Néhány gondolat

mélypont

Megtörtént amit eddig nem akartam...
Kb egy hónapig bírtam vagdosás nélkül amit még tartok is viszont tegnap kimentem a boxzsákomhoz és véresre vertem az öklöm.
Nem vagyok normális.
És az a leg szarabb, hogy én ezek után még barátnőt akarok. Most komolyan... Ki kakarna egy ilyen idiótával együtt járni? 1 év alatt nem tudtam továbblépni egy rohadt baleseten. Napról napra egyre csak romlik az állapotom. Jön az érettségi, tanulni kell, továbbtanulásra is készülni én meg csak hazaérek iskolából és leülök a gép elé azért, hogy anyukámnak ne kelljen beszélgetni velem mert tudom, hogy az első néhány szó után már érzi, hogy valami baj van és segíteni akar.
Ha belegondolok most teljesen névtelenül vagyok itt szóval... Leírom mi történt.
Röviden: Barátnőmet elütötte egy autó. Kómában volt és súlyos, maradandó sérülései lettek de én elhatároztam, hogy mellette maradok mert szeretem őt. Teltek a napok. Lassan felébredt de nem engedtek be látogatókat. Rajzokat küldtem neki és faragtam 2 összeillő nyakláncot is. Az emlékeivel még voltak gondok de lassan már rám is emlékezett. Végre vele lehettem. Az volt az a pillanat amikor azt éreztem, hogy talán mégsem őrülök bele ebbe az egészbe hiszen vele vagyok és meggyógyul. Viszont más történt. a baleset után kb 2-3 hónappal szakított. Másodszor is összetörtem. Itt kezdődött a depresszió de nem ért véget. Nekem is volt egy rossz döntésem és talán ez zavar legjobban. Megkért rá, hogy legyünk újra együtt mert rossz döntés volt a szakítás és csak össze volt zavarodva. És én nemet mondtam. Haragudtam rá és egyszerűen nemet mondtam. Otthagytam egyedül egy ilyen helyzetben.