Gwen
Utálok a központba menni megbeszélésekre. Szerencsére, csak havi egyszer kell beszámolni a bázis tevékenységeiről. Meglepődtem mikor felhívtak tegnap, hogy azonnal látni szeretnének. Reméltem, hogy nem a munkámat veszik el, hanem hírt kapok a pályázatokról. Az embereim nagyon sokat dolgoznak és könnyítésként szeretnék egy C csapatot. Az egyik pályázat pont erről szól. Eddig nem kaptam választ, ezért reménykedem a mai ülésen végre erről lesz szó.
Leparkoltam a kocsimmal, majd egyenesen a negyedikre mentem a déli tárgyalóteremben. Több bázis vezetőjét is láttam az asztal körül. Megkerestem a kis cetlit, amin a nevem szerepelt, majd helyet foglaltam a székemen és vártam. Óvatosan körbe pillantottam. A légkör feszült volt és mindenki ideges volt. Tudtam miért. A nyertes bázis kap új eszközöket, illetve mellékes pénzt amit bármire fellehet használni. A másik pályázat viszont sokkal fontosabb volt. Három alkalmazott büdzséjét fedezi a központ annak, akinek a bázisa az elmúlt egy évben a legjobban teljesített. Nem beszélve arról a pletykáról, hogy lecserélik a helikoptereket. Bármi is lesz kíváncsi leszek. Ekkor végre megjelent a vezérigazgató.
-Tisztelt bázisvezetők örülök, hogy megjelentek a mai megbeszélésen. Tudom elöző héten már megvolt a szokásos meeting, de végre meglettek a pályázatok eredményei. Tudom mindenki örülne ennek a remek lehetőségnek, de csak egy-egy bázis jutalma lesznek a nyeremények. Az első pályázat eszközbeszerzésről. A bizottság szerint a Rosenheim-i bázis felelt meg a kritériumoknak. A pénzből lehetőségük lesz beszerezni az új lélegeztetőgépet és egy új defibrillátort, illetve egy betegmegfigyelő monitort is beszerezhetnek. A bizottság felajánlott két új defibrillátort Berthezgardennek és Trausteinak is. Így mindkét bázis a külön díjasok közé tartozik. A második pályázat pedig a bővítést szolgálja. A bizottság nehéz helyzetben volt, hisz mindegyik bázison elférne még pár kéz, de végül döntést hoztak. Megnézték a tavalyi év, sikereit kudarcait és minden egyéb tényezőt. Büszke lehetek, hogy nagyon szép és jó eredmények születtek, de közben szomorú vagyok, hogy nincs több ilyen bázis. A legjobbak akik a legmagasabb mentési rátával, illetve a legjobb eredményekkel rendelkeznek, nem más mint Traustein. Az ottani kollégák mindent feláldoznak a betegekért. Gratulálok nekik. Kérem a bázis vezetőt Gwendolin Alina Frasert, hogy maradjon itt, hogy áttudjuk beszélni a pályázat egyes elemeit. Mielőtt még elmennek. Tudom hallották a friss pletykát az új helikopterekről. Európában minden országban az új EC-135-ös helikoptert vetették be és Németország nem lehet kivétel. Cégünk úgy határozott, hogy két bázison ideiglenesen elhelyezünk két új helikoptert ki próbálás céljából. A következő meetingen meghallgatjuk a beszámolókat és az alapján döntünk. A két bázis megkapják holnap a tájékoztató levelemet. További szép és nyereséges napot kívánok mindenkinek.
Rajtam kívül mindenki sietősen távozott.
-Nos Dr.Fraser először is gratulálok a pályázat miatt. Másodszor pedig a bizottság szeretné minél előbb előtérbe helyezni az új csapatot. Így a maga feladata az, hogy keressen három embert akik alkalmasak a munkára. Egy hete lesz rá.
-És ha nem találok?
-Nos akkor a pályázatot megkapja más. Szóval jobb ha siet az óra ketyeg.
-Rendben.-mondtam...
Vissza érve a bázisra összehívtam mindenkit. Szerencsére a B csapat még itt volt, így egyszerre tudtam bejelenteni a hírt és megkérni őket valamire.
-Örülök hogy mind itt vagyok. A mai napon az ülésen az egyik pályázaton különdíjasok lettünk. Azt jelenti hogy kapunk egy teljesen új defibrillátort, de ami fontosabb. A másik pályázatot megnyertünk. A központ egy hetet adott arra, hogy találjak három embert a C csapathoz. Így aki ismert olyat, akinek ép kellene egy jó munka, szóljon neki itt fogadjuk. Továbbá lehetséges, hogy a jövőben lecserélik a helikoptert. A héten kapok bővebb tájékoztatást és infót. Egyenlőre ennyi. Most pedig munkára.
