Talán sikerült megnyugodnom és átgondolnom a helyzetem. Az hiányzik legjobban, hogy valaki szeressen. Szüleimtől teljesen elzárkóztam, a barátaimmal jó a kapcsolatom viszont azt a fajta szeretetet tőlük nem várom el. Talán erre tényleg egy barátnő lenne a leg alkalmasabb de ez nekem soha többé nem fogom megtapasztalni. Próbálkoztam társkeresőkön de még ha találnék is hozzám hasonló lányt én elszúrnám az egész kapcsolatot. Túlságosan "szeretethiányos" vagyok és szinte levegőt sem hagynék neki. Hiányzik ez az egész. Végre életemben először találtam egy olyan személyt akivel önmagam lehetek és azt éreztem, hog végre igazán boldog vagyok erre jön egy autó és elüti.
Nagyon hiányzik és nem érdekel, hogy most itt égetem magam a nyafogásommal. Elegem van. Miért pont őt kellett elütnie. alig vannak balesetek és pont vele történik. Miért??
Nem sikerült a fent említett megnyugvás. Ezt most szó szerint sírva írom és azt szeretném, hogy most itt legyen mellettem valaki akivel újra átélhetném ezt az egészet. Még most is jó érzés visszagondolni azokra a napokra mikor együtt voltunk. Sokszor csak felmentünk a szobájába és semmi mást nem csináltunk csak beszélgettünk, nevettünk és jól éreztük magunkat de nem is kellett több mert együtt voltunk. És kb ezért gondolom, hogy lehetetlen amit én akarok. Én valahogy nem tudok normálisan ismerkedni/ megszervezni egy randit. Nagyon utálom kimondani amit érzek vagy gondolok és ezért nem igazán tudok magamról mondani semmit. Ééés ezzel meg is tenném az első benyomást ami az lenne, hogy egy világtól elzárkózott érzelemmentes, unalmas hülye vagyok akivel még beszélgetni sem lehet. Idő kell ahhoz, hogy megnyíljak és nem fogok találni olyan személyt aki képes ezt megvárni. És még ha meg is nyílok akkor ez a fura szeretethiányom tenné tönkre az egészet. Egy órát is el tudnék tölteni úgy, hogy a szerelmem átölelve fekszem. Vagyis... már megtörtént. És talán ez adott reményt ahhoz, hogy ne adjam fel. Teljesen lehetetlennek tűnik, hogy találjak egy személyt aki ugyanúgy szeret ahogy én őt és nem akar többet ennél az érzésnél de ez már egyszer megtörtént és...
Talán nem utoljára.
YOU ARE READING
Néhány gondolat
RandomEgy eléggé depressziós időszakomba kerültem. Elvesztettem a barátnőmet és... Röviden: Valami depressziós nyavajgós izé amit jobb ha meg sem nézel mert elveszi a kedved. Egyszerűen csak jól esik leírni ezeket a dolgokat mert ez is segít valamennyit.
