Csak egy téves szám *BEFEJEZETT* ✔️

4.✔️

Halkan  benyitottam és jeleztem Nashnek hogy maradjon csendben. Először a konyha felé vettük az irányt mivel ott égett a villany. Jól gondoltam. Anya ott ült a pultnál, kávét szürcsölgetve.
- Anya - szólaltam meg halkan, mire hátra kapta a fejét. A kávéját letéve, odajött hozzám és egy szoros ölelésbe zárt.
- Már azt hittem bajod esett. - szorított ölelésen. - Hol voltál?
- Hosszú. - sóhajtottam. - Holnap ígérem elmondom, de most le szeretnék dőlni.
- Rendben. De azt előtte áruld el ki a kísérőd. - mosolygott Nashre.
- Ja, tényleg! - csaptam magam homlokon. - Anya ő itt Nash. Nála voltam. Holnap úgyis megtudod hogy amúgy ki.
- Örülök hogy megismerhetlek, Nash. A nevem Mary. Örülök hogy hazakísérted Hopeot.
- Ugyan, semmiség. - mosolyodott el szerényen. - De szerintem én most megyek.
- Kikísérlek. - indultam meg felé. Elkísértem az ajtóig ahol szorosan átöleltem a derekát. - Még meg se köszöntem ezt mind amit tettél. Szóval köszönöm. - szorítottam erősebben.
- Már mondtam. Nincs mit megköszönj. Szívesen segítettem. - szorított most ő az ölelésen. - Holnap átjövök. Rendben?
- Annak örülnék. - mosolyodtam el miközben elengedték őt. - akkor majd holnap találkozunk. - intettem.
- Aha. Szia!
- Pá! - intettem még egyet, majd bementem a házba, ittam egy kis vizet és felmentem lefeküdni. Reggel arra keltem hogy a szobámban hatalmas a világosság és valaki a karomat simogatja. Lassan kinyitottam a szemem és megláttam Nasht, aki mosolyogva figyelt.
- Mhmjmmh - fordultam másik oldalamra és fejem a párnába fúrva, nyakig betakarózva feküdtem. Erre Nash csak egy jót nevetett.
- Na gyere álomszuszék! Mindjárt fél 1. Ideje lenne felkelni. - S ezzel lehúzta rólam a takarót. Ezzel az az egy gond van hogy az én pizsamáim egy rövidnadrágból és egy sportmelltartoból állnak. Bár ez reggel nem tudott érdekelni mivel továbbra se keltem fel.
- Gye-re máááár! - kezdett el lökdösni
- De nem a-ka-rok! - kezdtem nyavajogni.
- Nem tud érdekelni! - lökdösött tovább. De én nem mozdultam. - Hát jó. Ha nem így akkor úgy. - kezdett csikizni, mire visibálni kezdtem és csapkodni.
- Joh, Joh! Fhelkelekh íííííííí! - visítottam, mire abba hagyta. - vhégreh - sóhajtoztam.
- Anyukád amúgy elment egy ismerőséhez, azt üzeni majd felhív.
- Akkor ma az enyém a ház. - terülök szét az ágyon. - Ja, amúgy mióta vagy itt? - ültem fel nagy lendülettel.
- Nemtom. Most van 12:28, akkor itt vagyok pontosan 2 órája és 31 perce! - számolta ki. Az igen! Jó matekos!
- Húha! Te vagy az első aki nem keltett fel ahogy bejött a szobámba. Ja meg te vagy a harmadik ember, anyumat leszámítva, aki beteheti ide a lábát!
- Ki a másik kettő? - vonja össze szemöldökét
- Hát Cam, meg általánosban volt egy legjobb barátom, csak ők elköltöztek, mert a csajt a szülei beiratták egy lány suliba. Evienek hívták. Megígérte hogy ha végez a sulival, ami megjegyzem +1 év a miénkhez képest, küld meghívót a ballagásra. - meséltem neki. Ezt eddig nem nagyon mondtam el senkinek.
- Szóval jövő nyáron ballagna. De miért nem beszéltek? Mármint telefonon.
- Mert nem szabad. Evie csak hétvégén kapja meg a telefont és akkor is csak a szüleivel telefonálhat. Nem használhat közösségit, meg ilyenek. Leellenörzik, nem másért. Szóval majd küld e-mailt ha közeledik a ballagása. Bár szerintem azóta el is felejtett. Biztos vannak új barátai és jól érzi magát. - mondtam szomorúan - na mindegy. Nem vagy éhes?
