Csak egy téves szám *BEFEJEZETT* ✔️

6.✔️

Elindult az esküvő zene én meg elindultam az ajtó felé...
Na jó ácsi! Mi történt? Röviden: Cam és Evie nagyon örültek egymásnak. Szét se lehetett őket választani. Nashsel nagyon sokat fejlődött a kapcsolatom. Megismertem egy aranyos fiút, akivel másfél évig együtt voltunk, utána meg megkérte a kezem. Én igent mondtam és most itt vagyok. Két év telt el. Elindultam az oltár fele, de a leendő férjem nem volt ott. Eljutottam az oltárig, de még mindig semmi. Ránéztem a koszorús lányokra, segítségképp, de ők csak vállat vontak, miszerint nem tudják. Percek teltek el de semmi. Én már a földön ültem és könnyeztem. Nem jött el. Nem jött el a saját esküvőjére. Próbáltuk hívni, SMS-küldtünk, de semmi. Mérgemben elkezdtem tépkedni a ruhám. Kifutottam a teremből és egyenesen az elhagyatott hídhoz futottam. A ruhám már szana-szét volt tépve, de nem törődtem vele. A híd vastag korlátja alacsony volt. Könnyű szerrel felmásztam rá. Felálltam a korlátra és azon tanakodtam hogy mit rontottam el és miért maradjak itt. Egy lökés és a vízben landolok, amiben megfulladok és már nem kell szenvedjek. Nem tudom meddig tanakodtam de sziréna szót hallottam. Öt rendőr autó állt körülöttem. A rendőrök felém közeledtek. Nem akartam hogy segítsenek. Nem voltam rájuk kíváncsi. Nem kell segítség. El tudom dönteni én is hogy mit akarok.
- Ha közelebb jönnek leugrok! - kiabáltam mire a rendőrök megálltak.
- Hölgyem, kérem jöjjön le onnan! - mondta az egyik rendőr miközben lassan közelebb lépett.
- Nem vicceltem! Ha közelebb jön, akár egy lépéssel leugrok! - Mondtam fenyegetően.
- Kérem, hölgyem! Biztos van rá más mód! - hátrált vissza pár lépést. Ez így ment egy pár percig. A rendőrök közeledni akartak, de én nem hagytam. Aztán a távolba megláttam egy alakot futni errefelé. Ahogy közelebb ért kirajzolódott Nash alakja. Láttam ahogy nem akarják őt ide engedni, de ő csak arrébb löki az embereket és megindul felém.
- Nash! Maradj. Ott. - mondtam tagolva - Ha közelebb jössz leugrok.
- Nem fogsz ugrani. - Jelentette ki. Bárcsak ne lenne igaza - Ha le akarnál ugrani már rég megtettem volna - mondta lassan hozzám lépkedve - És gondolom nem azért akarsz leugrani mert a rendőrök itt vannak, vagy mert én itt vagyok. - Mondta már a korlátnál állva.
- Hagyj békén, Nash! Te ezt nem érted! Nem téged hagytak faképnél az oltárnál! Nem jött el a saját esküvőjére. Érted? A sajátjára! Nem is keresett már vagy három napja! És ha ez még nem elég, apám se jött el. Nem jött el a saját lánya esküvőjére. Arra hivatkozva hogy most tényleg nem tud elszakadni a munkától. Még sok boldogságot se kívánt! - sírtam, és lerogytam a korlátra. Nash az oldafelemet látta. Szóval ha balra dőlök a vízben landolok, ha jobbra, akkor Nash karjaiban.
- Na és aztán? Mind a kettő egy nagy farok. De figyelj. Ott volt anyukád, nagytatád, Én, Cam, az anyja, az én anyám, a húgom, az öcsém és a bátyám, aki jóformán nem is ismer, de eljött. Gondolj erre. Gondolj azokra akik szeretnek. Gondolj Rám. - az utolsó mondatot már halkan mondta. Én egyre jobban sírtam. - Szóval? Lejössz onnan? - Nagy kék szemei csillogtak. Ekkor legördült egy könnycsepp az arcán. Félig hozzá fordultam és fél nyújtottam a kezeim. Közelebb lépett és átölelte derekamat, mire én a nyakába kapaszkodtam és keserves sírásba kezdtem.
