Veszély, falka, szerelem - Új Alfa ✔

Hova tűnt? Mi van vele? 😱

"Megláttam a holdat, és ekkor valaki hirtelen elkapta a csuklómat...."

- Viki mit csinálsz? Majdnem kiestél az ablakon? - éreztem meg Derek karjait derekam köré fonva.
- Derek... Én... Álmodtam. - fordultam szembe a férfival, és mellkasába temettem kipirosodott arcomat. Ő csak körém fonta karjait, ezzel biztonságérzetet nyújtva nekem, és csak ölelt. Visszafeküdtünk, és akkor sem engedett el.

Reggel*-*
Amikor felkeltem Derek nem volt mellettem. Lementem a földszintre ott se volt. Körbenéztem az egész házat, de ő sehol.
- Derek! Derek! - kiabáltam, hiszen kocsija a házunk előtt állt.
- Viki mi a baj? - állt meg velem szembe Scott kómás fejjel.
- Hol van Derek? - rebegtem halkan, és aggódva tekintettem fel a testvéremre, aki csak magához ölelt.
- Nem tudom. - ekkor megszólalt a telefonom. Egy SMS Derektől.
"Elfogtak, de ne keress... Csak védd magad! Ne kockáztassatok miattam!"

Dereket elfogta Monroe. Az a kis dög. Én kicsinálom, ha bántani meri Dereket.
- Most mi legyen Scott? - kérdeztem könnyes szemekkel. - Senki nem volt még ilyen téren ennyire közel hozzám, mint Derek. Nem hagyom, hogy bántsák.
- Kitalálunk valamit. - áthívtuk a falkát, és vázoltuk a helyzetet. Hamar ki is találtunk egy tervet. Parrish bemérte Derek mobilját, így könnyen a helyszínre találtunk. Az iskola alagsorában volt Derek. Vízes teste egy drótkerítéshez volt kötözve. Hallottuk, ahogy elindítják az áramot. Megrázták... És ő tűrte... Csöndben...
Nem bírtam tovább. Odaosontam Monroe mögé, és leütöttem. Addig Isaac leszedte Derekről a bilincseket.

Odament hozzájuk Parrish és kisegítették Dereket. A többiekkel mi elintéztük a vadászokat. Csak Gerardal nem számoltunk, aki elegánsan elkapott engem, és a fejemhez fogott egy fegyvert.
- Higgadjatok le vagy a szöszike meghal. - mondta.
- Neked csak Viktória. - könyököltem oldalba, amitől összeesett. Szerencsére épségben kijutottunk. Vagyis majdnem. Liamet az egyik vadász sisakvirágos tölténnyel lőtte meg.
- Liam, jól vagy? - hajolt oda hozzá Hayden, de nem kapott választ. Liambő csak lilás sisakvirág gázok szálltak a külvilágba. Gyorsan betették egy autóba, és elmentek vele Dr. Deatonhöz. Én addig egymásik kocsiba ültem. Derek az ölemben feküdt. Óvatosan rátakartam egy plédet, hogy ne fázzon félmeztelen, vízes teste.

Derek szemszöge:
Még jó, hogy direkt megmondtam Vikinek, hogy ne jöjjenek értem. Ám azért jól esik, hogy törődnek velem. Most ahogy itt fekszek az autóban Vikinek az ölében rádöbbentem, hogy mostmár nem omega vagyok... Falkával vagyok. És van egy lány, aki az életet jelenti számomra. A lány, akinek vékony kezei a hátamat simogatják nyugtatás, és melegítés képpen.
- Viki... - nyöszörögtem - Köszönöm, hogy vagy nekem... Szeretlek! - mondtam ki halkan.
- Én is szeretlek Derek! - mondta, majd puha ajkait az ényémre tapasztotta, és lágyan megcsókolt.

Hayden szemszöge:
A doki már 20 perce kezeli Liamet, de semmi javulás. Csak jöjjön rendbe. Kérlek.
- Beadtam neki az ellenszert, valószínű, hogy most egy ideig kómás lesz. Lehet, hogy fog motyogni, de az tudatán kívül lesz.  - bementünk hozzá. Én odaültem mellé, és fogtam a kezét.
- Hayden... - szólt oda Lydia. - Csókold meg! - odahajoltam Liamhez, és óvatosan megcsókoltam.
- Hayden... Hayden.. - nyögdécselt Liam.
- Itt vagyok. - hajoltam oda hozzá. Szerencsére rendbe jött. Mind hazamentünk.

Scott szemszöge:
A mai nap se volt semmi. Csak az a baj, hogy egyre többen vannak a vadászok. Meg ahogy látom Monroe Derekre pályázik. Ez így nem jó. Meg kell védjük a falkánkat. Nem írthat ki minket! Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki.
Lydia hívott. Hangja zaklatott volt... Nagyon....

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen sok idő elteltével hoztam részt..😭 De remélem azért elnyeri a tetszéseteket a rész.🐺
Puszy Nektek!❤