Hol a határ?

14. Csak tombolj!

Tömérdek mennyiségű izgatottság, félelem, és kíváncsiság kerítette hatalmába a lányt. Egész munkaideje alatt a rá váró közös időtöltésen töprengett. Mindenféle kérdés megfogalmazódott benne a találkozóval kapcsolatosan, aminek köszönhetően állandóan elbambult. Egy-egy tölcsér el is repedt a kezében, amikor bármiféle rossz végződés jutott eszébe a délutánt illetően. A munkatársai igazán jót nevettek a bénázásán, míg ő egyre kevésbé találta mulatságosnak a dolgot. Épp úgy, ahogy a vendégek, akik a nagy melegben már türelmetlenül várták volna a fagylaltjaikat, ahelyett, hogy végig kellett volna nézniük a lány ügyetlenkedését.

- Ez a rémült arc nem hiszem, hogy túlzottan megnyugtatná majd őt - kuncogott Lora, ahogy az órát bámuló Maját leste.

14:15.

Negyed óra.

Röpke 15 perc maradt menekülni.

Mégis mitől félek ennyire? - kérdezte magában a lány, ahogy az óra ketyegését vizslatta.

14:16.

Már csak 14 perc.

- Azt én nem tudhatom - vont vállat Heni, miközben néhány koszos, sütis tányérral sétált hátra.

- Basszus - motyogta szégyenében Maja, ahogy rádöbbent, hogy a gondolata hangosabb volt a kelleténél.

- Ne parázz ennyire! Annyiszor töltöttetek már együtt időt, miben más ez? - értetlenkedett Lora.

- De most kettesben leszünk, egy előre megszervezett programon, aminek állítólag a jószórakozás a célja, miközben a barátnője, aki nem mellesleg az én legjobb barátnőm is, a legkevésbé sem jól szórakozva ápolgatja az apját. És, ha már itt tartunk! Miért nem ment el inkább hozzá, hogy segítsen neki? Legalább találkozhattak volna, beszélhettek volna végre és akkor.. - hadarta Maja egyre idegesebben.

- Olyan nagy gond, hogy jól akarja érezni magát? - szakította félbe Heni. - Szeretne egy kicsit kikapcsolódni, és nagyon is helyesen tette, hogy magával hívott, mert rád is rád fér már - tette hozzá, amiért Lora egy helyeslő bólintással jutalmazta meg.

- Csak lazulj el egy kicsit! Nem azt mondtad, hogy milyen jó volt tegnap felszabadulni végre?

- De igen. Egy alkalomnak rendkívül jó volt. Viszont több ilyennel csak túl közel kerülnék hozzá! Nem akarok semmit sem tönkretenni, de olyan szívesen töltenék vele több időt! A fenébe is, miért ilyen nehéz ez? - mordult fel, majd újra az órára pillantott. 14:25. - És mégis miért telik ilyen gyorsan az idő? - sóhajtott fel, majd felállt és a mosdóban lévő tükörhöz sétált.

Miután véget ért a műszakja, nagyjából rendbe tette magát. Lófarokba fogta sötét haját, izzadt ruháját lecserélte fehér pólójára és sötét rövid farmerére. Így sikerült egyszerű, mégis jó külsőt varázsolnia magának. A szempillaspirál kihangsúlyozta íriszeinek égszínkék csillogását, ezen kívül pedig semmi más sminket nem használt. Átlagos énjét hozta, nem esett túlzásba, mert nem akarta, hogy Botond bármit is félre értsen.

- Hamupipőke, megjött a herceged! - szólt Lora, miután kettőt kopogtatott az ajtón.

Maja a váratlan jelzéstől összerezzent, majd hevesen dobogó szívvel indult kifelé.