Tudom, hogy valaki követ. Vagy a hatodik érzékem jelez, vagy csak azért, mert lépéseket hallok mögülem, de biztos vagyok benne.
A sulinak mára vége, és mindenki hazafelé tart. Jessy és én messze parkoltunk onnan, ahová a többi diák parkol, szóval az, hogy lépéseket hallok gyanússá tesz.
"Ki követ minket?" Kérdem Jessy-t, amikor a Fordjához érünk.
Épp meg fordulna, de megfogom a karját. "Ne, ne nézd meg!" Sziszegem.
"Akkor mégis honnan kéne kitalálnom, hogy ki követ minket Amber? Nem tudom kiszagolni őket!" Suttogja vissza hangosan.
Pislantok. "Hát ebben mondjuk van valami." Látom be. Jessy a szemét forgatja - ez egy olyan dolog, amit szerintem az apjától tanult.
"Oké, feléd fogok fordulni, és úgy teszek, mintha beszélgetnénk." Magyarázom.
"Mert most nem azt tesszük?" Kérdi.
"Hallgass, fiatal barátom." Mondom, és felé fordulok. Oké, lehet, hogy ő az idősebb. Én még mindig nem töltöttem be a 18-at.
"Hahahaha, igen. Hahahaha, arra emlékszem Jessy. Hahaha, nem. Hahaha, ez olyan vicces-"
"Amber, mit csinálsz?" Szól közbe Jessy.
Úgy beszélek hozzá, mint valami mesebeli karakter, hogy úgy tűnjön, mintha beszélgetnénk, de talán a színészi készségeimre ráférne még a gyakorlás.
"Csak ténylegesen beszélj hozzám. Látsz bárkit?" Kérdi.
Nevetek, mintha csak egy viccet mesélt volna. "Hahahaha, ja! Valaki minket bámul ebben a pillanatban is." Mondom, miközben egy hatalmas mosoly fagy az arcomra.
"Ki az?" Hangzik az újabb kérdés.
"Hahahaha, ez annyira igaz! Nem ismerem őket, de bőrdzsekit viselnek." Magyarázom.
Jessy arca komolyra vált. "Írd le nekem őket..." Lihegi.
"Hahahaha, nem, Jessy! Hát az egyiküknek katonai stílusú rövidre nyírt haja van és hatalmas karja és-"
ESTÁS LEYENDO
Két banda és egy arany lány (Two Gangs And A Golden Girl magyar fordítás)
Novela Juvenil"Nem én akartam az egó-csatátok közepébe kerülni" Morgom. Blake a szekrényekhez nyom, a kezei a fejem mellett két oldalt pihennek. "Hát ettől függetlenül is belekerültél, Édesem." Suttogja. A feje csak néhány centire van az enyémtől, és a fenébe is...