- Hát, most hogy mondod...kicsit talán.
- Jó, adj 10 percet. Felveszek egy pólót és elvégzem a fürdőszobai teendőimet.
- Oké! A nappaliban leszek. - mire válaszoltam volna már elhagyta a szobát. Felvettem egy fehér pólót amin egy szürke kiscica volt ahogy egy piros gombolyaggal játszik. Felvettem hozzá a narancs rövid nacim, arcot mostam, WC-ztem, fésülködtem, felkötöttem a hajam és már le is trappoltam a lépcsőn. Nash a kanapén ült és telefonozott.
- Pizza jó lesz?
- Mi? Ja! Igen! - mosolyodott el - Amúgy azt hittem te fogsz reggelit csinálni.
- Most nincs kedvem. Könnyebb és finomabb is. - mondtam egy nagy mosoly kíséretében.
- Lusta kislány! - bökött oldalba miután leültem mellé. A tettére összehúzódtam és felvisítottam. Megrendeltem a pizzát, ami csak másfél óra múlva érkezik.
- Mit kezdünk mi magunkkal másfél óráig? - kérdeztem
- Addigra éhen halok. - fogta a hasát.
- El fogok ájulni az esettől - nyafogtam. Bár nem hazudtam mert egy óra múlva már tényleg nagyon rosszul voltam. Ez van ha nem eszek rendesen.
- Hope, jól vagy. Kicsit nagyon sápadt vagy. - kémlelt aggódva Nash.
- Az éhség teszi. Van egy tábla Milka csoki a jobb oldali fehér fiókban, fix az aragáz alatt. Ide hozod légyszi? - néztem rá boci szemekkel.
- Persze. - állt fel, majd pár másodperc múlva a kibontott Milkát zabáltuk. Kicsit elmúlt a rosszullét de vagy 20-25 perc múlva megint émelyegtem. De szerencsére megjött a pizza. Egy sonkás-kukoricás és egy sima sonkás. Az enyém a sima sonkás mivel allergiás vagyok a kukoricára. Fél óra múlva mind a két pizza elfogyott. Hát igen. Eléggé éhesek voltunk. De neeem baaaj. Finom volt legalább.
- És most mit csináljunk? - néztem fel Nashre.
- Most pihenünk, még lerakódik a kaja, mert hogy én innen fel nem állok az is biztos. - terült szét a kanapé egyik oldalán, én meg a másikon, mert hogy egy L betű alakú kanapénk volt. Legalább nem nyomorogtunk.
- mindjárt jövök - indultam el a fürdőszoba felé és elvégeztem a dolgaimat...khmkhm...épp zártam el a csapot és nyúltam a törölközőért, de ahogy megtöröltem a kezem, meg is vágtam. Egy szilánk (?) volt a törölközőbe bele akadva. Keresztbe elvágtam, végig a tenyerem. Na csúcs. Egyből a csap alá nyomtam a vérző kezemet, de a hideg víztől fel is szisszentem. Addig folyattam a vizet még el nem állt, valamennyire a vérzés. Még mindig a víz alatt volt a tenyerem mikor (valószínűleg) Nash kopogott.
- Gyere! - kiabáltam. Nash benyitott és amint meglátta a kezemet, elszörnyedt.
- Te meg mi a jó izémet csináltál? - kérdezte ijedten
- A törölközőbe bele akadt egy szilánk és mikor meg akartam törölni a kezem elvágtam. Most meg vérzik! - néztem a víz alatt lévő kezemre.
- Hol van az első segély doboz? Segítek bekötni és fertőtlenítem
- ömm...nem kell segíteni, majd megoldom. - mondtam zavartan. Az első segély dolgok az előttem lévő szekrényben vannak, de ebbe a szekrényben nyugtató is van. Senki se tud róla, de régen elég sokat szedtem. Egyszer majdnem kórházba kerültem, de pont felébredtem az ájulásból mire anyám haza ért. Azóta volt pár alkalom hogy szedtem, de már nem annyit. És hogy mi volt rá az okom? Kb. minden. Apám, az osztály, a "barátaim"...minden.
- Biztos ne segítsek? - zökkentett ki gondolat menetemből Nash.
- Igen, biztos! Megoldom. Menj le nyugodtan. - mondtam egy bíztató mosoly kíséretében.
- Jó, de szólj ha segítsek.
- Rendben. - sóhajtottam, mire ő végre kiment.