2-Fejezet:
Az összes tudomány közül a biológiában találjuk a legkevesebb törvényt - univerzális különösen kevés van. Természetesen az élőlények engedelmeskednek az alapvető fizikai és kémiai szabályoknak, de az élet gyakran a hézagokban keletkezik, és célja a határok tágítása - sokszor egészen a töréspontig. Az univerzum egyensúlyra törekszik - egyenletesen oszlatja el az energiát, felbomlasztja a szervezettséget, növeli a káoszt. Az élet kénytelen felvenni a harcot ezekkel az erőkkel.
Mark óvatosan kibontotta a borítékot és kivette az első lapot majd olvasni kezdte.
-Ha ezt valaki most olvassa nagy baj van velem. Lehet hogy ép meghaltam vagy élet-halál között lebegek. Én nem tudom de aki a levelet olvassa tudja hogy milyen állapotban vagyok. Ha ismert az illető akkor jó helyen van a levelem de ha nem akkor továbbítsa a Medicopter 117 Traustein-i bázisára. Ők a családom. Évekig csak a munkának éltem. Voltam házas de az igazi családomat a Medicopternél találtam meg. Elsőnek azt a helyet is csak egy munkának tekintettem de hamar változott a véleményem. Megismertem olyan embereket akik önzetlenül segítettek másoknak akár az életük kockáztatásával is. Akkor már tudtam hogy én örökké ehhez a nagyszerű bandához szeretnék tartózni. Így mikor végeztem minden feladatommal oda kérettem magam hogy továbbra is gondjukat viseljem. Az évek alatt megértettem hogy az emberek miért nem szerettek de ez a csapat elfogadott annak amilyen vagyok és hajlandó voltam változtatni magamon. Én úgy érzem hogy barátokat szereztem az évek alatt és szeretném ha a barátaim segítenének abban hogy minden ami le van írva a dokumentumokban megvalósuljanak.
Köszönöm hogy ide tartózhattam és hogy teljesítik az utolsó kívánságaimat.
Tisztelettel és szertetettel: Gunar Eros Höppler Jr.-Mark letette a lapot és elővette a továbbiakat. Felkapta a következőt és olvasni kezdte.
-Én Gunar Eros Höppler Jr. (Született: Köln, 1942.03.23.) szabad akaratomból és saját döntésemből megírtam végakaratomat. Ha egyszer olyan állapotba kerülök hogy nem tudok dönteni akkor vegyék figyelembe ezt a dokumentumot amiben leírtam hogy mi is a teendő.
Ha gépekre szorulok ami életben tart akkor egy hónapig engedem hogy rajtam legyenek. Ha egy hónapon belül nem történik változás akkor kapcsoljatok le és a szerveimet adjátok olyan embernek akinek szüksége van. Mentsetek velük életeket. Egy hónap után nem kérek az életfenntartó gyógyszerekből. Ne élesszetek újra.
Jelen dokumentum 2001.02.26-án íródott....
Mark befejezte az olvasást.Bénitó csend telepedett a vizsgáló szobába. Mark és Karin végül felálltak és elhagyták a szobát. A többiek egyszerre kapták fel a fejüket. Karin röviden vázolta Höppler végrendeletét majd végül így fejezte be.
-Mindenki menjen haza pihenni. Holnapnál előbb már úgy se tudjuk meg az eredményeket.
Lassan a váró kiürült....
Karin fáradtan dőlt le a nappali kanapéjára. Nem tudta hogy mitévő legyen. Álmos nem volt de nem akart tv-zni sem.
-Min gondolkodsz?-jelent meg mellette a férje.
-Hogy kaphatott agyvérzést? Én nem észleltem semmi féle stresszt rajta-szakadt ki a nőből.
-Karin mindenkivel előfordul. Nem tehetsz ellenne semmit sem.
-Tudom de ......
-Nincs semmi fajta de-mondta Thomas és átölelte Karint.
Pár percig csendben ültek majd mindketten nyugovóra tértek egy jobb nap reményében.......
Másnap:
A csapat összes tagja a bázison találkozott. Karin hívta össze a csapatot.
-Miért nem a kórházba mentünk?-kérdezte Peter.
-Reggel felhívtak a Medicopter központjából. Még Höppler fel nem épül vagy... -nem fejezte be a mondatot.
-Addig ideiglenesen más veszi át a helyét. A Központ már ki is jelölt egy új bázis vezetőt. Köszöntsétek Frank Ebelseidert aki régen vezette ezt a bázist.-fejezte be Karin..
Ebelseider belépett a társalgóba. Régi ismerős és új ismeretlen arcokat látott meg. Rögtön felismerte Thomast, Petert, Biggit és Maxot. A többieket viszont nem ismerte. Egyedül Dr.Thalerről halott de róla sem sokat.
-Üdvözlök mindenkit. Először is sajnálatomat fejezem ki hogy ilyen szörnyű eseménynek kellett történnie hogy újra találkozzunk. Aki nem ismer engem annak had mutatkozzak be. Frank Ebelseider vagyok a bázis ideiglenes régi-új vezetője. Akiket nem ismerek kérem mutatkozzam be.
-Dr.Mark Harland vagyok az A csapat orvosa.-fogott kezet Ebelseiderrel.
-Dr.Karin Thaler vagyok.Velem beszélt reggel telefonon.
-Gina Aigner vagyok pilóta gyakornok.
-Én pedig Enrico Contini a B csapat szanitéce.
-Örülök hogy megismertem magukat. Holnaptól újra munkába kell álljanak. A B-csapat fog nappalra jönni az A pedig éjszakára. A mai napjuk még szabad tekintetve arra hogy ma fogják közölni magukkal az eredményeket. Most pedig menjenek-tapsolt kettőt Frank.
Mindenki elindult a kórházba kivéve Frankot. Ő még a bázison maradt és elkezdte kidolgozni a stratégiáját......
A Klinikára érve Karin és Mark elindultak megkeresni Dr.Hoffmannt. Miután meglett az orvos ismét összeültek.
-Mik az eredmények?-tért rögtön a tárgyra Karin.
-Nos Höppler úr még mindig nem tért magához. Az újabb CT kimutatta hogy van egy subarachnoideális vérzése. Ez műthető. Egyszerű craniotómiát kell elvégezni. Ez okozza az agyvérzés tüneteit is. Az EEG eredményei. Nos az első öt óra után úgy gondoltuk hogy agyhalott de a főnökük kitartó és az utolsó egy órában minimálisan de az EEG-n látható agyi aktivitás. Tehát a főnökük egyenlőre nem agyhalott. Hogy mikor fog felébredni és mikor fog kiderülni mennyire károsodott az agy nem tudjuk. De ez is haladás. Most ha megbocsátanak megyek megnézem a betegeket-fejezte be a doktor.
Mindketten fellélegeztek majd kimentek a váróba. A többiek arca sokat elárult. Mindenki aggódott Höpplerért.
-Nos beszéltünk Dr.Hoffmann-nal és Höppler úr állapota változatlan. A jó hír viszont hogy az EEG-n van látható agyi aktivitás tehát nem agyhalott. Hogy mikor fog teljesen felépülni nem tudjuk de még él. Nemsokára megfogják műteni-mondta Mark.
Mindenki egyszerre lélegzett fel. Legalább Höppler életben van és ha a műtét sikerül akkor esélye van a túlélésre......