Hans Reyes
A legjobb és legnaposabb időt fogtam ki, így ideje volt elővennem a hegymászó felszerelésem. Ha jó idő van mindig mászok. Számomra ez az élet. Hívtam a legjobb barátomat, de ő dolgozott, így egyedül kellett mennem, de nem igazán bántam. A hegytől egy köpésre lakom, így kigyalogoltam a lábhoz és elkezdtem mászni. A tetőig akartam jutni, de már a felénél nagyon fáradt voltam. Tovább mentem, de visszagondolva megbántam az egészet. Úgy a hegy háromnegyedénél megcsúszott a lábam és leestem....
Peter
Leültem a társalgóba Thomas mellé.
-Remélem nem mi kapjuk a tesztelést. Egy barátom tavaly mesélte, hogy a hegyimentőknél EC-re váltottak. Azóta elég sok problémájuk volt a helikopterrel, nem beszélve, hogy nem annyira alkalmas a kötél mentésre. Nincsen oldalsó kötél, csak a vonó horog, emiatt nem lehet az áldozatot behúzni a gépbe.-mondta Thomas.
-Nem hiszem hogy mi kapnánk, de beszélni fogok Hoffmann-al, hogy mi maradjunk az eredeti helikopternél.-válaszolt Gwen.
-Ha nincs kötél mentés az én munkám majdnem hogy felesleges lesz, szóval remélem nem akarnak gépet cserélni.-mondtam dühösen.
Nem sokkal később a szabadban voltunk és kosárlabdáztunk. Ép egy három pontost dobtam mikor megszólalt a sziréna.
-Medicopter 117 itt a Központ. Egy hegymászó eltűnt a Göll szikla északi felén. A barátja szerint már két órája jelentkeznie kellett volna, de eddig nem adott jelet magáról. Induljanak a keresésükre, de vigyázzanak. A szél miatt akadályozva lehet a mentés. A hegyi mentők is útnak indultak. A helyszínen vegyék fel a kapcsolatot velük.
-Értettem Központ már is indulunk.-válaszoltam vissza.
A dzsekimet magamra kapva azonnal a helikopterhez siettem.
Pár perccel később már a levegőben voltunk.
A szikla körül kezdődött az igazi bevetés. A gép rázkódni kezdett és nem láttuk a férfit se. Egyre feljebb repültünk aztán megláttam. Ott lógott az egyik sziklán. Távolról is látszott, hogy eszméletlen.
-Gwen hátra megyek.
A székemet hátrahúztam és átültem egy másik ülésre. A sárga hevedert magamra véve kiültem az ajtóba.
-Figyelj Peter. A szél most nekünk kedvez, de bármikor változhat, szóval siess amennyire tudsz.
-Mindent megteszek Thomas.
A kötelet magamra erősítettem majd jeleztem Gwennek, hogy le ereszthet. Közvetlenül a hegymászó mellett álltam meg.
-Peter Berger vagyok szanitéc, érti amit mondok?
A férfi nem válaszolt. Már majdnem magamra csatoltam, mikor hallottam a rádión keresztül, hogy a szél ereje megváltozott és akkor már tudtam, hogy baj lesz. Egy szikla egyenesen a vállamra esett és közben beakadt a kötél.
Azonnal felkiáltottam ahogy megéreztem a fájdalmat.
-Peter mi a francot csinálsz?-halottam Thomas hangját
-Lesett egy kő. Lehet, hogy eltört a vállam, a kötél meg beakadt.
-Próbáld meg kiszabadítani vagy le kell vágnom.
-Gwen adj egy kis kötelet.
A kezemet erőltetve feljebb másztam és próbáltam kiakasztani a beragadt kötelet, de nehezen ment. Majd hirtelen rántottam még egyet rajta és kiszabadult a kötél. A hegymászót gyorsan magamhoz csatoltam és jeleztem Gwennek hogy felhúzhat.
Amint a helikopterben voltunk megkönnyebültem.
-A központi kórház fogad minket és Peter ez meleg helyzet volt.
-Tudom.
A kórházban megvizsgáltak. Csináltak röntgent és kaptam egy kötést, hogy tehermentesítse a vállam. Szerencsére nem tört el a csontom. Csak egy zúzódásom lett. Kaptam gyógyszert, majd a többiekhez sétáltam.
-Na mit mondott a doki?
-Pár nap pihi és kutya bajom, nem tört el. Egy Bergert nem könnyű kicsinálni.- válaszoltam.
-Örülök hogy nem esett nagyobb bajod. Más kolléga le se mert volna ereszkedni. A központ ezért is adta nekünk a pályázatot.
-Remek, de most már mehetünk? Éhes vagyok.-mondtam és mindnyájan nevetni kezdtünk...
