Veszély, falka, szerelem - Új Alfa ✔

Rejtély, shoping és mégtöbb rejtély😝

"Ahogy ezt kimondta Deaton Viki szeme kinyílt és vörösen ragyogott."

Scott szemszöge:
Láttam már korábban is Viki szemét vörösen ragyogni, de ez most valahogy más volt. Ez sokkal élénkebb vörös volt. Már szinte erősebb volt a színe mint az enyém.
- Dr. Deaton mitől ilyen erős a szeme színe? - kérdeztem.
- Lehet, hogy erősödött. Nem tudom, hogy ezek előtt mennyire használta a képességeit, de most biztos, hogy erősebb a testvéred valamennyivel mint volt. - remélem bírni fog az erejével. - Valaki nem fejlesztette a képességeit?
- De.. Velem edzet egyszer. De semmi több nem volt. - állt fel a székből Derek. Viszont hiába is volt már nyitva a szeme, még nem tért magához.
- De ha nyitva van a szeme akkor miért nem tért még magához? - kérdeztem.
- Lehet, hogy a hegyi kőris még a szervezete többi részét gyengíti. - ahogy ezt Deaton kimondta Viki felült, am a szeme már nem ragyogott.

Viki szemszöge:
Valami rendelőbe tértem magamhoz, ahol az orvosi asztal körül amin feküdtem állt Scott, Derek, meg egy számomra még ismeretlen férfi. Lassan felültem.
- Mi történt velem? És hol vagyok? - kérdeztem halkan.
- Viki! Úgy örülök, hogy jól vagy! - ölelt magához Scott. Ebben a pillanatban bejött mindenki a rendelőbe és az asztal köré gyűlt. Mindenki megölelgetett.
- Viki, ugye tudod, hogy ha nem ugrassz neki a lénynek akkor Derekkel végzett volna. - mondta Deaton.
- Igaza van. - látta be Derek is. - Bátor vagy.
- Viszont Viki amikor kinyitottad a szemedet vörösebb volt mint máskor. Derekkel mennyit edzettetek? - fordult felén Lydia
- Max 3-4 órát.
- Ezek szerint könnyen fejlődsz. - mosolygott rám Kira.
- De most akkor három alfánk van? - vetette fel Isaac.
- Igen. - válaszolt a doki. Ezután mind hazamentünk.

Otthon*-*
Scott én én sokáig beszélgettünk. Minden szóba jött. Az alfaság, az hogy jól kijövök Derekkel, hogy mi van vele meg Kirával. Amikor indult kifele még utána szóltam.
- Scott!
- Igen. - nézett vissza.
- Nálad jobb tesó nincs.
- Nálad sincs jobb. - mosolygott majd átment a saját szobájába.  Amikor feküdtem volna le aludni megzizzent a telefonom. Egy üzenet.

Derek:  Szia! Köszönöm! :)
Én: Hali! Mit?
Derek: Hogy ilyen bátran szembeszálltál azzal a lénnyel.
Én: Csak tettem amit helyesnek éreztem :)
Derek: Mostmár nincs is szükséged edzésre (:(
Én: Hogy ne lenne? Mikor edzünk legközelebb?
Derek: Péntek délután 4-kor?
Én: Okés.
Derek: Megyek érted a sulihoz.
Én:  Ott várlak.
Derek: Na pihenj te nap hőse! Jó éjszakát! :)
Én: Szia Derek! Neked is!

Letettem a telefonomat. Olyan különös érzésem volt. Jó érzéssel aludtam el.

Másnap reggel*-*

Most korábban felkeltem és én  csináltam reggelit a családnak. Amikor lejöttek megölelgettük egymást és elfogyasztottuk.
- Ügyes vagy! - dicsért meg anya.
- Volt kitől tanulnom. - mosolyogtam anyára.
- Viki nekünk lassan indulnunk kéne suliba. - mondta Scott.
- Uuu bakker én még fel se öltöztem. - gyorsan felálltam és felmentem, hogy felöltözzek. Scott utánam jött.
- Scott segíts!
- Mi az? Baj van? - kérdezte riadtan.
- Melyik felsőt vegyem ehez a nacihoz fel?