Andreas

Lakótárs

Sziasztok!
Meg hoztam az első részt, remélem elnyeri a tetszéseteket. Izgulook..
Sok sok ölelés és puszi: "Willer"
❤️ -T- ❤️

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Chelsea Dias~

Most kezdődik a második középiskolai évem.. vagyis 10.-es vagyok. Az előző év sem volt rossz, de így hogy nem mi vagyunk a legkisebbek az iskolában úgy érzem még nagyobb buli lesz. Ami miatt viszont egy picit izgulok, hogy az utolsó pillanatban a szüleim elköltöztek a városból.. konkrétan New Yorkból Londonba, én pedig kijelentettem, hogy nem megyek sehova. Az egyetlen hiba a dologban, hogy már nem tudnak fogadni a kollégiumok. Bár ami azt illeti saját lakásom lesz, csak a lakótársam idegesít egy picit.. Apu valamelyik gazdag haverjának a fia és valamikor öt évesen találkoztunk egyszer elvileg. Azt mondták rendes és hogy majd vigyáz rám.. egy nálam egy évvel idősebb srác ebben a korban neméppen az a vigyázós fajta, de majd meglátjuk.

Mivel anyáéktól bármit megkaphatok nem panaszkodom semmire. Az alakom is rendben van.. jók a jegyeim, van pár barátom és az arcommal sincs bajom. Egyszóval mindenem megvan, tisztában vagyok vele és hálás is vagyok érte.

-

Megérkeztem jővőbeli lakásomhoz, pár utcával odébb már az iskola található. A háztöbbel szemben egy bár volt ami baromi jó hangulatúnak tűnt. Első dolog ami megtetszett a házon belül, hogy volt lift. A 8. emeletre felérve megtaláltam az 52-es számú ajtót ami jövőbeli otthonomnak adott bejáratot. Kopogtam. Egy srác jött ki alsógatyában, na jól kezdünk, de nem szóltam semmit, csak rámosolyogtam.. mégsem kéne már most haragba lenni azzal akivel legalább egy évig együtt fogok lakni.

-Halihó.. te vagy Chelsea?-kérdezte álmosan, de úgy éreztem nagyon próbál koncentrálni.

-Igenn, én volnék.. te pedig?-kérdeztem a sráctól akinek kékes szemei fürkésztek kissé hullámos vörös tincsei mögül.

-Andreas-elnyomott egy "dejó hogy itt vagy boldog vagyok nagyon de igazából most keltem és leszarom" mosolyt amivel nem törődtem és intésére már benn is teremtem új lakásomban.

Gyönyörű volt.. nagyon tetszett, anyáék előre berendezték és tudták mi kell nekem. Otthonos volt és modern. A srác részénél sem volt nagy kupi, csak egy két eldobált melltartó.. na igen, sok pénze van, jól néz ki.. miért is lenne hűséges fajta... Gondolataimból a srác hangja húzott vissza a jelenbe.

-Figyu ha valami kell szólj, ha miattam késel, elviszlek a suliba kocsival, de itt van egy köpésre szóval szerintem el tudsz majd sétálni.. közös a konyha szóval szólj ha főzőcskézni van kedved, de általában pizzát szoktam rendelni. Ha valami nagyon zavar mondhatod.. ha nem tetszenek a barátaim vagy akit épp felhozok szóvá teheted csak lehet nem fog érdekelni. Ha valamiben igazad van nem biztos, hogy beismerem, de azért néha én is hibázok..-ledermedtem és úgy érzem ez neki is feltűnt.

-Mivan baba lemaradtál?-oké.. baba? Ahh csak nyugodtan, első nap, jó benyomás stb..-Neem, semmi.. rendben van minden, de ne hívj babának.

-Oks hercegnő.-kacsintott és már a közös nappalinkban telefonozott bekapcsolt tv mellett.

Kicsit lefagytam, de hogy el is magyarázzam akkor milyen a ház.. a nappali, étkező közös és nagyon szép tágas, van egy szoba ami ilyen raktár szerű, nem volt benne sok cucc. Van mindkettőnknek külön-külön háloszobája és hozzá fürdő.. jujj majdnem el is felejtettem van közös jakuzzink, amit nem hinném, hogy egyszerre fogunk használni és két teraszunk, meg ugye van mind a kettőnknek 1-1 gardróbja. Cuki egyébként az egész lakás.. a sráccal együtt, csak nem tudom ő mennyire lesz idegesítő, minden este csajokat felhozós vagy rendes.. a középsőre tippelek.