- Vihgyélh hazah. - sírtam, fejem a nyakába fúrva.
- Jólvan. - suttogta, miközben a hátamat simogatta. Egy picit megemelt, mire én lábamat a dereka köré csavartam, majd nem törődve a rendőrökkel elvitt onnan. Ahogy mentünk észre vettem hogy kint vannak a TV-sek. Eddig fel se tűnt. Csúcs, akkor láthatja az egész világ milyen szerencsétlen vagyok. Fél óra alatt értünk haza.
- Nash? - kérdeztem, mikor már majdnem beértünk.
- Igen? - kérdezte lágy hangon.
- Ugye te velem maradsz? - szorítottam rajta.
- Örökre - suttogta, miközben szorosabban ölelt. Halkan benyitott a házba, ahol égett a villany.
- Jézusom! Hope! - hallottam meg anyám hangját, majd érzem ahogy a keze a hátamhoz ér és elkezdi óvatosan simogatni.
- Felviszem őt a szobájába. - szólal meg Nash.
- Rendben. - hallom meg anya hangját.
Éreztem ahogy Nash elindul, majd fel a lépcsőn, egyenesen be a szobámba. Ott letesz az ágyra.
- Szerintem gyere arcot mosni. 1: felfrissít 2: jó lenne lemosni az elkenődött sminked. - válaszként csak bólintottam. Segített bemenni a fürdőszobába ahol arcot mostam és leszedtem a sminkem. Ezután még letusoltam, majd végűl ágyba bújtam. Nash csak boxerre vetkőzött és úgy bújt be mellém. Már viszonylag megszokott a közös alvás, mivel nekünk nincs vendégszobánk és én nem akarom őt a kanapéra száműzni ezért sokszor aludt velem. Mikor mellém bújt én egyből mellkasára hajtottam a fejem, ő meg szorosan magához ölelt.
- Nash. Ugye te nem fogsz cserben hagyni, mint Ő?
- Soha. Ígérem. - nyomott puszit fejemre, miközben jobban magához vont.
- Aludj jól, Angyalom. - suttogta lágyan.
- Te is, Nash. - dörmögtem félálmomban, Nash mellkasába. Ezután rögtön elnyomott az álom. Reggel mikor felkeltem Nash még mindig ölelt. Egyik keze a fejemet szorította mellkasához, a másik meg a a derekamat ölelte. Nem éreztem túl jól magam. Konkrétan gyengének éreztem magam. Sőt az is voltam. Bár mostmár fizikailag is, nem csak lelkileg. A kezeim Nash nyaka köré fontam és szorosan magamhoz öleltem.
- Minden rendben, Picúr? - kérdezte kómásan.
- 'Nem vagyok jól' - tátongtam, de hang nem jött ki a torkomon, szóval megfáztam a fejem.
- fáj valami? - kezdte a hátamat simogatni. Én csak bólintottam, mivel a torkom is és a fejem is fajt.
- Mi fáj? - nézett le rám. Én csak torkomra és a fejemre mutattam. - Szólok anyukádnak, hogy főzzön teát és hozok fel gyógyszert. Kaját hozzak? - csak megráztam a fejem. Nash már az ajtóban állt és mikor megkapta a választ kisétált azon. Pár perc múlva gyógyszerrel, 2L vízzel és egy tányér rántottával tért vissza. Gondolom a kaját az magának hozta.
- Biztos nem kérsz semmi kaját? - nézett rám, mikor már lenyeltem a gyógyszert. Csak megráztam a fejem, jelezve hogy tényleg nem vagyok éhes. A nap folyamán egész nap az ágyban feküdtem. Hangom az egyszer volt egyszer nem. Nash egész nap mellettem volt. Örültem hogy velem van. Legalább Ő itt van velem. Na meg persze anya. Dolgozni is csak azért ment mert tudta hogy Nash mellettem van. Amúgy 41°-os lázam volt reggel, de azt hamar levittük 39-re. Bár az se volt túl jó, de jobb volt a 41°. A fejfájásom elmúlt, a torkom meg csak akkor fájt mikor nyeltem, vagy beszéltem....