekkel később erőt véve magamon és megnéztem. Pozitív. A falnak dőlve csúsztam le a földre. A könnyeim utat törtek maguknak és csak sírtam. Ezután minden sötét lett. Valószínűleg elaludtam...vagy ájultam.

Nash szemszöge

Hogy mi dolgom volt a városban? Körbe járni az összes ékszer boltot. Hogy miért? Meg akartam találni a tökéletes jegygyűrűt Hopenak. Igen, meg akarom kérni a kezét. És én el ismfogok menni az esküvőnkre, nem mi t az a seggfej exe. 5-re meg is találtam. Ezután már fél óra alatt haza értem. Otthon csend uralkodott a lakásban. Gondoltam Hope alszik, de nem volt se a kanapén se az ágyban. A gyűrűt gyorsan beraktam az egyik konyhai szekrénybe és elkezdtem keresni őt. A fürdőben fel volt kapcsolva a villany, ezért arra következtettem hogy ott van. Kopogtam, majd mikor nem jött válasz lassan benyitottam, és ott megláttam őt a földön feküdni. Nem tudtam eldönteni hogy alszik, vagy elájult. Felemeltem őt menyasszony pózba és bevittem a szobába. Miután letettem, nyomtam egy puszit a homlokára és vissza mentem a fürdőszobába. A kagyló szélén egy kis dobozka volt. Terhességi teszt. Gyorsan körül néztem és megláttam magát a tesztet. Felemelve a földről megláttam hogy pozitív. Te jó ég... Hope terhes. Akkor ezért volt hányingere. És ezért kéredezte meg hogy mit szolnék ha várandós lenne. Már meg volt a gyanúja, ami most beigazolódott. A tesztet a kagylóra téve mentem vissza a szobába. Hope még békésen aludt. Leültem az ágy szélére és elkezdtem a pociát simizni. El sem hiszem hogy lesz egy gyerekünk. Lassan befeküdtem mellé, és szorosan magamhoz húztam. Talán fél óra telhetett el, vagy több, mikor Hope mocorogni kezdett. Elkezdtem a fejét simizni. Ő lassan felnézett rám, s emiatt látszódtak kipiroslott, karikás szemei.
- Jó estét Picim. - nyomtam puszit a homlokára.
- Szia. - mondta rekedtes hangon - mióta vagy itt?
- Úgy egy órája. Miért? - néztem rá. Kíváncsi vagyok leesik-e neki hogy tudok a dologról.
- Csak úgy...- feküdt vissza mellkasomra. - Tudod! - jelentette ki percekkel később. Tudtam hogy a babára céloz. Válaszul csak a hasára csúsztattam a kezem és elkezdtem azt simogatni.
- Nem vagy mérges? - kérdezte félve.
- Hülyéskedsz? Ilyen csodálatos dologért hogy lennék én mérges? Sőt, majd kicsattanok az örömtől. De ezt már tegnap elmondtam. Én leszek a világ legboldogabb embere. És most az is vagyok. - öleltem őt szorosabban.
- Nash...mindig sikerül megsirass. - mondta könnyeit törölgetve, mire nevetve magamhoz öleltem és egy puszit nyomtam a fejére.
- Nagyon szeretlek. - fúrta fejét a mellkasomba.
- Én is téged, Muki. Nagyon. - Suttogtam hajába.
- Amúgy mi dolgod volt a városban? - nézett fel rám. Ajjaj.
- Csak Cammel volt egy kis elnlintézni valónk. De nem lényeg. - Mosolyodtam el. Nem tudhatja meg. Még nem.
- Álmos vagyok. - ásított egy nagyot.
- Pedig nemrég keltél fel. - nevettem.
- De terhes vagyok. - motyogta csukott szemmel, mire felnevettem. Elkezdtem a hátát simogatni. Pár perc múlva csak az egyenletes szuszogását hallottam. Kis idő múlva engem is elnyomott az álom. Reggel egy sikításra keltem. A szemeim egyből kipattantak majd lerohantam a konyhába ahonnan a hang jött. Hope a pultnak dőlve állt háttal nekem. Mikor meghallotta hogy itt vagyok hátra fordult. Szemei könnyesek voltak, kezébe meg nagyon szorongatott valamit.
- Hope, Kicsim, mi a baj? - siettem oda hozzá, majd arcát kezeim közé vettem és letöröltem könnyeit.
- Épp reggelit...akartam csinálni...mikor, rossz fiókot nyitottam ki és...megtaláltam...ezt - mondta szipogva, majd kinyitotta a markát, amiben a gyűrű volt, még a dobozkája a pultra volt rakva. Tudtam hogy nem oda kellett volna dugnom.
- Nash... - nem hagytam hogy bármit is mondjon, mivel megcsókoltam. Ő belekapaszkodott a nyakamba, miközben én a derekába markoltam. Egyre szenvedélyesebben csókoltam. Belemarkoltam a fenekébe és felraktam a pultra. Lassan áttértem a nyakára, de ekkor megállított.
- Nash... - fogta meg az arcom, amit felemelt, hogy egy szinten legyünk.
- Tudom. - Suttogtam, majd szorosan magamhoz öleltem.
- Majd miután megszületett. - kezdte a hajam piszkálni.
- Szavad ne feledd - vigyorodtam el. - Amúgy ha már megtaláltad a gyűrűt az átadás előtt, akkor... - vettem el a pulton fekvő ékszert. - hozzám jössz? - tartottam felé a gyűrűt.
- Azt hittem ez már egyértelmű - mondta mire mosolyogva ráhúztam a gyűrűt, majd újra karjaimba zártam. Ekkor megcsörrent Hope telója.
- Szia! -- oké -- persze -- nem dehogy, átmegyünk, csak eszünk -- oké, puszi, szia! - ezzel letette.
- Ki volt? - kérdeztem kíváncsian.
- Anyum. Hiányol ezért átmegyünk hozzá. Majd ott kajálunk.
- Oké. Akkor öltözzünk. - ezzel ölbe kaptam és felvittem őt a szobába, ahol a szekrény előtt raktam le.

