‒ Készen állsz, Johnny? ‒ kérdezte az anyja, miközben felcsatolta magát a kötélre, amire az apja már rég rácsatlakozott.
‒ Erre születtem ‒ mosolyodott el, bár inkább egy öntelt vigyornak tűnt, de ez az anyját nem zavarta.
A nő hátat fordított, majd megfogta a fejszéjét, és belevájta a jégbe. Felcsimpaszkodott a szöges bakancsával, ezzel feljebb tolva magát. Belevájta a jégbe a másik fejszéjét is, ezzel magasabbra húzva magát. A fiú sóhajtva felcsatolta magát a kötélre, és ő is nekilátott a mászásnak. Az anyja, apja és ő is kalandvágyók, mindig keresték a veszélyhelyzeteket. Ebben az évben egy érdekes helyre indultak el mászni, mert a hegy mellett egy hatalmas szakadék terült el, nem messze a faháztól, ahonnan indultak. A hegy lába mellett volt egy hatalmas jégtömb, a szakadék és a hegy között, amin jót nevetett a család a kocsiban az alakja miatt.
Jobb kéz meglendít, bal láb feljebb rak, majd bal kéz meglendít, jobb láb feljebb rak, ezt ismételte a fiú percekig, hogy feljebb kerüljön. A fejsze, bakancs, kabát, kesztyű már minden az övé volt, nem kellett kibérelniük semmit, profinak számítottak.
Szeretett hokizni is, bár a kapuban állni minden csak nem felemelő érzés. Vagy harminc kilóval érezte magát nehezebbnek az összes védelmi eszközzel, amit muszáj volt viselniük.
Nagyjából a hegy felénél megfájdult a lába, talán még nem gyógyult meg teljesen, gondolta. Ahogy feljebb ért, meglátta, hogy az apja és anyja már felért, és integettek.
‒ A kötél! ‒ Jutott el hozzá a hangjuk, ami inkább kétségbe ejtő volt. Ekkor jött rá, hogy talán nem is boldogan integettek, hanem jelezni akartak neki.
A biztosító kötelére pillantott, majd a csatjára, hirtelen hevesen kezdett el verni a szíve. Egész végig a rossz kötélre volt rácsatlakozva. Kikerekedett szemmel, függőlegesen megállva próbálta elérni a kötelet, bele is telt pár percbe, míg sikerült elkapnia.
Gyorsan kicsatolta, de hirtelen meglátta a fölötte lezuhanó jégréteget, és bekattintotta az apja kötelére.
Mikor elkezdett zuhanni, csak akkor vette észre, hogy rosszul csatolta be. Minden olyan gyorsan történt, hogy már csak a reccsenést hallotta, amit végül a gerince mentén érzett meg, majd meglátta, mibe csapódott bele, bár még nem ért véget az út.
A férfi nemi szervnek gúnyolt kisebb jéghegyre esett rá, onnan pedig átcsusszant a szakadékba, kezdett minden egyre jobban elsötétedni.
‒ Ó, helló! Te lennél Johnny Hill? ‒ Fogta meg a vállát egy mancs, hogy rá figyeljen.
‒ I- ‒ válaszolta volna, de a szájából nem jött más, csak vér. A hideg menetszél belekapott a hajába, ahogy zuhant.
‒ Ó, istenkém! ‒ Hirtelen minden megállt körülöttük, nem zuhantak tovább. Két mancsát az arca köré fogta, majd megnyalta a homlokát. A fájdalom elmúlt, de még mindig nem tudott tisztán gondolkodni.
‒ Na jobb már, édeském? ‒ Csak a puha szőrmét érezte, amit a furcsa lény hozzápréselt. Egy halvány fény jelent meg, mire meglátta, hogy egy fehér macskafigura ölelgette őt.
‒ T-te meg ki vagy? ‒ Csak dadogni tudott, mivel úgy érezte, hogy az állkapcsa átdeformálódott.
‒ Azzal ne törődj, édeském. Jaj, de kis aranyos pofikád van ‒ simított végig a mancsával az arcán. ‒ Azért jöttem, hogy felajánljak neked egy lehetőséget.
‒ M-miféle lehetőség? Hallucinálok? ‒ kérdezte kábán.
Felkuncogott. ‒ Dehogy, tényleg itt vagyok, és te is tényleg itt vagy a halál küszöbén. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy miután kapsz egy szuperképességet, egy másik világban ébredsz?
‒ Azt m-mondanám, hogy e-ez lehe-hetetlen ‒ motyogta, végig a zöldes macskaszembe nézve.
‒ Pedig így van, mégis mi vesztenivalód van? ‒ Ekkor látta meg a kezében tartott fadobozt, aminek az üveglapja alatt három üvegcse volt leszíjazva. ‒ Sajnos kezd kifogyni a készlet, ezért már csak három szupererő közül választhatsz, de garantálom, hogy mindegyik különleges.
‒ Ó?
‒ Így van ‒ bólogatott, miközben végig nyalta az orrát. ‒ Ha ezt a bordó italt megiszod, hatalmasra tudsz majd nőni. Ha ezt a lila italt megiszod, nos... ez az ital elég kérdéses, még a készítők sem igazán tudják a hatását, de egy biztos. Kapukat tudsz nyitni, és ha belépsz, más-más helyeken találod majd magad. Az utolsó, ez a narancssárga ital pedig egy olyan szupererőt tartalmaz, amitől pikkelyeid nőnek, és olyan reflexeid lesznek, mint egy viperának.
‒ Tehát egyet kell választanom a három közül... ‒ ismételte meg a szavait. ‒ Nekem oly mindegy mit választok, szóval... ‒ Elkezdett mondani egy mondókát, amit még óvodában tanult, és úgy számolta ki, hogy melyik legyen. A középsőre esett a legutolsó szó, ezért a lila italt kérte.
‒ Találkozunk a túloldalon, és legyél óvatos! Ez az ital tényleg veszéllyel lehet rád! ‒ figyelmeztetett.
Levette a kupakját, majd lassan belekortyolt. Mennyei íze volt, egy italéhoz sem volt fogható. Mintha... minden gyümölcsöt összepréseltek volna, ám mégis mintha egy különálló termésből lett volna, amit ő nem ismerhetett. Nyelve többet kívánt, ezért felhajtotta az egészet. A következő pillanatban pedig elnyelte a hatalmas sötétség.
YOU ARE READING
Mindennek A Kulcsa
FantasyNézz rám. Egy olyan fiút látsz, akinek a fél arca fekete. Akitől mindenki fél. Akit szörnynek neveznek, mert mást kapott, mint amire számított. Talán a zsarnokságot meg tudták fékezni, de az ítélkezést még nem sikerült. De nem érdekel, mert kivívok...