-

A hálószobámban igazgattam a dolgokat, mikor csörömpölést hallottam, gyorsan kifutottam, hogy minden rendben van-e.

-De aaahhhjjj ne csináld már ezt! Nem lehetett csak ennyi!!-kiabált Andreassal egy velem egy idős lány.. asszem Miranda.

-Basszus menj már innen.. nem hallottál még olyanról, hogy egyéjszakás kaland?!-érzem, hogy ebből ki kéne maradnom.. ekkor a lány szúrós szemmel kezdett el méricskélni.

-Ők ki? A következő kurvád?-ordibálta, a válasz picit fura volt, de jól esett.. valamennyire-Nem, a lakótársam, egy normális..-itt kicsit megakadt-normálisnak tűnő lány, aki biztos hogy nem érti miért vered még mindig itt a picsádat!-hát oké normálisnak tűnök.. ez valahol jó jel. Úgy voltam vele megpróbálok segíteni.

-Hé.. Hali.. Miranda? Mirandának hívnak ugye?-kérdeztem.

-Igen..-válaszolt kevésbé hisztisen, de még mindig idegesítően.

-Kikísérlek, hagyd ezt a parasztot.-ránéztem az emlegetett fiúra aki ezt a "normálisnak tűnőért" kapta.

-Jó.. menjünk-mondta durcásan. Ez könnyebb volt mint hittem!

Mielőtt az ajtóhoz értünk Andreas dobott nekem egy kulcsot, én pedig mosolyogva rákacsitottam.. éreztetve vele, hogy amit mondtam nem gondoltam (teljesen) komolyan.

Lekísértem Mirandát aki végig panaszkodta az egész utat.. de nem voltam bunkó, megnyugtattam és egész rendesen váltunk el, jól lefárasztott ez a jópofizás.

Felértem. Becsuktam az ajtót magam mögött, kulcsrazártam majd lecsúsztam a padlóra és szétterültem. Egy alak jelent meg felettem.

-Idegesítő ugye?-kérdezte.

-Az-választoltam neki röviden.

-Mi ketten nagyon jóba leszünk ha ilyen balhé mentesen birod levinni a lányokat.-mosolygott a kis piszok. Elmormoltam egy "dejó-t" és álltam volna föl, de nem volt valami sok erő próbálkozásomban így visszacsúsztam kiindulási helyzetembe. Egy picit hisztis, sóhajtós nyöszörgés hagyta el a számat. Egy erős tenyér húzott fel és a tulajdonos nyomott egy puszit kezemre. Mélyen a szemembe nézett. Én meg közben csak röhögtem a helyzeten. Megfogta az államat és maga felé fordított.

-Hé, köszönöm, tényleg.-megforgattam a szememet és adtam egy puszit borostás arcára (nálam ez normális volt mert az elegáns rendezvényeken mindig mindenkit végig kell puszilgatni, szóval nem éreztem furának).
Kicsit megdöntötte a fejét majd sarkonfordult.

-Együnk!- jelentette ki hirtelen. Nekem pedig a kaja hallatán mindig felcsillan a szemem.

-Miiiiit?-kérdeztem izgatottan.

-Hát van tegnapi pizza..-mosolygott huncutan. Fura hogy tetszik a stílusa?

-

Mivel nem nagyon volt kedvem főzni és mást se rendeltünk így a tegnapi pizzát ettük. Vacsora közben beszélgettünk és kiderült, hogy kb nem ismerek senkit.

-Komolyan nem ismered Mattet?-nevetett mintha mindenki ismerné.

-Nem.. és Tomot, Agnest, Emilyt, Davist és Katet sem..

-Ma este baromi nagy buli lesz.. ott velünk szemebe-mutatott a bárra ami már mikor megérkeztem rögtön megtetszett-el kell jönnöd!-nyújtózkodott és bökdöste az ablakot jelezve hova is kéne mennem. Én meg csak ráztam a fejem.

-Naaa légysziiii!!-Pár kör könyörgés után beadtam a derekam.

-Oké! Elég! Elmegyek, de csak ismerkedek!

-Jóó!-mondta fülig érő vigyorral a száján.