Hope szemszöge

Hamar elkészültünk, majd autóba pattanva mentünk anyához. Mielőtt elindultunk lőttünk egy képet amin látszik a gyűrű és egyet amin megpuszilom Nasht:

10 perc alatt anyához értünk. Csengetés nélkül nyitottam be, majd mentem a konyhába.
- Anya, megjöttünk. - tártam ki a karom, mire megfordult, oda jött hozzám majd szorosan megölelt engem is és Nasht is.
- Na és mi a helyzet ott nálatok? - kérdezte miközben kirakta a palacsintát.
- Öhm...van kettő jó hírünk - vakargattam a fejem.
- Mi az? - kérdezte kíváncsian.
- Az egyik az hogy megkértem a kezét - kezdte Nash.
- Komolyan?! - kérdezte döbbenten. Úristen, gratulálok. - ölelt át szorosan. - és mi a másik?
- Háth...az hogy...kisbabát várok. - néztem padlót. Arra eszméltem fel hogy anyám szorosan ölel, miközben sír.
- Nyugodj meg anya. - simogattam a hátát.
- Annyira boldog vagyok. - suttogta.
- Tudom. Mi is azok vagyunk. De nyugodj meg.
- Jó. - bólogatott majd elengedett. - Gratulálok nektek. - ezzel Nasht is szoros ölelésébe zárta. Miután megettük a reggelit, amit szerencsére nem hánytam vissza, dumáltunk egy kicsit. Délután még le is feküdtem aludni. Egész nap ott voltunk. Este 11 után értünk haza. Gyorsan lezuhanyoztunk, majd mentünk aludni.
- Aludj jól, Muki.
- Te is. - Mondtam álmosan, majd felemelkedve Nash-hez adtam neki egy csókot. Ezután megfordultam, mire ő átölelte a derekam, így aludtam el, miközben Nash a hasamat simogatta.