Az Én Életem

16 2 0
                                    

Karácsonyi külön kiadás
A karácsony az év egyik legszebb ünnepe. Ilyenkor össze ül a család beszélgetnek és persze játszanak. Nem azt kell nézni hogy ki mit kapott hanem hogy kivan ott....
Ez egy szép családi idill kár hogy az én családom nem ilyen. Anyám kitalálta hogy idén legyen nagy családi karácsony. Ez volt az első pont mikor kételkedni kezdtem. Ismertem a családom és tudtam hogy veszekedés nélkül aligha fogják kibírni azt a három napot de anya nagyon meggyöző volt e téren. Így hát megvitattam a dolgokat Bennel majd végül igent mondtam. Más részről pedig nem akartam itt hagyni Zolát. Az örökbefogadási prócedúra sokkal nehezebb mint reméltem. Még az ínterjúig se jutottunk el. Addig még a rendőrség be nem fejezi a nyomozást mi se kezdhetjük el az adoptációt. A szabadságolás volt még egy nehéz kérdés. Höppler ragaszkodott hogy decemberben senki se legyen szabadságon. Még jó hogy tartozott nekem eggyel. Nagy nehezen de elengedett. Szent este előtt egy nappal indultunk Amerikába.
Ahogy a házunkhoz értünk leparkoltam a garázs elé. Anya meleg szívvel fogadott minket. A régi szobámba kaptunk helyet ami érintetlen maradt azóta hogy én elköltöztem. Miután kipakoltunk lementünk a konyhába ahol a családom többi tagja tartózkodott.
-Család had mutassam be a férjemet Dr.Benjamin Westet-mondtam nekik.
-Ben ők a családom. Anya Amy a nevelő apám Paul a bátyám Larry a nővérem Abby és a férje Alex és Panna.- mutattan kőrbe.
-Gyertek üljetek le beszélgetni.-mondta anya. Miután leültünk rögtön a család alapításról kezdtek beszélgetni. Mi beszámoltunk az elmúlt pár nap eseményeiről. Anya arca viszont a szomorúság jeleit tükrözte.
-Mi a baj anya?-kérdeztem.
-Miért kell örökbe fogadnod egy ismeretlen gyereket? Ahelyett inkább szülhetnél egyet vagy kettőt.
-Anya ezt már átbeszéltük Bennel. Még nem szeretnék szülni egyenlőre a karrierem fontosabb. Zola pedig ép ideális mert már nem olyan kicsi.
-De lányom ez badarság. Nincs jobb mint világra hozni egy babát. A karriered meg várhat.
-Akinek ilyen munkája van jobb ha nem is szül gyereket. Hisz mi lesz vele? Állandóan Bölcsi? Vagy egy dada fog vigyázni rá?- kapcsolódott be a témába Panna.
Éreztem hogy ebből én fogok kijönni vesztesként. Így felálltam és felmenten az emeletre.
-Utálom a családom- csuktam be az ajtót.
Ben és Alex a szobámba beszélgettek.
-Mi történt?-érdeklődött a két fiú.
-Anyám és a Panna szerint nem kellenne örökbe fogadni Zolát mert nem lennék jó anya. Legszívesebben az első géppel repülnék haza de nem tehetem meg Abby miatt.
-Neked most egy ütős műszak kellenne.-mondta Alex.
-De nagyon.-válaszoltam.
-Mit szólnál egy karácsonyi műszakhoz? Tudod milyen ilyenkor az osztály. Sok sebesült és sok traumás eset. Ben te is jöhetsz ha akarsz.
-Csak úgy? Nem kell hozzá engedély?-kérdezte Ben.
-Én vagyok az osztályvezető és én engedélyt adok persze ha csak akartok nem kötelező jönni.
-Nekem rendben van- egyeztem bele.
- Felőlem.-válaszolt Ben.
Este köszönés nélkül elindultunk a CGH-ba. Rég jártam ott de a hely semmit nem változott. Olyan mintha megállt volna az idő pedig nem csak nem volt pénz a felújításra. Alextól kaptunk egy-egy zöld ruhát és egy fehér köpenyt. Valahonnan szerzett két stetoscopót majd meghallgattuk a vizitet.
Miután átadták az osztályt megismerkedtünk a medikusokkal és rezidensekkel és persze az ápolókkal. Először unalmas bolt a munka de éjfél tájtól nem lehetett pihenni. Tömeges autóbaleset volt. Az osztály félóra alatt megtelt és még az is tetézte hogy az áram elment és a pót generátor nem működött. Szerencsére még az Orvosok Határok Nélkül szervezetnél megtanultam azt a fajta diagnosztikai képességet amihez nem kell műszer. Így hát sorra csináltam lavázsokat és kértem konzit ha kellett. Hajnalban mikor az utolsó betegemet is osztályra vitték bementem az egyik ügyeletibe. Ben az emeletes ágy egyik felső matracán aludt. Én is letelepedtem aludni....
Szenteste a családdal voltunk. Bár nem akartam az este egész jól sült el. Ép nevettünk valamit mikor megszólalt a telefonom. Felkaptam nem is figyelve a számkijelzőre. Néhányszor aháztam igeneztem majd letettem.
-Na kivolt?-kérdezte anya.
-Az örökbefogadási irodából hívtak. Hivatalosan is elkezdhetjük az örökbe fogadást -mondtam s átöleltem Bent.
Ez volt a legszebb karácsonyi ajándék amit kaphattam....

Medicopter történetekDonde viven las historias. Descúbrelo ahora